Rendhagyó találkozás három nemzetközi költővel a zilahi Gheorghe Șincai Pedagógiai Líceumban

                                               „az élet mindig oda fészkel, ahol a legkevesebb a félelem”

(Sanja Baković)

Felejthetetlen élménnyé vált a 2024. április 23-ai rendhagyó magyaróránk, amelyre a zilahi Költészet Tavasza fesztivál részeként a Gheorghe Șincai Pedagógiai Líceumban 10 órától a B-47-es teremben került sor. Ezen jelen volt három meghívott költő: Sanja Baković horvát költőnő, Gerry Loose Skóciában élő ír-gall költő és Pethő Lóránd magyar költő Ausztriából.

A nyitány meglepetésként hatott a három költőre, mivel saját verseiket hallhatták három diák felolvasásásban – magyarul, angolul és horvátul. Utána egy tökéletes bevezető kérdés indította a beszélgetést, melyre nem csak a költők, hanem a diákok is válaszolhattak: ,,Mit jelent a költészet (nekünk) – egy szóban?“. Érdekes válaszokat hallhattunk: tenger, ima, béke, labirintus… Feszültségoldó momentum is volt, egy újabb „icebraker”, amikor az aligazgatónő, Bántó Eszter spanyol nyelven válaszolt a kérdésre.

Ezek után angol és magyar nyelvű bemutatást hallgathattunk a költőkről, amelyet a Költészet Tavasza idei nemzetközi antológiájában lehet megtalálni. Rendkívűli mindhárom költő élete, számos díjban részesültek és különleges projekteket is indítottak. Idézek az antológiából is:

Sanja Baković költőnő, újságíró és kommunikációs szakember 1976-ban született Splitben. Újságírás szakon végzett, jelenleg Zágrábban él és dolgozik. Elindította az “Odvalimo se poezijom” (Rúgjunk ki a hámból költészettel) projektet, melynek célja a költészet láthatóságának növelése a közösségi fórumokon. Számos költészeti eseményt valamint panelt szervezett és vezetett. 2016-ban megjelent a “Plovna mjesta” (Hajózható helyek) verseskötete, míg 2020-ban “Autobus za Trnavu” (A nagyszombati buszon) címmel adott ki könyvet.

Gerry Loose költő a skóciai Bute-szigeten él. Munkássága a fel nem épített világra, az emberire és a nem emberire, valamint a geopolitikára támaszkodik. Verseit kőbe vésve botanikus kertekben, kórházakban, iskolákban és más nyilvános helyeken, valamint galériákban éppúgy megtalálják, mint sok könyvében. Sokat dolgozott börtönökben, iskolákban, egyetemeken, valamint a fogyatékkal élők és a mentális egészségügy területén. Díjai közé tartozik a Creative Scotland Award, a Robert Louis Stevenson Fellowship, a Society of Authors Award, a Kone Foundation Award (Finnország), a Hermann Kesten Stipendium (Németország) és a Cholmondeley-díj. Rezidensként dolgozott a glasgow-i botanikus kertben, a királyi botanikus kertben, Edinburgh-ban és a Montpellier-i Jardin des Plantesben. Társalapítója és első elnöke volt a Scottish Writers Centre-nek. Műveit széles körben lefordították számos európai és ázsiai nyelvre. Rendszeresen utazik nemzetközi költészeti fesztiválokra szerte a világon.

Pethő Lóránd 1983-ban született Bánffyhunyadon. Költő, műfordító. 2003-tól publikál verseket, műfordításokat a jelentősebb erdélyi és külföldi kulturális lapokban, román nyelven is ír – nemrég jelentek meg versei román fordításban a Caiete Silvane kiadásásban Zilahon.

Középiskolai tanulmányait Szilágysomlyón végezte. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán, Színháztudomány szakon szerzett egyetemi oklevelet 2006-ban. 2006–2014 között a Kolozsvári Puck Bábszínház magyar társulatának az irodalmi titkára és vezetője, 2007–2009 között a Bretter György Irodalmi Kör elnöke volt. Részt vett a Félsziget fesztivál Helikon a völgyben című rendezvényén, az első Kalotaszegi Magyar Napok irodalmi sátrában, látható-hallható Kolozsváron, Zilahon, Nagyváradon is – rendezvényeken. Jelenleg Ausztriában él. Alkotásait közli a Helikon, az Irodalmi Jelen, a Bárkaonline stb.  

