Zsoboki fotókiállítás

Vannak települések ahol mindig történik valami. A kb. 260 lelket számláló Zsobok is ilyen. Sokkal nagyobb települések is megirigyelhetik az itt folyó tevékenységeket, kulturális és szociális történéseket.

Az itt történteket ,, zsoboki csodának” szokták emlegetni. Három éve jómagam itt is dolgozom és kijelenthetem, hogy semmi csoda nincs itt. A csoda az valami fikció, megfoghatalan dolog. Ami itt történik, az nagyon is reális és megfogható. Az itt élő közösség nagyon szereti faluját, hagyományát és a jövőt is itt képzeli el. Amit eddig elértek, az a közös munka eredménye. Szinte nem telik el hét, hogy ne legyen közmunka. A másik alapvető zsoboki tulajdonság a hit. Itt minden tevékenység imával kezdődik és fejeződik be. Ezek a felsorolt dolgok teszik a zsobokiakat különlegessé, Zsobokot gödörfalunak is szokták nevezni.

Július 1-én kezdődik a zsoboki képzőművészeti és fotó alkotótábor.. A festők XXIV. alkalommal, a fotósok XI.-szer gyűlnek össze ebben a csodálatos kalotaszegi falucskában, hogy a táj, az épületek és az emberek mindennapjait művészileg ábrázolják. Június 30-án délután hat órakor fotókiállításra gyűltünk össze a zsoboki kúltorotthonban. Ahogy már említettem, itt minden áhítattal kezdődik. Barta István Zsolt, helyi lelkipásztor az 1 Móz 1,26k-ből vette az elmélkedésének igéjét:,,megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására, férfivá és nővé teremtette őket.” A nagytiszteletű úr ügyesen font párhuzamot Isten, az ember és a képmás közötti kapcsolatról. Megemlítette, hogy azért lettünk teremtve, hogy Isten képmásai legyünk. Isten rajtunk keresztül alkot, mondhatjuk, hogy ő fogja a gépet vagy az ecsetet. Sík Sándor gondolatával fejezte be mondanivalóját: ,,Az embert Isten lehelte szépnek.”

A fotókiállításról részletesebben az e heti Szilágyságban olvashatnak.