Ravatalozót épített a helyi gyülekezet Magyarkecelben
Magyarkecel községben a mindössze 30 százaléknyi magyar közösség az összefogás erejével ravatalozót épített, amit a hétvégén adtak át.
Az eseményen jelen volt Kádár György Tamás, a zilahi egyházmegye esperese, aki igehirdetésében kiemelte: „hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze, hogy együtt örüljünk azokkal, akik elérték ezt a sikert. Egy ilyen kis közösség nagy megvalósításnak örvendhet. Nemcsak örülni jöttünk, hanem hozzátok csatlakozva hálát is adni, hogy elmondhassuk: mindeddig megsegített minket az Isten”. Váradi Károly helyi lelkipásztor a jelenlévőkhöz szólva elmondta, hálaadás ez nap, mert Isten megsegítette a gyülekezetet, kitartást adott, és megszólította mindnyájukat, amikor úgy döntöttek, hogy legyen egy ház, egy hajlék, amely nemcsak a könnyek háza, hanem egy olyan hely is, ahol tisztességgel, becsülettel megsiratják és utolsó útjára kísérik szeretteiket. „Nem volt könnyű, mert kevesen vagyunk, de most megszépül minden. Elfelejtjük a nehéz pillanatokat, hogy mennyi minden kellet ahhoz, hogy ma itt hálát adjunk” – mondta, hozzátéve, ez a hely a hit és a reménység jelképe, ugyanis a halál nem pont, hanem vessző, ezért azt kívánta, hogy a ravatalozó ne a könnyek, hanem a reménység és a hit háza legyen.
A település szülöttje és lakosa, Seres Dénes parlamenti képviselő beszédében megfogalmazta: a mindennapi életben sokszor elhangzik a „hála Istennek”, ha a mezőn dolgozunk, ha házat építünk, és ilyenkor is, amikor egy szép ravatalozót mondhat magáénak a helyi gyülekezet, amit kemény munkával, összefogással, elszántsággal értek el. A magyarkeceliek már többször bizonyították összefogásukat és kitartásukat: öt éve parókiát avattak, most ravatalozót építettek, és ahogy egykoron a templomépítők, így ők sem csak a jelenre gondoltak, hanem a jövőre is, amikor ilyen maradandót alkottak. „A mindennapjaink nagyon sok örömmel járnak: ilyen a születés, ilyen amikor először óvodába megy a gyermek, majd amikor befejezi azt, ezt követi az iskolakezdés, a konfirmálás, ballagás, esküvő, ezek mind-mind örömre adnak alkalmat, de az ember életében van egy pillanat, amikor búcsúzik. Ennek is meg kell legyen a méltó helye” – mondta, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy az összefogás erejével mindent meg lehet oldani, csak ne hagyják el egymás kezét. Azt kívánta, hogy ritkán használják ezt a házat, inkább a kultúrotthonban gyűljön össze a helyi kis közösség.
További részleteket a https://maszol.ro/belfold/Ravatalozot-epitett-a-helyi-gyulekezet-Magyarkecelben oldalon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.