Az eper vagy más néven szamóca a rózsafélék közé tartozó nemzetség, ami évelő lágy szárú növényekből áll. Gyakran használjuk rájuk a földieper elnevezést is, ami a már említett eperfától való megkülönböztetésre vezethető vissza. A magyar nyelvben a szamóca és az eper elnevezések egyaránt használatosak, bár megfigyelhető némi különbségtétel. A szamóca név a köznyelvben inkább a kisebb termésű (de nagyon zamatos) vadon is előforduló fajokra, míg az eper inkább a termesztett nagyobb termésű, hibrid eredetű fajra utal. A továbbiakban ezt használnám.
Erdei szamóca (Fragaria vesca)
Erdőkben, bokros helyeken, erdővágásokban termő növény. 10-20 cm magas évelő. Szára egyenes, alsó felében borzas szőrű, levélkéi tojásdad alakúak és csúcsuk felé durván fűrészes szélűek.
Gyűjtendő része a levele, amelyet nyél nélkül kell szedni, a harmat felszáradása után. Árnyékos helyen elterítve szárítjuk. A levél főzetét bélhurut, hasmenés ellen, valamint izzasztóként használhatjuk fel. Kellemes íze miatt a kínai tea pótlására is alkalmas és egészséges.
Magja kertészeti árudákban, gazdaboltokban kapható. Könnyen termeszthető magról, könnyen és jól csírázik. Korai előneveléssel már az első évben terem. Az első fagyokig folyamatosan szedhető. Vetési idő: február-március. A palántákat 20×20 cm sor és tőtávolságra ültessük.
A szamóca magvetés menete:
Sok szamócafajta magja igényli a hideg előkezelést. Ettől nem kell megijedni, könnyen elvégezhetjük mi is. Az ültetésre szánt cserepeket töltsük meg 3 rész tőzeg – 1 rész jó minőségű szerves talajjal, majd állítsuk vízbe, hogy megszívja magát nedvességgel. Hagyjuk, hogy a fölösleges víz kicsöpögjön a cserepekből, majd kissé nyomkodjuk, tömörítsük a közeget. Erre szórjuk egyenletesen a szamóca magokat, és nagyon vékony rétegben takarjuk homokkal. A cserepeket helyezzük nejlon zacskóba, és tegyük be a hűtő zöldségtároló rekeszébe 3-4 hétre. Ha letelt a várakozási idő, vegyük ki a hűtőből, és világos, 15-20 fok körüli helységbe helyezzük. Mialatt a hűtőben vannak a cserepek, rendszeresen ellenőrizzük, mert a csírázás megindulhat.
Ha a szamócánk nem igényli a hideg előkezelést, akkor a fent leírt folyamatot a hűtőben való tárolás kihagyásával végezzük el.
Kiültetni csak a májusi fagyok és a szoktatás után lehet.
Szamóca nem szereti a nedves pangó talajt. Komposzttal dúsított, jó vízelvezetésű, lehetőleg enyhén savas, közepesen vályogos talajba ültessük. Elviselik az árnyékot és a napsütést is. Kerüljük a fagyzugos területekre történő telepítését.
Öntözéskor ügyeljünk, hogy a talajra kerüljön a víz, mert a gyümölcs könnyen rothadni kezd. Indákról szaporíthatjuk.
A földieper kitűnő gyümölcs, gazdag vasban, kalciumban és nátriumban, valamint tartalmaz szalicint is, ami a különböző reumatikus betegségek speciális orvossága. Tartalmaz még kisebb mennyiségben almasavat és citromsavat is. A növényben a B2 és C vitamin van túlsúlyban, de tartalmaz valamennyi A és B1 vitaminokat is. Kémhatása lúgosító. A belőle készült lé a gyengélkedők számára is nagyon tápláló és üdítő ital.
Jó társnövénye a borágó, bokorbab, fokhagyma, fejes saláta, póré, hónapos retek, metélőhagyma, spenót és a hagyma.
