Megérte… megéri…
Minden ember életében vannak mérföldkövek, melyeknél érdemes megállni, visszapillantani, emlékezni, számot vetni. Egy ilyen mérföldkőhöz érkeztek azok a diákok, akik 2011-ben a Szilágyballai 1-es Számú Általános Iskola végzősei voltak, ugyanis Dombi Annamária osztályfőnök kezdeményezésére megszerveztük a 10 éves osztálytalálkozót. Érdekes volt látni a diákok arcán a megilletődés jeleit, amint megpillantották a saját munkáikkal feldíszített osztálytermet, melybe 18 évvel ezelőtt első osztályosként beléptek.
Máté Levente iskolaigazgató köszöntötte az ünnepelteket és a pedagógusokat, akik megtiszteltek jelenlétükkel. Örömmel hallgattuk felnőtté vált diákjaink beszámolóit, melyben elért sikereikről tájékoztattak. A jelenlevő pedagógusok felidézték hozzájuk fűződő élményeiket, tapasztalataikat, és értékes útravalóval látták el a fiatalokat. Hálával emlékeztünk az együtt töltött évekre. Minden jelenlevő szívét felmelegítette, és lelkesített bennünket Mátis Szidónia záróbeszéde, aki hamarosan lelkészi hivatást fog betölteni. Ajánlom olvasásra minden pedagógusnak, hogy új erőt merítsen belőle, hogy nemesnek és szépnek lássa hivatását, amelyet vállalt.
,,Tisztelt egykori tanáraink! Kedves egybegyűltek!
Eljött az emlékezés ideje. Megállunk, és visszatekintünk az eddig megtett útra, számbavesszük mérföldköveinket. Szemléljük az útitársaink mögötti utat is. Vajon ők milyen tempóban haladtak? Milyen utat választottak? Nem hasonlítjuk azonban magunkat egymáshoz, mert egyediek vagyunk, sajátos életúttal és tapasztalatokkal. Nem mások jelenéhez hasonlítjuk magunkat, hanem a saját múltunkhoz. Honnan indultunk, és hol vagyunk most? Hogyan formált minket a mögöttünk levő évek valósága, öröme és bánata, sikere és kudarca? A visszatekintés során pedig nem feledkezhetünk meg a közös indulásról. Óvodás társainkkal, osztálytársainkkal, óvó nénivel, tanító nénivel és tanárainkkal karöltve indultunk el, és most újra rádöbbenünk ennek meghatározó voltára. Veszélyes vállalkozás ezektől a gyökerektől elszakítani magunkat, és veszélyes, ha kimarad életünkből a mérföldkövek melletti meg-megállás. A hálával és megelégedéssel való visszatekintés pedig felüdíti a lelket. Mosolyt csal az arcunkra, ha elhaladunk régi iskolánk mellett. Megörvendeztet, ha ismerős arcokat fedezünk fel a tömegben. Örömmel fogjuk mesélni gyermekeinknek, unokáinknak a kisiskolás csínytevéseinket, életreszóló barátságaink történetét, tanítóink, tanáraink jellegzetes mondásait, gesztusait. Ezúton szeretnénk kifejezni örömünket, hogy újra láthatjuk egymást, hálánkat a belénk fektetett energiáért, fáradságért, köszönetünket az oktatásért és nevelésért, amelyben részünk lehetett. Egy rövid szóban foglaljuk össze hálánkat és egyben bátorításunkat is: MEGÉRI. Ezzel a szóval bátorítjuk egymást is: megéri harcolni az életben, megéri nagyot álmodni, megéri szeretni, megéri sírni és nevetni, megéri a kihívásokkal szembenézni. Megéri élni! További sok erőt és áldást kívánunk életükre, munkájukra! Ne felejtsük el, csodákra emlékezni jó!”
Kedveseim! Köszönjük, hogy részesei lehettünk e meghitt alkalomnak! Naponta jusson eszetekbe, amit útravalóul kaptatok! Kívánjuk Isten áldását életetek következő szakaszára!
Király Anna tanítónő
Szilágyballai 1-es Számú Általános Iskola