Varga D. István laudációja a XXIV. Tövisháti Napokon

Egy remek tanárral eltöltött nap többet ér, mint ezerévnyi szorgalmas tanulás. (Japán közmondás)

Ezzel a bölcs megállapítással bizonyára mind egyetértünk, akik Varga D. István tanár urat ismerjük, esetleg a diákjai voltunk. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy személyisége, munkássága, egész életpályája meghatározó és iránymutató közösségünk, de akár minden ember számára. Szerénysége, szakmai alázata és eredményei, hatalmas tudása, a magyar kultúra iránti elkötelezettsége, közösség teremtő- és formáló jelenléte csak néhány példa arra, hogy miért ő a mai ünnepeltünk/díjazottunk.

Varga D. István a Tövishát kistérség szülöttje. 1952. augusztus 25-én született Szilágycsehben, ahol jelen pillanatban is él. A régió és szülővárosa iránti szeretete nagy befolyással volt nemcsak tanulmányaira, de életútjára is.

Szilágycsehben érettségizett 1971-ben, idén 50 éve. Ezt követően a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán szerzett román-magyar szakos tanári diplomát. Később a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai Karán folytatta tanulmányait.

Több évtizedes pedagógusi pályája minden állomása a Tövisháthoz kötődik. 1974-ben a vérvölgyi általános iskolában kezdte a tanári munkát, ahol igazgatói megbízása is volt. Az 1976-1977-es tanévben már az erkedi általános iskolában tanított, ahonnan Désházára került. Itt tíz évig kitartóan és lelkesen dolgozott először mint tanár, később (1980-1984.) pedig mint igazgató. 1987-től a szilágycsehi általános iskola címzetes magyartanára lett, ahol szintén nem kerülte el a felelősségvállalás. 1990 és 2007 között az iskola igazgatóhelyettese is volt. Időközben, a magyar nyelvű oktatás szaktanárhiánya miatt, a ,,Gheorghe Pop de Băsești” középiskolában is elvállalta a magyar nyelv és irodalom tanítását. Igazgatóhelyettesként 2007 januárjában, februárjában Vida Katalin tanárnő közreműködésével előkészítette és összeállította a Gyulaffy László Magyar Tannyelvű Általános Iskola megindításához szükséges dokumentációt.

Jelenleg nyugdíjas éveit tölti a tőle megszokott „nyughatatlan” módon. Ír, kutat, éppen a szilágysági települések helyneveit gyűjti össze, és ha szükség van rá, szívesen tanít. Diákjai ma is nagy tisztelettel és szeretettel csüngnek minden szaván.

Munkájában vezérelve mindig a tudatosság, a következetesség és a minőségre való törekvés volt. Fő célja a magyar nyelv tisztaságának megőrzése, az anyanyelvi kultúra ápolása és továbbadása volt.

Mindezt szakmai sikerei bizonyítják leghitelesebben. Az évek során számtalan diákja vett sikeresen részt a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny megyei és országos szakaszán, a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny szintén megyei és országos szakaszain.

Pedagógusi magatartása, módszerei a bizalomra és az értékteremtésre épültek, így sikerült diákjaiból előcsalogatni és tovább fejleszteni istenadta tehetségüket.

Egész pályafutása alatt szaktárgya pedagógiai módszertanát is hűségesen szolgálta. Körülbelül 20 éven át önkéntes módszertanos volt, több alkalommal is inspektált, segítette fiatalabb kollégáit a szakmai előrehaladásban. Éveken keresztül tagja volt a Szilágy megyei magyartanárok konzultatív tanácsának is. Mindenben számítani lehetett és lehet ma is rá.

Tudományos- és kutató munkájában szintén a szülőföld értékeinek, a hagyományoknak a megőrzését tartotta szem előtt. Erről a törekvéséről árulkodnak a Hepehupában 2004-ben és 2008-ban megjelent cikkei és az EME Zilah és Vidéke által szervezett, 2008-ban a Szilágysági Kutatás Napján Szilágysomlyón bemutatott dolgozata valamint a Művelődés 2016-os mellékletében megjelent Désházai falurajza.  Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai c. tanulmányával a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma valamint a Nyelvápolók Szövetsége közös anyanyelvi pályázatán IV. díjat kapott. A tanulmány kötetben is megjelent a nyertes pályázati munkák között.

Aktívan részt vett és részt vesz ma is a közösségi munkában. A szilágycsehi kulturális élet oszlopos tagja.

1989. december 30-án ott volt abban a csoportban, amelyik megalapította a városi RMDSZ-t. 2008-ig elnökségi tag illetve kulturális alelnök volt a szervezetben. Megválasztották városi tanácsosnak is, és ebben a tisztségben 1996-2000, 2004-2008, 2010-2011 között példásan szolgálta a közösséget. Ugyanezekben az években, pontosabban 2008-ig a Szilágyság c. megyei lap tudósítója is volt. 2000-2004 között társaságunk elnöki tisztségét is betöltötte, melynek rendezvényein előadásokat tartott a Magyar Reneszánsz, Kodály Zoltán illetve a 13 aradi vértanú címmel. A március 15-i rendezvények elmaradhatatlan résztvevője és szervezője, emlékműsorok írója. A diákjai számára írt emlékműsorok közül néhány nyomtatásban is megjelent a Corvin Kiadónál. (Pl. Jókai – A kőszívű ember fiai – dramatizált változat, 2001)

Mindezek ismeretében, és személyesen is úgy ítélem meg, hogy Varga D. István olyan tanáregyénisége városunknak, aki több évtizedes áldozatos és példaértékű munkájával méltán kiérdemelte emberi és szakmai szempontból is a Tövishát Díjat és a Vida Katalin Emléklapot.

Szívből gratulálunk! További eredményes és szép nyugdíjas éveket kívánunk, melyben erőben és egészségben élvezheti fáradságos munkája gyümölcsét!

Szilágycseh,

2021. augusztus 28.