Megemlékezés Szilágynagyfaluban: „vállaljuk magyarságunkat, hovatartozásunkat az év többi napján is!”

Kokárdával a szívük felett gyűltek össze az ünneplők vasárnap délután a helyi református templomban, hogy az istentisztelet után együtt, közösen, az 1848/49-es szabadságharc és forradalom hősei emléke előtt fejezzék ki tiszteletüket a kopjafánál, majd a gyermekek és fiatalok kulturális műsorral kedveskedtek az ünneplőknek, amit fáklyás felvonulás zárt.

Szőnyi Levente lelkipásztor ünnepi beszédében megfogalmazta, az 1848-asok békeharcosként indítottak forradalmat, nem csattogtak a fegyverek, békés forradalom, békemenet volt, nem vérrontás, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe. Ma is mindannyian a béke pártján állunk, egyet szeretnénk, békességet, boldogságot, igazi hazát, otthont, ahol mindenki otthon érezheti magát, mert nincs ennél jobb. Arra kérte a jelenlévőket, hogy ne legyenek a bűnnek, a hazugságnak a rabjai, az indulatnak, a gáncsoskodásnak, hanem a béke, a szeretet szabad harcosai legyenek, és ezt a békét, boldogságot adják át gyermekeiknek. Bár a nagyvilágban népek, nemzetek törnek egymás ellen, mi legyünk a háborús időkben is a béke követei a szeretetben, a testvériségben, és álljunk a béke pártjára.

A koszorúzást megelőzően gróf Széchenyi István szavaival nyitotta meg az ünnepséget Csiki Éva iskolaigazgató, mondván: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. Nagyon aktuálisak ezek a szavak, mert nem maradhatunk tétlenek, passzívak. Ha egy igazságosabb jövőt szeretnénk, munkálkodnunk kellene ennek érdekében, és tegyük ezt úgy, hogy tisztelvén a múltat, értsük meg a jelent – mondta. A helyi baptista fúvószenekar kíséretében a jelenlévők néma főhajtással és koszorúzással fejezték ki tiszteletüket a hősök emléke előtt, majd a népes ünneplő közösség a kultúrotthonban színvonalas előadáson vehetett részt. A délután folyamán mezőségi tánccal nyitott az Árvalányhaj néptánccsoport, felkészítőjük Posta Rozália, Somogyi János és Posta István. A jelenlévők vastapssal fejezték ki elismerésüket a csodálatos, színvonalas produkció iránt, amit köszöntő beszédek követtek.

Fórizs László RMDSZ-es alpolgármester beszédében kiemelte: „Ismét összegyűltünk, hogy együtt ünnepeljünk, emlékezzünk és fejet hajtsunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Évente egyszer… mondhatnánk, mert ezt látja a nagyvilág. Március 15-én. Ezúttal 17-én… Feltűzzük nemzeti kokárdánkat és büszkén vállaljuk magyarságunkat. De hogy van ez az év többi napján? Akkor is vállaljuk hovatartozásunkat, magyarságunkat? Az összetartozás érzését akkor is átéljük, megéljük? Kiállunk embertársainkért? Büszkék vagyunk elődeinkre? Arany Jánosra, akit magunkénak tartunk? Vagy Petőfire, a 48-as szabadságharc egyik hősére? Vagy a mi szilágysági Adynkra? Megtanultuk tőlük, hogy mit jelent magyarnak lenni? Mi a magyar virtus, a magyar erény? Azt kívánom, hogy a ’48-asok szelleme nemcsak március 15-én, hanem az év minden napján legyen velünk és erősítsen: hitben és lélekben. Hogy tudjuk, mi fontos számunkra! Hogy Reményik Sándor szavaival élve: soha ne hagyjuk a templomot és az iskolát! Mert csak általuk maradunk meg itt Szilágynagyfaluban, magyarnak. Azt szeretném, hogy éljük meg hagyományainkat, viseljük büszkén népviseletünket, és akkor apáink, anyáink, nagyszüleink, dédnagyszüleink büszkék lesznek ránk, és elmondhatják: Nem volt hiába! Nem volt hiába az a sok harc és szenvedés, az a sok megpróbáltatás!” Arra kérte a jelenlévőket, hogy ne csak március idusán éljék meg a magyarság felemelő érzését, hanem az év minden napján.

Seres Dénes parlamenti képviselő elmondta, hogy 176 év nem kis idő. Ennyi telt el azóta, amióta a pesti fiatalok kivonultak az utcákra, mert forrongott Európa, és békésen megfogalmazták, hogy mit akar a magyar nemzet. A bécsi udvar ezt nem volt hajlandó elfogadni, ezért minden becsületes magyar ember fegyverhez kapott. Megpróbálta erőszakkal kivívni azt, ami őt megilleti. „A testvériség, a szabadság nagyon nagy érték. Ha nincs szabadság, akkor nincs megmaradás” – mondta. A magyarságnak két birodalommal kellett megvívnia, ezért a legnagyobb véráldozatot a magyarság hozta a ’48-as forradalomban. A Szilágyság is részt vett ebben. Bem tábornok Szilágysomlyón vette át a magyar csapatok parancsnokságát és beindult a dicsőséges hadjárat Erdélyen. Végül Zsibón, Kazinczy Lajos utolsónak tette le a fegyvert a cári csapatok előtt, és ő lett a 15. vértanú. Csaknem 200 magyar hős honvéd alussza örök álmát a zsibói temetőben – hangsúlyozta. Sokan temettek minket az elmúlt időkben, de a reménység lángját nem tudták eloltani, mert a szívünkben hordoztuk sok-sok éven keresztül, és amikor jelét adhatjuk, jelét is adjuk. Ahogy Nagyfaluban is: van és lesz jövőnk, mert van fiatalság, és az összefogás erejével ki kell vívni azt, ami a miénk. Szőke Krisztián konzul Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének üzenetét tolmácsolta, majd zenés-verses előadással színpadra léptek az általános iskolás diákok, Fekete István zenetanár kíséretében. Gyergyói népdalt énekelt Farnas Karola, őt követően Antal Tibor történelemtanár a 48-as eseményeket ismertette, végül Gábor Mária felkészítésével táncos előadást adott elő a Kéknefelejts Multikulturális Társaság. Az előadást tövisháti táncokkal az Árvalányhaj néptánccsoport zárta, felkészítőjük Posta Rozália, Somogyi János, Posta István, Fülöp Magdolna és Nagy Andrea. A kulturális műsor után a jelenlévők fáklyákkal a kezükben átvonultak az Arany János parkba, majd a templomkertben zárult a megemlékezés a nemzeti ima eléneklésével.

K.M.