A legértékesebb egyszer termő, nagy gyümölcsű fajták általában bőségesen fejlesztenek hosszú szártagú, kúszó hajtásokat, amelyek a szaporítás legfontosabb szervei. Néhány, elsősorban folytontermő eperfajta nem fejleszt indákat, így azok szaporítási módja a tőosztás. A tőosztást az idős növények szétszedését nyár végén, ősz elején célszerű elvégezni, hogy az utódok még a tél beállta előtt megerősödjenek. A palántanevelési eljárás az indanövények tűzdelése útján történő meggyökereztetése, amelyet házikerti termesztésnél alkalmazhatunk.
A módszer lényege, hogy az indákat az anyanövényekről levágjuk, s a kb. 1 cm-es indaszárral és még ki nem fejlett levélkével, valamint a fejletlen gyökerekkel rendelkező indanövényeket, félárnyékos helyre vagy fóliasátorba tőzeges vagy perlites homok keverékébe tűzdeljük. Az első 7-10 nap alatt állandó frissítő öntözésre és árnyékolásra van szükség. A palánták kb. két hét alatt gyökeresednek meg, azután már árnyékolást nem igényelnek. Ahhoz, hogy a legjobb tulajdonságokkal rendelkező tövekről szedjünk indát (korai, bő termő tövek), már a szedésekor érdemes egy-egy bottal megjelölni a szaporításra alkalmas példányokat. Így, remélhetőleg az állományunk nem fog leromlani.
Csábító lehet, hogy a kereskedelmi forgalomban vásárolt nagy szemű, piros eperből magot fogunk és azokat ültetjük el. Ezek azonban általában hibridek, így a magok nem fogják hozni a fajtaazonosságot, így a munkánk is kárba veszik.
Tippek:
Amikor elkezd virágozni, vágjuk le az indákat hogy az energiát a gyümölcsnevelésre fordítsa
Ültessük augusztus-szeptemberben, hogy jól begyökeresedjen télire. Minél később ültetjük el, annál nagyobb esélye van a kifagyásra
Ültetés előtt legalább 2 héttel készítsük elő a talaját, hogy az esetleges tarack és gyommagvak kikeljenek – amit aztán eltávolíthatunk.
Ha agyagos a talajunk, töltsünk fel sorokat, és ezek gerincére ültessük az epret. Így nem rothadnak be a gyökerek
Sárga levélzet általában kálcium hiányt jelez
Kókadó, elfekvő töveket ássuk ki, valószínű, hogy cserebogárpajor rágja a gyökereket. Szedjük össze, pusztítsuk el őket, és ültessük vissza a növényt.
Fehér eper piros maggal
A fehér eper egy speciális fajtája az epernek, pontosabban a Fragaria chiloensis és Fragaria virginiana hibridje. Kezdetben zöld, majd fokozatosan világosodik a színe, ahogy érik. Mikor a mélyen ülő magok mély pirosak, akkor érett, addigra lesz lédús és édes. A virágok és növények hasonló megjelenésűek mint a közönséges piros eperé, csak a gyümölcs színe más.
A kertész kertje című sorozatból pár perc az eperről:
Ültetése
A földiepernek vannak egyszer termő – évente egyszer virágzó, gyümölcseiket rövid idő alatt, általában egy hónapon belül beérlelő – és többször termő fajtái.
Az utóbbiak a májusi, júniusi főtermés beérése után június végétől ismét virágba borulnak, és júliusban-augusztusban is termést érlelnek.
A földieper nem túlságosan igényes növény, de meghálálja a jó vízgazdálkodású, közepesen kötött, tápanyagokban gazdag vályog- és a jobb minőségű homoktalajokat is, ha azokat szerves anyagokkal kicsit feljavítjuk. Termesztésére viszont nem alkalmas a túlságosan kötött, hideg, mély fekvésű, köves vagy aszályra hajló talaj. Legjobban a gyengén lúgos kémhatású talajokat kedveli. A mikroklíma tekintetében sem túlságosan igényes, ennek ellenére legeredményesebben a napos, széltől védett helyeken termeszthető. Fagyveszélyes, fagyzugos helyekre ne telepítsünk szamócát.
