Proscenia színjátszó tréningek
Negyedik évadnál tart pályázatunk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatásával. A színjátszó tréninget szilágycsehi magyar diákoknak és pedagógusoknak szervezzük a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulat szakemberei közreműködésével.
A program fő céljai anyanyelvünk és nemzeti kultúránk ápolása, a magyar és egyetemes színházkultúra népszerűsítése, nemzeti tudatunk megerősítése, az anyanyelvi kommunikáció fejlesztése, valamint a kulturális horizont bővítése. Részletezett célok az aktív és passzív szókincs folyamatos gazdagítása, a közösségben, a közösségért tevékenykedő ember aktivitásának serkentése, a mozgás és beszéd tisztaságának fejlesztése, az ön- és emberismeret gazdagítása, a testi, térbeli biztonság javítása, az időérzék fejlesztése, a beszéd tisztaságának fejlesztése, nyelvi igényességre való nevelés, személyiségfejlesztés, a határozott fellépés fejlesztése, koncentráló képesség fejlesztése, az elvégzendő feladatok ütemezésének, a kulturális ízlés alakítása, az alkotóképesség fejlesztése, közösségformálás.
Minden évben a foglalkozások célja elsősorban arra irányul, hogy a jelenlévő fiatalok betekinthessenek a dramaturgia, a színház- és drámatörténet kulisszái mögé. Az idén is havonta, egy-két alkalommal, Varga Sándor színművésszel színpadi mozgást gyakorolunk a Berekenye Diákszínjátszó Csoport tagjaival.
A pályázat során, Szilágycsehben, október 27-én délután, kerül bemutatásra Janne Teller: SEMMI előadásunk a Határtalan színjátszó találkozón, Gimesi Dóra színpadi adaptációjában alapján . A 2000-ben született, azonos című regényt Dániában megjelenése után betiltották majd alig egy év leforgása alatt kötelező olvasmánnyá tették. Mind a regény, mind a színpadi adaptáció a tinédzserek közegében tárgyalja a társadalmi szabályok értelmét. Az iskola első napján Pierre Anthon félbeszakítja osztályfőnökét, mert rájött: Semminek sincs értelme. És ha semminek nincs értelme, semmit sem érdemes csinálni. A felnőttek csak úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, miközben mindannyiuk élete középszerű és értelmetlen, akárcsak a tanulás. Ezekkel a szavakkal viharzik ki a nyolcadikos Pierre-Anthon az osztályából. Ezt követően felmászik a kertjük fájára, hogy onnan demonstrálja a semmittevést. Osztálytársai szeretnék bebizonyítani a fiúnak, hogy az életnek van értelme, ezért egy paktumot kötnek: egy elhagyott épületben fontosnak tartott tárgyakat kezdenek összegyűjteni, sajátos játékszabályok alapján. A fontosság azonban hamarosan egyre elvontabb fogalmakba csap át, a játék pedig túllép minden addigi szabályon, és egyre veszélyesebbé válik, megállíthatatlan rémálommá változik …
Bodea György