A felvezető után a három költőt célzó személyesebb körkérdés megválaszolása igen érdekfeszítő volt: ,,Hol találkoztak?”. Megismerhettük közelebbről az életüket és megtudhattuk, hogy előzőleg különböző fesztiválokon már találkoztak, kivéve Pethő Lórándot, akivel ezen a zilahi fesztiválon ismerkedtek meg. Eközben megtudhattuk, hogy a költők valójában szeretik, ha ilyen eseményeken a diákok, hallgatók is kérdeznek, hozzászólnak, mivel ők nem tanárok… Pethő Lóránd elárulta, hogy nagyon hálás, hogy itt lehet, mivel úgy érzi, hogy itthon van, idézem : ,,haza jöttem”.

A soron következő negyedórában saját verseket olvastak fel. Kellemes volt hallgatni őket, igazán megérintett, hogy élőben hallhattam a horvát nyelvet is. Eközben kissé bús is lettem, mivel  nem tudok horvátul beszélni, így feladatként tűztem ki magamnak, hogy megtanulok horvát kifejezéseket.

A körkérdések után személyre szabott kérdésekre válaszolhattak. Először Sanja Baković mesélt nekünk a ,,Rúgjunk ki a hámból költészettel”-projekt kapcsán. Elárulta, feltett célja, hogy a költészet varázsát általa adja tovább és olyanok is olvassanak verseket, akik nem szokták. Ez virtuálisan és közösségi, nyilvános  tereken is működik: a Facebook-on, vagy például kávéházakban, éttermekben is. Véleményem szerint zseniális ötlet, mivel fontos, hogy a költészet minden embernek jelen legyen az életében és táplálja olyan értékekkel, amit másban nem találunk meg.

Pethő Lóránd a származásával kapcsolatosan elárulta, hogy nagyon  esszenciális az ő életében a magyar kultúra és hagyományok megőrzése. A közösség fogalmát egy metaforikus párhuzamba hozta a hagyma rétegeivvel, ami számomra is elgondolkodtató.

Gerry Loose-zal az ír és erdélyi kultúrák kapcsolatát is tárgyaltuk. A beszélgetés közben esélyem volt arra, hogy ó-angolt hallhassak, azaz gall nyelvet, és a költő beszélt nekünk kultúrája történelmi és politikai oldalairól is.

Számos kérdés után, mint pl. ,,Mi inspirál?” vagy ,,Tudnak-e kívűlről saját verset, anélkül, hogy olvasnák?”, egy izgalmas játékban részesültek a jelenlévő diákok: lehetőségünk volt arra, hogy közelebbről megismerjék a költőket, hiszen közös csoportmunkákban dolgoztunk velük egy teljes órán át!  

Én Gerry Loose-t választottam csapattársként. A játék lényege az volt, hogy mindegyik csapat egy, cetlikre darabolt Radnóti Miklós-versrészletet kapott (Két karodban), amelyet előbb angolra kellett lefordítani az érintett nemzetközi költők számára, majd úgy rakni sorrendbe a sorokat, ahogy szeretné-kívánja a csapat, és esetleg hozzáírni a vershez. Ez a feladat nagyon izgalmas volt, közben mégis nehéz, a fordítás miatt. Végül egy olyan verset formáltunk, alakítottunk, amely Gerry Loose szerint az ír hagyományból származó altatódalra hasonlít: ,,a lullaby in Irish culture”, melankolikus és enyhén komor hangvétellel. Ezután egy másik feladatot kaptunk, ami szerintem csattanósabb volt. Mindegyik csapat kapott egy másik, jelenlévő költőtől származó, már létező verscímet, amelyhez egy új verset kellett írnunk közösen, s a végén odaajándékoztuk a vers szerzőjének az órán született változatot. Mi Pethő Lóránd ,,anyám ha sír” címét kaptuk, amihez ügyesen kitaláltunk egy szöveget.

Végül csoportos fényképet készítettünk.

Számomra az is maradandó élménnyé vált, amikor már majdnem mindenki eltávozott a végén a teremből, kivéve a költőket és a magyartanárnőt, hiszen ekkor sikerült egyedül is beszélnem a költőkkel verseikről és megdicsérni ezeket. E beszélgetés mentén aláírásokat és nyomtatott verseket is szereztem. Tanulságos számomra az, hogy mennyire átérezhető a költő személyisége egy szemtől-szembeni beszélgetés során. Elolvasván verseiket a találkozás előtt, ki tudtam alakítani egy képet róluk és személyiségükről, és ez beteljesült. Ez bizonyítja, hogy sok esetben a költészet a költő lelkét ábrázolja valójában.

Hálás vagyok ez élményekért és ezer köszönettel tartozom a moderátoroknak, valamint a szervezőknek.

Boldogan várom a 2025-ös Költészet Tavasza fesztivált!

Varga Petra, a zilahi Gheorghe Șincai Pedagógiai Líceum tizedikes diákja