Aki most kezdi termelni, feltétlenül megbízható helyről szerezze be palántáit. A telepítésre szánt szamócapalánta három kifejlett lomblevéllel és egy fejlődőben lévő szívlevéllel rendelkezzék. Gyökérzete erős, sűrű legyen. Ne vegyünk meg hervadt, fonnyadt, fertőzött, foltos levelű szaporítóanyagot. Termő szamócaágyból magunk is nyerhetünk telepítéshez szükséges gyökeres palántákat. Beérése után tartsuk a sorközök talaját gyommentesen, porhanyósan, lazán. A jó erőben lévő tövek ilyen körülmények között bőségesen fejlesztenek ostorindákat, amelyek legyökereznek és augusztus végéig, szeptember elejéig önálló életre is képes, kiültethető gyökeres palántákká fejlődnek.
Ültetésre frigópalántákat is beszerezhetünk. Ezeket minél előbb el kell ültetni. Előtte célszerű 24 órán át vízbe állítva tartani őket, hogy teleszívják magukat, majd következhet az ültetés, amelynek optimális ideje március vége. Még az ültetés évében termést is érlelnek, teljes terméshozam azonban csak a következő évben várható. A szamócatelepítésre kijelölt területet már tavasszal jól elő kell készíteni, bár a sikeres termesztés egyik legfontosabb feltétele a kora őszi telepítés. Legjobb a szamócapalántákat augusztus végén, szeptember elején elültetni. Ezek még az ősz folyamán meggyökeresednek, megerősödnek, átvészelik a telet és a következő évben már teremnek.
A telepítés előtt hagyjuk a talajt két-három hétig ülepedni, pihenni. Az előkészítés célja az, hogy a telepítés időpontjára jó szerkezetű, tápanyagokban gazdag, gyommentes és jó vízháztartású talajt biztosítsunk. A szamócánál nagyon fontos az ültetési mélység betartása. A mélyre ültetett palánták gyakran azért nem erednek meg, mert a tenyészcsúcs föld alá kerül, befullad és elpusztul, ha pedig a palánták magasra kerülnek, gyorsan kiszáradnak. A palántákat ezért olyan mélyre kell ültetni, ahogyan eredetileg voltak. Gyökereiket sohase metsszük, és arra is ügyeljünk, hogy ne hajoljanak vissza, mert akkor elpusztulnak. Ezt követően a palánták körül ne hagyjuk lazán a talajt, hanem mérsékelt erősséggel nyomjuk a gyökerekhez a földet. Lehetőleg borús időben vagy reggel ültessünk.
A kiültetett palántákat bőségesen és ismételten öntözzük meg. A fagyok ellen ajánlatos a töveket szalmával, lekaszált fűvel vagy lombbal betakarni. Tavasszal, amikor a föld fagya kiengedett, a takaróanyagot össze kell szedni és elégetni.
A földieper szüret utáni ápolása
Sajnos, sok termelő elköveti azt a hibát, hogy a letermett telepet nem gondozza. Pedig ilyenkor készülnek fel a tövek a következő évi termésre, ilyenkor halmozzák fel a tartalék tápanyagot. Az eper őszi növekedése során két fontos folyamat játszódik le, amely a következő év termésmennyiségét alapvetően befolyásolja – az egyik az elágazódás, a másik termőrügyképződés.
Az elgyomosodott területen mindkettő háttérbe szorul, s ennek következtében a növények termésmennyisége nem éri el az elvárt szintet. Szüret után kapálással a szedések során letaposott talajt is fel kell lazítani. A termő szamócatelepen ne hagyjuk meg az indákat, mert ha megmaradnak, gyöngítik a töveket, és így kevesebb termést kapunk. Ha viszont szaporítani akarunk, az ágyás egy részében hagyjuk meg őket, másutt viszont távolítsuk el valamennyit. Az öntözésre leginkább a termésérés időszakában és a termőrügyek képződésekor – augusztusban, szeptemberben – van szükség. Azonban, a gyakori, gyér öntözgetés inkább káros, mint hasznos.
Az utóbbi időben egyre több helyen lehetünk tanúi a lomblevelek szüret utáni lekaszálásának. Igaz, nyár közepén biológiai szempontból a levelek eltávolítása nem kívánatos, de a kísérletek eredményei és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az öregebb ültetvények esetében ezáltal növelhető a következő év terméshozama. Az olyan szamócaültetvényeknél pedig, ahol a szamócaatkák erősen elszaporodtak, a lomblevelek lekaszálása kifejezetten hasznos. A szamócaatkák szabad szemmel nem látható, igen apró állatkák. Szívogatásuk hatására a levelek és a hajtások meggörbülnek, torzulnak. A megtámadott részek aszályos időben elszáradnak, nedves körülmények között elrothadnak.
