Ünnepváró: Karácsonyi üzenet

Krisztusban szeretet testvéreim, kedves ünneplő hívek!

Karácsonyi gondolataimat szeretném megosztani azokkal, akik ebben az embert próbáló esztendőben ünnepelni akarják Jézus Krisztus születését, de azokkal is, akik elbátortalanodtak az elmúlt hónapok váratlan kihívásai miatt, és már nem is keresik a megújulás lehetőségeit és útjait. Adventi készületünk alaphangulatához térnék vissza, amelyben Izajás próféta ismert szavai visszhangoznak, mintegy fokozva bennünk az Isten megvalósuló terve iránti őszinte vágyakozást:
„Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet!

Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is.” (Iz 45, 8). Soha nem tapasztalt belső igény és hiány késztet sokunkat arra, hogy magunkénak érezzük a prófétai szóban rejlő reményt, amely szabadulást hirdet a biztonságra és megújulásra vágyó emberiség számára.

Az elmúlt hónapok történései rákényszerítettek bennünket arra, hogy észrevegyük létezésünk egyik meghatározó vonását, hogy mennyire bele vagyunk gyökerezve a földi valóságokba, a technika vívmányaiba, az újabbnál-újabb kommunikációs ezközök világába, a magunk javára meghatározott célokba és előnyökbe, az önmagunk megvalósítását szolgáló lehetőségbe. Az újabb és a több utáni éhségben a mindenhatóságra törekvő emberiség már nem vette észre, hogy Isten csodálatosan teremtett világában az ember nem szár­nyalhatja túl Teremtőjét. Hirtelen a maga alkotta zsákutcában találta magát, ami arra emlékeztette az önmagával szemben őszinteségre vállalkozó embert, hogy bár mindent megtett saját boldogulása érdekében, mégsem biztosította sem a földi, sem a mennyei boldogságát. A földiekbe gyökerezett tehetetlen és megbénult világ keserűen kényszerül tudomásul venni az egymástól való eltávolodást, az elszigetelődést és elidegenedést, de végső soron az egyetlen Igazság elé állít mindannyiunkat: „Én alkotom a világosságot, én szerzek jólétet, én, az Úr viszem ezt végbe.” (Iz 45, 7).

Az idei karácsony nem lesz olyan, mint az eddigiek – mondják sokan és mi is ezt tapasztaljuk. De próbálnunk kell a magunk javára fordítani ezt az állapotot, hogy a bennünk rejlő és szavakban meg nem fogalmazható vágyakozásunk kimozdítson testi és lelki veszélyeztetettségünkből, elvezetve az Igazsághoz, Jézus Krisztushoz, akinek kezében és hatalmában van az egész világ békéje és egyensúlya. Tartozzunk azokhoz, akik ünnepelni akarják Jézus Krisztus születését; legyünk azok, akik a világ zajának zűrzavarában meghallják az an­gyali szózatot, amely Örömhírt visz az egész világnak; legyünk azok, akik nem engednek a csüggedés lehúzó erejének, hanem a pásztorokhoz hasonlóan felvállalják „szegénységüknek” és az Újdonság megkeresésének kockázatát!

Kedves Ünneplő Testvérek, ebben az esztendőben is akarnunk kell megünnepelni Jézus Krisztus születését! Még akkor is, ha sok mindenben el kell térjünk az eddigi szokásoktól és gyakorlatoktól, amikről azt gondoltuk, hogy az ünnephez tartoznak, és most kiderült, hogy csak külsőség és kimerítő akti­vizmus. Nem zárkózhatunk el attól, ami az ünnep lényegéhez tartozik: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14). Szent János apostol idézett prológusát ne úgy hallgassuk, mint száraz és nehezen értelmezhető beszédet, hiszen az életért folytatott küzdelem sivatagjában a szerző az igaz életről, a teljes életről, a biztonságos életről, az Ige életet fakasztó forrásáról beszél. Az idei karácsony segítsen bennünket, hogy nagyobb felelősséggel ragadjuk meg az élet nagy ajándékát, amely azért oly értékes számunkra, mert az isteni fényt hordozza magában.

