Összetartozunk – EGY VÉRBŐL VALÓK VAGYUNK

A kapcsolatépítés és a kölcsönös tapasztalat-megosztás jegyében, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének meghívására Szerbiába, a vajdasági körzetekben tevékenykedő falugazdászokhoz látogattak az elmúlt napokban a Partiumi Falugazdász Hálózat Szilágy, Szatmár és Bihar megyei tagjai.

A november 22-e és 24-e közötti szakmai látogatás újabb megerősítése annak a gyümölcsöző együttműködésnek, amely augusztusban Kémeren, a vajdasági falugazdászok partiumi látogatásának alkalmával kezdődött el. Az akkori, augusztus 24-i találkozón házigazdaként, a partiumi falugazdászok mutatták be a Szerbia magyarlakta térségeiben dolgozó társaiknak tájegységeink jellegzetességeit, a helyi gazdálkodók, mezőgazdaságból élők megélhetését és talpon maradását befolyásoló tényezőket.

A viszont-meghívásra és a viszont-látogatásra sem kellett sokáig várni, így a napokban a partiumi falugazdák a vajdasági falugazdász-kollégáik mindennapi tevékenységén keresztül nyerhettek betekintést a délvidéki és a bánsági, illetve – a Kárpát-medencei falugazdász-hálózat egyetlen horvátországi tagja révén – a bácskai gazdák életébe.

A tájékoztatás a vártnál is átfogóbb volt: a partiumi és a vajdasági falugazdászok találkozóját – aminek Szabadka szomszédságában, az Osztrák-Magyar Monarchia idején kiépült és világhírnevet szerzett palicsi üdülőközpont adott otthont –Juhász Attila, a belgrádi kormány Mezőgazdasági Minisztériumának államtitkára, valamint Merkatz László, a magyar Agrárminisztérium Kárpát-medencei Együttműködések Főosztályának munkatársa is megtisztelte jelenlétével.

Juhász Attila kifejtette, a falugazdászok az összekötő kapocs szerepét töltik be a gazdák és az agrárpolitika végrehajtásával megbízott intézmények között. „A ti munkátok fontos és nélkülözhetetlen a számunkra. Szerepetek a jövőben még inkább felértékelődik, hiszen a ti munkátok, a ti tapasztalataitok is kellenek ahhoz, hogy egyrészt a mezőgazdasági minisztériumban a támogatás-politikát illetően jó döntéseket hozzunk, másrészt pedig, hogy általatok a gazdák nélkülözhetetlen információkhoz jussanak” – hangsúlyozta a szerb kormány államtitkára.

,,Nekünk az a célunk, hogy lehetőleg mindent meglehessen adni a határon túl élő magyar gazdálkodóknak ahhoz, hogy szülőföldjükön boldogulni, megmaradni, élni tudjanak. Ez az alfája és az omegája a munkánknak, hogy a külhoni magyarság megélhetését a szülőföldön biztosítani tudjuk” – fogalmazott Merkatz László, a Kárpát-medencében több mint 110 határon túli falugazdász munkáját összefogó főosztály képviselője.’’

Öröm és hála, hogy a két falugazdász-szervezet tagjai együttműködhetnek, tanulhatnak egymás tapasztalataiból és szakmailag egyeztethetnek számos olyan kérdésben, amely mindkét ország gazdálkodóit érinti.  A jövőben is lesz miről egyeztetni, hiszen a vajdasági gazdák is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint az erdélyi, partiumi társaik. Közös probléma a kistermelők ellehetetlenítése, fokozatos piacvesztése. Szerbiában ezt még az is tetézi, hogy a gazdák magánszemélyként semmilyen élelmiszertermelői tevékenységet nem végezhetnek: engedélyt kizárólag jogi személyiségű vállalkozóként kérhetnek. A helyi gazdálkodók helyzetét rontja a térség élelmiszer-feldolgozói kapacitásainak – külföldi tulajdonba kerülésük utáni – tudatos leépítése. Romániához hasonlóan a Vajdaságban is leállított cukorgyárak, tej- és húsfeldolgozók példái bizonyítják, hogy az újdonsült tulajdonosoknak csupán az átvett üzemek piacai és márkanevei kellettek, a tevékenységet kiszolgáló termelői és beszállítói hálózatra már nem tartottak igényt. Mindkét országban gondot okoz a munkaerőhiány, továbbá a jól képzett szakemberek megtartása.

A szerb agráriumra is igaz a romániai mezőgazdasági termelést jellemző kettősség: a mérleg egyik oldalán a pár hektárt művelő családi farmok, a másik oldalán pedig a több ezer-, nem ritkán több tízezer hektárnyi területen gazdálkodó, jellemzően külföldi tulajdonban működő nagyfarmok vannak. A helyi gazdáknak a termelési költségek növekedése mellett komoly kihívás a termőföldárak emelkedése is. A jobb minőségű földek hektárjáért már most is 15-20 ezer eurót kérnek az eladók, aminek hatására a Vajdaságban holdanként 300-350 euróra ugrottak a bérleti díjak.

Jó volt egymástól tanulni. Szükségünk van az ehhez hasonló szakmai és kötetlen beszélgetésekre; közösségépítés-, kapcsolatápolás- és tapasztalat-cserére, valamint egymás programjainak és tevékenységeinek a megismerésére.

Szükséges, hogy mi falugazdászok a termelőket megfelelő időben hasznos információkkal lássuk el, hogy a gazdák jó és megfelelő döntést tudjanak hozni.

Sütő Attila