A szamócalevelek fehérfoltossága esetén is érdemes lekaszálni a lombleveleket. A fehérfoltosság először barnás, bíborvörös foltokban jelentkezik, amelyek közepe később kifehéredik, s ki is lyukadhat. Ahhoz, hogy a lomblevelek lekaszálása a jövő évi termésre jó hatással legyen, mindjárt a szüret után kell elvégezni. A kaszálást sarlóval vagy kaszával is elvégezhetjük. Száraz időjárás esetén a lekaszált szamócát öntözni kell. A lekaszált levelek komposztálhatók, ha azonban különféle betegségek tüneteit észleljük rajtuk, inkább tüzeljük el őket. A folytontermő fajták lombleveleit ne kaszáljuk!
Tipp:
A tövek közé feltétlen duggassunk egy egy gerezd fokhagymát. Jó hatással van a szamócára, távol tartja a csigákat tőle.
Szezonális munkák az epresben
Március
A beteg leveleket távolítsuk el. Késsel vágjuk le, úgy, hogy a tövet nem sértjük meg. A leveleket szedjük össze, égessük el, hogy az esetleg rajtuk lévő kórokozókat megsemmisítsük.
A tövek közti talajt lazítsuk, majd gondoskodjunk a talajtakarásról.
alacsony nitrogéntartalmú műtrágyát is szórjunk a sorok közé.
Április
a virágzó növények indáit vágjuk le, hogy az energiát a termésekre fordítsa
Május
A bőtermő és ízletes gyümölcsöket nevelő töveket bottal jelöljük meg, hogy ezek indái tudjanak legyökeresedni. Általában a leggyengébben termő tövek hozzák a legerőteljesebb sarjakat, így ha ezeket ültetjük tovább, előbb utóbb leromlik az állomány.
Az ültetvényünkben az indákat rendszeresen el kell távolítanunk. Ez ugyanis jelentős előnyökkel jár; például növeli az oldalelágazásokat, gyarapodik a növény tápanyagtartalma, így jobb lesz a télállósága; jobb lesz a rügyek kialakulásának esélye, virágzatonként növekszik a virágok száma, így nagyobb lesz a terméshozam is. Ha pedig csökken az indaképzés, a talajművelés is könnyebbé válik.
Végül még egy jó tanács: az indákat a növényekről éles késsel vagy ollóval vágjuk le, semmiképpen se tépjük! A leszakításnál ugyanis megsértjük a gyökérzetet – sok fiatal, a talajfelszín közelében levő gyökér megszakadhat
Június
Az eper ültetésének optimális ideje augusztusban van. Azonban ilyenkor a legnagyobb a szárazság. Hogy az indákról legyökeresedett sarjak gond nélkül áttelepíthetőek legyenek, íme egy nagyon egyszerű megoldás:
Dugdossuk a sarjakat cserepekbe. Így, mikor már eléggé erősek, bármikor leválaszthatjuk az anyanövényről, át helyezhetjük a kert egy könnyen locsolható részébe, és amikor az időjárás kedvezővé válik a kiültetésükre, szép gyökeres növényeket ültethetünk ki.
A módszer lényege, hogy az indákat az anyanövényekről levágjuk, s a kb. 1 cm-es indaszárral és még ki nem fejlett levélkével, valamint a fejletlen gyökerekkel rendelkező indanövényeket, félárnyékos helyre vagy fóliasátorba tőzeges vagy perlites homok keverékébe tűzdeljük. Az első 7-10 nap alatt állandó frissítő öntözésre és árnyékolásra van szükség. A palánták kb. két hét alatt gyökeresednek meg, azután már árnyékolást nem igényelnek. Ahhoz, hogy a legjobb tulajdonságokkal rendelkező tövekről szedjünk indát (korai, bő termő tövek), már a szedésekor érdemes egy-egy bottal megjelölni a szaporításra alkalmas példányokat. Így, remélhetőleg az állományunk nem fog leromlani.
