Nagy kihívás a szilágycsehi önkormányzat és egyházak számára a népességcsökkenés

Szilágycsehben az önkormányzat, egyházak, szervezetek és egyesületek vezetői és pedagógusok arra törekednek, hogy színvonalas életet biztosítsanak a lakosoknak, a helybéli magyarságnak, megerősítve ezáltal identitásukat a Tövisháton. A fiatalok számára magyar diákszínjátszó csoport, néptáncoktatás működik, évente vers- és mesemondó versenyeket, magyar napokat rendeznek.

Szilágycseh egykoron virágzó polgári város volt, sok kisipari szövetkezettel, műhellyel, a két világháború között a környék lakossága a városban értékesítette portékáit, cserébe hazavitték a helyi iparosok termékeit. A helybéliek ebből tartották el családjukat, megdolgozták a földeket, a szőlőt, állatokat tartottak. Majd megjelentek a gyárak, munkahelyek jöttek létre, a szakközépiskolának könnyűipari és faipari részlege volt, az itt végzett fiataloknak volt, ahol dolgozniuk. Rátonból, a Kraszna vidékéről, sőt Szatmár megye távolabbi településeiről is sokan jöttek a városba tanulni, majd a helyi kötődében és bútorgyárban munkát kaptak, és itt maradtak. A sok munkalehetőség viszont „feloldotta” a magyar közösséget, a városba más nemzetiségűek is költöztek, így a magyarság aránya folyamatosan csökkent.

„A 60-as években Szilágycseh magyar településnek számított, ma már viszont szinte kisebbségben vagyunk, ezért azt mondom, vállaljuk fel magyarságunkat, mert ennek számarányától függ iskoláink, intézményeink állami támogatása, anyanyelvünk használatának joga” – zárta Szilágyi Zoltán lelkész.

A szilágycsehi magyarok életéről részletesen a https://maszol.ro/belfold/Nagy-kihivas-a-szilagycsehi-onkormanyzat-es-egyhazak-szamara-a-nepessegcsokkenes honlapon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.