Zarándokok utaztak át Sarmaságon
Zarándokok utaztak át Sarmaságon, ezúttal a „Nagyboldogasszony” vonattal, amely 700 utast szállított Magyarországról Csíksomlyóra és vissza. A vonaton volt 300 diák is a Rákóczi Szövetség szervezésében. A zarándokok között felvidéki magyarok is örültek a találkozásnak a határ innenső oldalán élő magyarság egy kis szeletével. A sarmasági nyugdíjasklub tudomására jutott, hogy településünkön is megáll a vonat egy rövid időre, és Horváth József nyugalmazott történelemtanár kezdeményezésére megindult a szervezés, hogy megmutassuk, ez az esemény nem közömbös a település és környéke lakóinak. Becslésünk szerint közel 200 személy, felnőttek és gyerekek, idősek és fiatalok várták a beérkező szerelvényt. Olyan hosszú volt a 12 kocsiból álló vonat, hogy az ártézi kúttól szinte a sorompóig állt a vágányon, és végig emberek köszöntötték az utasokat kínálgatva őket pogácsával, vízzel, itallal, házikészítésű süteményekkel. Könnyekig megható pillanatokat éltek át utasok és sarmaságiak, valamint a környékről megjelent lelkes közönség. Közöttük a 92. életévét taposó Hunyadi Imre tanár úr Szilágysomlyóról.
Bai Zsuzsanna irányításával a sarmasági Illegetők néptánccsoport szilágysági tánccal köszöntötte a vonat utasait és a megjelent lelkes ünneplőket.
Horváth tanár úr a vonaton utazó Felföldi László pécsi megyéspüspök kérésére bemutatta a településünket a vonaton felszerelt hangosító berendezésen át, a püspök úr pedig áldását adta a jelenlévőkre, majd a zarándokokat kísérő karnagy vezetésével együtt énekelhettük el a székely himnuszt, a magyar himnuszt, az ősi székely himnuszt (Ó én édes jó Istenem), valamint a régi magyar himnuszt (Boldogasszony anyánk).
Látva a várakozó tömeget, megállt egy autóbusz is, akik Csíksomlyóról tartottak hazafele és elénekelték nekünk a magyarok világhimnuszát.
Köszönet az állomás irányítóinak, elsősorban Kocsis Feri Sándornak, hogy segítségükkel megélhettük ezeket a felemelő perceket. Köszönet és hála minden megjelent személynek, segítőnek, közreműködőnek, az italok és sütemények adományozóinak. Nem sorolhatom név szerint az adományozókat, segítőket, mert sokan voltak és nem is láthattam mindenkit. Köszönet Balogh László Zoltánnak a kép- és videofelvételekért.
Első alkalom, hogy ilyen találkozásban lehetett részünk, de reméljük, hogy lesz még ehhez hasonló lehetőség, és a tapasztalatokból okulva, jobban megszervezzük.
Sólyom Erzsébet