Megemlékezés március 15-én

Idén a járványhelyzetre való tekintettel, az elrendelt óvintézkedések miatt, szűk körű koszorúzással emlékeztünk meg nemzeti ünnepünkről Kárásztelken. Bár a megszokott közel egy órás ünnepi műsorunk az emlékmű előtt elmaradt, a kárászteleki lakosság apraja és nagyja Mahajduda János tisztelendő úr engedélyével a Római Katolikus Templomban egy szívvel és egy lélekkel emlékezett meg az 1848-as szabadságharc hőseiről.

A vasárnapi szentmise végén egy vers és két dal erejéig a kárászteleki ifjúság képviselői kifejezték mindazt, amit ez az ünnep jelent ennek a kis magyarlakta közösségnek, az érzést, hogy ,,magyarnak lenni jó” minden körülmény és nehézség ellenére is. A dalok, versek soraival próbáltak emlékezni a „bátrakra”, akik sosem adták fel és a végsőkig kitartottak, ugyanakkor reményt is adtak a ma emberének, mondván:

„Emeld fel a szemedet az égre, 
Hajnalcsillag ragyog a sötétben… 
Segítség jön, nem a puszta felől… 
Szabadító jön onnan felülről.”

A szentmise végén a Karaszfanband fúvós zenekar kíséretében, Dee Róbert karnagy vezénylésével, levonultak a hívek az emlékmű előtti térre, ahol községünk vezetői főhajtással tisztelegtek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt és elhelyezték a kegyeletkoszorúikat. A rövid megemlékezés a közösen elénekelt magyar himnusszal zárult, amit idén sajnos csak egy maroknyian énekelhettek kint a szabad ég alatt, de a lakosság otthonmaradt része is lélekben velük együtt kérte, hogy „Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bőséggel!”  

Bár az ünnepi beszédek elmaradtak, mégis megható pillanat ez számunkra, hogy sokan vannak, akiknek fontos a közös ünneplés, különösen most, amikor a járványhelyzet miatt távolságtartásra, otthonmaradásra intenek minket, talán most érezzük át igazán, hogy mit is jelentett a forradalmi ifjak számára az összefogás, a tenni akarás, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés és az egymás életéért való felelősség és önfeláldozás. Ebben a nem mindennapi küzdelemben jó látni és érezni, hogy a ,,magyar szívünk együttdobog”, mert ahogy Pósa Lajos írta:

„Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!”

Köszönet jár mindezért a szép megemlékezésért Szabó Csilla kultúrfelelősnek, aki mindig szívügyének tekintette a népszokások, néphagyományok megőrzését és átörökítését a fiatalabb generációk számára, aki mindent megtesz azért, hogy az idősek emlékeit és a múltunk értékeit megőrizze fiataljaink szívében… és nemcsak március 15-én!

„ÉLJEN, ÉLJEN A NEMZET!”

Szabó Angéla
óvodapedagógus