Lássuk meg Isten ajándékát életünkben! Egy beszélgetésre figyeltem fel a napokban, egy nagymama beszélgetett a kis unokájával. A székesegyház előtti téren felállított betlehem előtt állva, a betlehemi eseményről volt szó, majd felröppent a kérdés a gyermek ajkáról: Milyen lesz a karácsony? A nagymama, gondokkal terhelten, lehangoló választ adott a gyermeknek: Az idén nem lesz karácsony! Bizonyára arra gondolt, hogy nem olyan lesz, mint az eddigiek. A nyomasztó hangulatot a gyermek oldotta fel, amikor visszavágott a nagymamának: Hát akkor miért van itt a Kisjézus? Annyira jó volt hallani ezeket a szavakat a gyermek ajkáról, és ha nem lett volna járványhelyzet, odamentem volna és megöleltem volna a csöppséget. Mert Ő kimondta az igazat: karácsonyt nem mi készítünk magunknak és egymásnak! Mi esetleg az ünnep­léshez tartozó kellékeket szedjük össze, de karácsonyt maga az embert szerető Isten készíti számunkra azáltal, hogy elküldi hozzánk egyszülött Fiát, Jézus Krisztust! Ezért kívánom, hogy minden családban és otthonban, a betegágyon, a magányban, vagy éppen a szolgálati helyen legyen karácsony mindenki számára, hiszen Jézus itt van, Isten nekünk ajándékozta egyszülött Fiát, hogy legyen karácsonyunk!
„Láttuk csillagát és eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” (Mt2, 2b)

Az ünnepi készület visszafogott hangulatában egy ismerős vállalkozóval beszélgetve, figyelmesen követtem a beszámolóját. Nehéz év végéhez közeledünk, de sikerült átvészelni ezt a válságos időt, nem bocsátottam el senkit a munkahelyről és mindenkinek biztosítva volt a megszokott havi jövedelem. Most még azt szeretném, hogy mindenkinek kifizessem a decemberi juttatást és valamit jótékonyági célra is fordítsak az ünnep előtt. Egy nyugodt karácsonyt szeretnék magamnak és enyéimnek! A beszámolót hallgatva jól eső érzés töltött el, és örültem annak, hogy ilyen korrekt és szociális érzékeny­séggel megáldott ismerősöm van. A gazdasági válság oly sok család helyzetét nehezítette meg ebben az esztendőben. A jövő pedig még homályban van. De a beszélgetés után mintha visszhangzott volna bennem az utolsó mondat: Nyugodt karácsonyt szeretnék magamnak és enyéimnek! Van ebben a mondatban valami, ami nem „karácsonyi” és idegen az ünnep hangulatától! Mégpedig az, hogy karácsony nem a nyugodtságról szól. Ellenkezőleg, a szemebesülésről és önma­gam legyőzéséről szól a karácsony. Isten szeretet-tette, amely látható módon megnyilvánult Betlehemben, felkavarhatja életemet és számításaimat, hiszen útra, keresésre, megváltozásra hív engem. Az idei karácsony vezessen el bennünket oda, hogy legyőzve félelmeinket, kételyeinket és szorongásainkat, merjünk kilépni a hétköznapok szürkeségéből, és így megtaláljuk a napkeleti bölcsek társaságában az Isten Fiát. Ő bár csendesen, de jelen van az életünkben, és arra késztet, hogy fordítsuk egymás felé arcunkat, életünket, és legyünk jelen az egymásnak ajándékozott figyelmesség gesztusai által.

Kedves Ünneplő Testvérek!
Karácsony az Isten „ittlétéről” szól! Karácsony rólunk is szól! Karácsony arról szól, hogy befogadtuk Istent a mi életünkbe! Ebben az esztendőben tegyük ezt nagy reménységgel, hogy a Vele való találkozásnak az öröme megerősítse a gyengélkedő világot. Ahol élünk, legyünk betlehemi csillagok, hogy életünkkel utat mutassunk másoknak az embert szerető jóságos Isten felé! Joyce Rupp amerikai lelkiségi író Fogódzók a léleknek című könyvéből vett imádságos szavaival, kívánok minden kedves testvéremnek, olvasónak és hallgatónak lelki gyümölcsökben gazdag, meghitt és áldott karácsonyt: „Hadd legyen lelkünk elég csendes ahhoz, hogy befogadjunk téged! Lassíts le minket, amikor fel akarunk gyorsulni! Mozdíts minket a felé a bennünk lévő csendes béke-tó felé, ahol a te szeretetedre tudunk figyelni. Védelmezz mindattól, ami elűzi békénket! Horgonyozz le minket szeretetedben!”

†Böcskei László megyés püspök