Megemlékezés Désházán

Az emlékeink mi magunk vagyunk, és ha nem emlékezünk, akkor üressé válhatunk – figyelmeztet Nemere István.

2024. március 15-ének délutánján emlékezni gyűlt össze Désháza lakossága, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére fejet hajtson a református templom előtti emlékműnél.

A megemlékezés Nagy Róbert, református lelkipásztor áhítatával kezdődött, ezt követően Petkes András, Szilágyszeg község polgármestere mondta el ünnepi beszédét, majd Oláh Edit, az RMDSz helyi szervezetének elnöke osztotta meg a jelenlévőkkel gondolatait az ünnep fontosságáról, a béke és szabadság ma is lényeges kérdéséről. Boros Krisztina a Désházi Ifjúsági Tanács elnöke beszédében a désházi közösséget összetartásra buzdította, ezt követte Molnár Lukász Radnóti Miklós: Nem tudhatom című veresének szavalata. A Désházi 1-es Számú Általános Iskola tanulóinak ünnepi műsora versekkel, énekekkel, katonadalokkal tett színesebbé a megemlékezést.

Az ünneplés koszorúzással folytatódott: koszorút helyezett el Szilágyszeg község polgármestere, Petkes András és Molnár Csaba tanácsos az RMDSZ részéről, RMDSZ Nőszervezet részéről Oláh Edit az RMDSZ helyi szervezetének elnöke és helyettese Fazakas Imola, Nagy Róbert lelkipásztor és Németi István főgondnok a református egyház részéről. A Désházi 1-es Számú Általános Iskola részéről Szarvadi Katalin igazgató és Alszegi Erzsébet történelemtanár, Boros Krisztina és Molnár Lukász a Désházi Ifjúsági Tanács részéről rótta le kegyeletét a hősök előtt. A békés, meghitt ünnepi megemlékezés a himnusz eléneklésével zárult.

Hála és köszönet mindazoknak, akik eljöttek ünnepelni, külön köszönet azoknak, akik a megemlékezést ünnepé avatták: minden áldó szó, biztató gondolat, vers és ének a szívünkhöz szólt.

Örömteli volt a désházi közösségnek együtt emlékezni, együtt ünnepelni.

Oláh Edit