Ne féljetek, feltámadt!

Már több mint egy éve tart a félelem, kétség, világméretű nyomorúság, mert a vírus sarokba szorított minket. Sarokba szorított és megfélemlített, otthonainkba zárt és elvette nagyra értékelt szabadságunkat. De még a találkozás örömétől is megfosztott! A gyanakvás és a kétely önkéntelenül is ott van a lelkünkben minden kézfogásnál és testvéri köszöntésnél, mert a protokoll szerint vigyázni kell. Ez pedig prioritást élvez mindennel szemben, közben szomorúan vesszük tudomásul, hogy a fertőzöttek száma egyre több, és az elhalálozások mértéke sem igazán csökkent. Ilyen körülmények között nem lehet felhőtlenül ünnepelni, csak átesni az ünnepeken – vélik egyesek, és lehet, hogy igazuk is van. De az istenfélő emberek reménykednek és bíznak abban, hogy egyszer ennek is vége lesz. Tekintsük most át azt a húsvéti történetet, amit a Márk evangéliumának a 16. fejezetében találunk a feltámadással kapcsolatosan és vonjuk le az akkori, és a mai helyzet között a párhuzamot és a tanulságot.

1. Az asszonyok aggodalmát húsvét hajnalán a nagy kő okozta. A 16,4-ben az „igen nagy“ (görögül: megász szfodrá) kifejezés jelzi a kő nagyságát. Számukra az volt a kérdés, hogy ki hengeríti el nekik a követ a sír szájától. Elképesztően nagy lehetett a kő, mert bár többen voltak, mégis úgy ítélték meg, hogy képtelenek elhengeríteni azt. Az asszonyok nagy problémája rendkívül hasonlít mai világunk közös problémájához, amely a koronavírus elleni harcról szól. Gyengék vagyunk, és legjobb formánkban is sokszor csak tehetetlenek. Sod­­ródunk, mert sem a vírust, sem a 100 százalékosan biztos oltóanyagot nem ismerjük. Csak kísérletezünk, de attól a kő nem mozdul, mintha egyre félelmetesebb lenne, miközben csak várjuk, hogy valamilyen csoda történjen.

2. Isten szeretete képes arra, hogy a félelemtől megszabadítson. A kő és a világjárvány közötti párhuzam azért is elgondolkodtató, mert akkor is, és ma is, az emberek számára a valós probléma félelmet okozott. A félelem leküzdése pedig olykor nagyobb problémát jelent, mint a nagy kő eltávolítása vagy egy veszélyes vírus legyőzése. A kő és a vírus régen nem lesz már, amikor a félelem még mindig ott lesz az emberek szívében. Miért? Azért, mert a félelem lelki eredetű, és lehetetlen fizikai erővel eltávolítani, vagy oltóanyaggal védekezni ellene. A félelmet csak Isten szeretete tudja orvosolni. János apostol azt mondja, hogy a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet (1Jn 4,18). Fontos ezt tudnunk, bármilyen nagyságú legyen a probléma, hogy Isten szeretete minden félelemre biztos megoldást jelent.

3. A sír szájánál az angyalok a feltámadást hirdették, az asszonyok pedig elhitték. Isten az első húsvét reggelén angyalokat küldött erre a földre, hogy az aggodalommal és félelemmel teljes asszonyok Krisztus feltámadásáról értesüljenek. A kő elhengerítése nem kis csoda volt, de ennél még nagyobb volt az, hogy Krisztus feltámadt. Ezt az örömhírt Isten abban az időben először az angyalokra bízta. Istennek a mai világban is vannak hírnökei, de van örömhíre is. Érdekes, hogy Isten a jó hír terjesztésével ma nem az angyalokat bízza meg, hanem az istenfélő embereket, akik hisznek benne, és a feltámadt Jézus Krisztusban. Az örömhír ténye pedig nem függ az oltóanyag hatékonyságától vagy a probléma nagyságától. Krisztus akkor is feltámadt, ha az emberek nem hisznek benne! Egyedül a hitetlenség lehet az, amely meggátolhatja a feltámadás örömhírének terjedését. A hitetlenség az, amely félelmet okoz, és az embereket bűneikben tartja, hogy ne találják meg a megoldást, amely szabaddá teszi őket. Ha a feltámadás öröme nem ismeretlen érzés és megtapasztalás, hanem valóság, akkor nincs semmilyen ok a félelemre ezen a földön. Pál apostol tanítása szerint először lélekben kell feltámadni, hogy majd a test is dicsőséges feltámadásban részesüljön (Kol 3,1). Tudjuk, hogy földi életünk végén egyszer mindenkinek meg kell halni. De nem mindegy, hogy hogyan!

Egyszer mindenki fel fog támadni. De nem mindegy, hogy mire! Éppen ezért, a Krisztussal való feltámadást megtapasztalni és megélni sokkal fontosabb és sürgetőbb feladat, mint arra törekedni, hogy szervezetünk védett legyen a járványos betegséggel szemben.
A jelenlegi vírusos világ egyszer fel fog szabadulni, mert a vírus nem legyőzhetetlen. Eljön az idő, amikor nem kell már maszkot viselni és nem lesznek lezárások. De mindezt türelmesen ki kell várni. Amikor feleségemmel együtt mi is benne voltunk a betegségben, nem féltünk, mert bíztunk Istenben, hogy meg fog szabadítani belőle. Isten akkor megmutatta a hatalmát és meg­gyó­gyított, jóllehet nem érdemeltük meg. De ezt Isten nem először gyakorolta az életünkben. Én a feltámadás csodáját 16 évesen tapasztaltam meg az életemben, amikor Krisztus megbocsátotta bűneimet és az örök élet reménységét adta nekem. A tavalyi év októberében, röviddel azután, hogy Isten meggyógyított a koronavírusos betegségből, egy reményt adó igével is bátorított: „a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét!” (Ézs 37:30) Ebből megértettem azt, hogy két éves időszakban vagy nehézségben kell gondolkodni, viszont a harmadik évben már visszaáll a szokásos rend, vagyis felszabadul a világ. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz többé vírus ezen a földön és nem lesznek betegségek és meghalások, de azt igen, hogy Isten a jelenlegi nehézségből megszabadít minket.

Húsvét ünnepén ezzel a jó hírrel, és az Istentől jövő teljes szeretet megtapasztalásával kívánok minden kedves olvasónak félelemmentes ünneplést és további türelmes várakozást.

Veress Ernő,
szilágyballai lelkipasztor