Versek között

Irodalmi est, amelynek vitatémái az alter ego, mint egy irodalmi álnév elővetülete, illetve Csontváry Kosztka Tivadar festészete, mint irodalmi ihletforrás.

Engem lenyűgözött a megközelítés mélysége, a meghívott írók Erdélyből és Magyarországról jöttek Jász Attila, Kovács András Ferenc (KAF), Markó Béla személyében, míg a moderátor Murányi Sándor Olivér egyetemi adjunktus volt.

Székelyudvarhelyen 2019. december 17-én újra felfedeztem a magyar irodalom erejét, az esemény egy kulturális projekt volt, aminek kezdeményezője maga a moderátor volt.

Jász Attila költő, esszéíró, a tatabá­nyai „Új Forrás” folyóirat főszerkesztője, akinek románra fordított kötetét „Dâre de lumină” cím alatt jelentette meg a marosvásárhelyi Media Image kiadó, a „Boldog temető” című kötet szerzője (Kor­tás Kiadó, 2017), melyet Amrita Sher-Gil, indiai festőművész festményei ihlettek. Jász Attila legutóbbi kötete a 2019-ben megjelent „Belső angyal”, szintúgy a Kortárs kiadónál jelent meg. Jász a vita első témájára vonatkozóan úgy vélte, hogy egy irodalmi álnév választása egy igen komoly dolognak számít. Egyik, indián álneve Csendes Toll, egy másik Szent Faustia­na, akivel gondolatban együtt utazott, beszélgetett.

Kovács András Ferenc (KAF), költő, műfordító, esszéista, a Tompa Miklós Nemzeti színház volt igazgatója és drámaírója, aki Romániában és Magyar­országon is publikál. Több tucat kötete jelent meg, de írt mesét, gyerekverset, szerepverset, átiratokat, drámát, tanulmányt, esszét, négykezest, 2010-ben Kossuth díjat kapott. A költő-filológus alteregóinak sora hosszú, Ady Endre, Lázáry René Sándor, Pessoa, Flaubert, bárki bőrébe bele tud bújni. A KAF bece­néven ismert költő ezután egy igazi színészi szónoklattal bűvölt el bennünket, saját verseit olvasta és értelmezte.

Az est következő témája Csontváry Koszka Tivadar művészetének újraértékelése volt, aki 100 évvel ezelőtt született, és akinek festményei az expresszionizmus és a postexpresszio­nizmushoz kötődnek. Jász Attila költő, akinek az irodalom mellett ugyanolyan fontos a zene is, főleg a jazz, de a képzőművészet is foglalkoztatja, bemutatta ennek a történetnek a hátterét. Beszélt a „napút költőjéről”, a „naptemplom villanyfényben” című, Csontváry által ihletett kötetéről, valamint a festő híres cédrus-képeiről, a „Magányos cédrus”-ról (eredeti nevén „Egy cédrusfa Libanonban”), és a „Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban”-ról.

Markó Béla, politikus és költő szerint csak rajtad és egy darab papíron múlik, hogy „képes vagy-e vagy nem valamire”. Markó a marosvásárhelyi „Látó” folyóirat szerkesztője, egyben költő, esszéista, fordító, műveit franciára, angolra, románra fordították, legutolsó kötete „Amit az ördög jóváhagy”. Mint költő, a szonettet kedveli, magyarra fordította Lucian Blaga „Manole mester” című művét és Radu Stanca „Dona Juana” című írását. Az író 1994-ben József Attila díjat kapott, míg 2010-ben a Gaudeamus vásár díját nyerte el „A kert erotikája” című művé­vel, ami a Curtea Veche kiadó kétnyelvű kiadásában jelent meg.

Markó Béla költő további adatokat mutatott be Csontváry Kosztka Tivadar festő drámai életéből és beszélt a világ egyik legnagyobb festője életművének újraértékelése irányában tett erőfeszítésekről. A költő azokból a saját verseiből is felolvasott, amelyeket az ünnepelt festő élete ihlette.

Az irodalmi estet a három költő kedvenc műveinek felolvasása zárta. Megérintett a versek muzikalitása, ritmusa, a nyelv sziporkázó játéka.

A végén a szerzők dedikáltak.

Az estet Murányi Sándor Olivér egyetemi adjunktus, író moderálta. Főbb művei a „Zordok, a székely szamu­ráj” (Kalligram kiadó, 2012) illetve a „Medvenéző” (Új forrás-Alutus, 2017), 2014-ben Ex Libris díjat kapott.
A Herder díjas Dr. István Fried irodalomkritikus Murányi Sándor Oli­vér prózáját méltatta, melyben egyszerre van jelen a szent és a szentségte­len is, nyelvileg pedig a karikatúrát és a humort emeli ki, mint a beszéd domináns jellegét, a szerző célja lévén bebizonyítani írásain keresztül, hogy „Európát Székelyudvarhelyről is lehet látni és Székelyudvarhely Európa egyik kisvárosa”.

2019-ben ez volt a „csavargó gondo­latok” második utazása.
Meglátogattam a helyi Haáz Rezső múzeumot, ami egyben etnográfiai, helytörténeti, a székelység középső régiójának művészeti és természettudományi központja, a székelység régi székében, művelődési és kulturális központ is egyben. Itt megismertem a könyvtárat, a régiséggyűjteményt, numizmatikai és geológiai leleteket, egy fizikai részleget, a zászlók és címerek gyűjteményét, a népművészeti tár­gyakat. Lenyűgözött a galériák sokasága, a színek, egy élő történelem bemutatása modern technológiával, honfoglaló urak és hölgyek, mind egy eseménydús és mozgalmas történelmet elevenítve meg, és a kultúra folytonosságát Erdélyben.

A gyerekek számára a múzeum szórakozási lehetőséget is biztosított.

Az épület alagsorában helyspecifi­kus építészettel lehetett megismer­kedni, a meglepetés az az elektronikus mérleg volt, ami nyerít, ha nem haladod túl a megengedett testsúlyt.

December 17. estéjén részt vettem az irodalmi esten, amit egy kis társalgási és ismerkedési vacsora követett, majd másnap visszatértem Szilágysomlyóra.

Igen, egy újabb utazás Észak Erdélyből a Nyárádmentére.
Erdély! Édes Erdély!

EMBER STELA
Román nyelv és irodalom tanár