Petri Mór-díjban részesült Birtalan József
Ha valaki Szilágybagoson a Birtalan családba születik és szülei a József nevet adják neki, akkor már kisgyerekként elindítják egy olyan úton, amelyről le lehet térni, de nem érdemes.
Mi a „Hepehupás vén Szilágy” keresztyén szülöttjei tudjuk azt, hogy nincsenek véletlenek. A Jó Isten már születésünk előtt megírja életünk regényét és abban a történetben mindennek meghatározott rendje és ideje van. Mindannyian talentumokat kapunk, amelyeket nem áshatunk el. Saját tehetségünkkel és szorgalmunkkal kamatoztatnunk kell azokat. Ezek a talentumok legtöbb esetben már kisgyermekkorban megmutatkoznak. A szülők és a család irányításával próbálnak ki is bontakozni, hogy amire a kisgyermek felnőtté válik, saját életének sáfárává válhasson. A sáfárság elkötelezettséget kíván, és ha megvan a kellő támogatás és ambíció a talentumok hamar kamatozni kezdenek.
Birtalan József zenei tehetsége, a népdalok iránti érzékenysége korán megmutatkozott és mai napig hűséges ápolója és terjesztője a magyar kultúra kincseinek.
Szilágybagosi gazdálkodó család negyedik gyermekeként jött a világra Birtalan József. Édesapja, Birtalan András a mezőgazdálkodás mellett a bagosi Református Egyház kántora is volt. Édesanyja Orsós Zsuzsánna szintén jó zenei hallással és énekhanggal volt megáldva. Birtalan József többször is úgy nyilatkozott, hogy születésekor belepottyant a népdalok, nóták, énekek világába, és amíg vissza tud emlékezni mindig hű hallgatója és tódítója volt a disznótorok vagy névesték nótázásainak. Első hangszerét, egy kis hatlyukú furulyát, Árpád nevű bátyjától kapott ajándékba és ezen a furulyán tanítómester nélkül Bandi nevű bátyja juhai mellett tanult meg játszani. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte el, majd Szilágysomlyón az ipari iskola víz- és gázszerelő szakán folytatta. Az 1970-es években barátaival zenekart alapítottak, akikkel a kultúrotthon klubjában vasárnap esténként táncesteket szerveztek a falu szórakozni kívánó szovárét és fonóházat már nem ismerő fiataljai számára. Katonaságtól való leszerelése után az első fizetéséből egy használt klarinétot vásárolt és zenekart hoztak létre Gönczi Sándorral, Fekete Barnával és a nagyfalusi Varga Jánossal. Ezzel a formációval az 1980-as és 1990-es években Szilágy megye szinte minden magyarok által lakott településére meghívták őket lakodalmakba muzsikálni. De a jó muzsikus egy összejövetel alkalmával nem csak kiszolgál, hanem értő fülekkel hallgatja az adott közösség énekkészletét, és igyekszik minden számára ismeretlen dallamot memorizálni és beépíteni saját repertoárjába. Így tett Birtalan József is, nyitott fülekkel hallgatta az idős emberek éneklését és addig énekeltette az embereket, amíg megtanulta a számára ismeretlen dallamot. A 2000-es években a környék lakodalmi szokásai és zenei ízlése is megváltozott. A külföldről nagymennyiségben beáramló angol szövegű slágereket már nem tudták olyan ritmusban magukévá tenni, ahogy a korízlés változott és ez a zenekar feloszlásához vezetett. De a zenésznek kenyere a muzsika és az embernek szüksége van az életét tápláló eledelre. Birtalan József sem tudott meglenni zene nélkül, bagosi és nagyfalusi cigányzenekarokkal muzsikált tovább. Kezdetben néhány lakodalomba is elhívták őket, majd a vidék falunapjainak és hagyományőrző rendezvényeinek állandó fellépői voltak. Szilágycsehbe tizenöt éven keresztül voltak visszajáró zenekar a Zsibai néptánc táborba. Több alkalommal is fellépett Budapesten és Debrecenben, mint egyéni előadó a Debreceni Néptánc Együttes meghívott vendégeként. Fellépet még Kolozsváron és Székelyföldön is Kallós Zoltán tiszteletére megrendezett emlékműsorokon. Amennyiben teheti, részt vesz a Kárpát –medencei vőfélytalálkozókon, ahol nem csak énekel, hanem a bagosi vőfélyverseket is előadja.
Férfiakból álló népdalcsoportot alapított Mákvirágok néven, akikkel megpróbálják feleleveníteni és újratanulni az elfelejtett vagy keveset énekelt szilágysági népdalokat, magyar nótákat. Játszik furulyán, klarinéton, szaxofonon, gitáron, hegedűn, nagybőgőn, nagyjából minden hangszeren, ami a keze ügyébe kerül, de mára legkedvesebb hangszerének a tárogatót nevezi. Azt a hangszert, amelyik a magyarság történelmétől elválaszthatatlan, a honfoglalástól a mai napig a magyar zenekultúra szerves része. Mindemellett a mai napig lelkesen gyűjti a falusi életet megkönnyítő, mások által ócskaságnak nevezett eszközöket, szerszámokat és magán múzeumnak rendezte be a bagosi domboldalba vájt pincéje elé épített pincegátorát. Itt vasárnapokon és ünnepnapokon barátaival megpihennek, nótázgatnak egy-egy pohár bor mellett.
Birtalan József életvitele és zenei munkássága hűen tárja elénk azt a tényt, hogy a 21-ik század felgyorsuló urbanizációs törekvése ellenére meg lehet maradni abba a kultúrába, amelyikbe beleszületünk, meg tudunk maradni azon az úton, amelyiket az elődeink kitapostak számunkra és büszkén adhatjuk tovább a megszerzett kincseinket az utánunk következő generációnak.
Birtalan Józsi 1955-ben született Szilágybagoson. Lelkes hagyományőrző és ápoló, a szilágysági népdalok hiteles tolmácsolója és terjesztője, a magyar kultúra öregbítésének harcosa, valamint a közéletben kifejtett kitartó munkásságáért a Szülőföld megőrzésében, 2022-ben Petri Mór díjban részesül az Erdélyi Múzeum Egyesület Zilah és Vidéke fiókegyesülete részéről.
Gratulálunk!
Birtalan Beáta