Petőfi-emlékévet zártak Szilágysomlyón
Petőfi-emlékévet zártak Szilágysomlyón, a helyi EMKE Magyar Házban. Széman Rózsa, a szilágysomlyói EMKE elnöke üdvözlő beszédében elmondta: örül, hogy ismét élettel telt meg a szilágysomlyói EMKE ház, és hogy évfordulókban igen gazdag évet tudhatnak maguk mögött. Hozzátette: Kölcseyvel indítottak, és Petőfivel zárnak. A Szabadság. Szeretlek! című kiállítás, amely január 15-ig tekinthető meg, ízelítőt nyújt Kölcsey Ferenc és Petőfi Sándor, a két szellemóriás életútjából, költészetéből.
A kulturális eseményen jelen volt többek között dr. Simon István Előd konzul, aki üdvözlő beszédében kiemelte: Kárpát-medence-szerte gazdag programokkal emlékeztek meg idén a Himnusz megírásának 200. és Petőfi Sándor születésének szintén 200. évfordulójára. Kölcsey Ferencet, az igazi hazafiság és a közszolgálatiság apostolának, míg Petőfit, a szabadság apostolának nevezte. Előbbi küldött volt a szó minden értelmében, és arra volt hivatott, hogy egy nemzetet ébresszen és rázzon föl, mély, négy évszázados alvásából. Egy nemzet életében a legnehezebb és legsötétebb órákban bukkannak föl olyan prófétai látással és küldetéssel rendelkező szellemóriások, akik képesek a mélypontból kiráncigálni a haza szekerét, és tovább lendíteni a közösség életét, ha a közösségben van fogadókészség és elszántság a célt illetően – fogalmazott. „Ilyen korszak szülöttje volt Kölcsey, aki látva a magyarság akkori állapotát, a nemzet lelkiismeretére hatva és a helyzetről valós képet nyújtva tárta az ország közvéleménye elé a két lehetőséget: vagy meg akar maradni a nemzet, vagy végleg hagyja magát beleveszni az évszázadok ködébe, a végső elmúlásba. A nemzethalál víziója nem csak egy költői toposz volt a 19. század elején, hanem egy reális forgatókönyv” – mondta. A reformkor magyar nemzetének nagy szülöttjeit az a szent cél vezette, hogy a magyar hazát nemzeti alapon, a nemzeti összetartozás jegyében felemelje.
Petőfi zsenialitása többek között abban ragadható meg – hangzott el az eseményen –, hogy minden „hangszeren” játszott. A legegyszerűbb versikéktől a legbonyolultabbakig, ő az emberi szerelem, a család, a szabadság utánozhatatlan megéneklője. A haza, a szülőföld páratlan leírója úgy élt, ahogy szeretett, úgy halt meg, ahogy óhajtott, a csatatéren. Irányt mutatott a nemzetnek, és példakép volt a költőtársaknak hosszú évtizedeken keresztül. Eredeti volt a magyar irodalom egén, ugyanakkor viszonyítási pont is, mert van egy Petőfi előtti és egy Petőfi utáni kor. Kölcsey és Petőfi életútja bár eltérő volt, egy bizonyos ponton mégis összekapcsolódtak. Az összekapcsolódás a szabadságvágyban, a nemzetet és a hazát féltőn óvó megnyilvánulásban mutatkozott meg.
További részletek a https://maszol.ro/kultura/Petofi-emlekevet-zartak-Szilagysomlyon oldalon valamint a Szilágyság hetilapban olvashatók.