Meg lehet-e értetni a hóvirággal, hogy ne nyíljon?

Eltelt egy év úgy, hogy a korlátozásokat betartva éljük mindennapjainkat. A robotos hétköznapokba belefeledkezve sokszor észre se vesszük, vagy már természetesnek tartjuk, hogy nem érintkezhetünk embertársainkkal. De amikor itt az ünnep, akkor az ember alaptermészetéből adódóan a közösségre vágyik. A kicsinyke hóvirágnak, a tavasz hírnökének is a génjeibe van kódolva, hogy neki virágozni kell, ő akkor is virágzik, ha senki se csodálja, mégis milyen nagy boldogságot tud okozni annak, aki a reményt látja e kecses kis virágban. A születés, az új kezdet tavaszát! Ilyen gyönyörűséges szabadságvirágok bontogathatták szirmaikat a márciusi ifjak lelkében is és indulnak virágzásnak a mai emberek, fiatalok szívében is, amelyeket gondosan elültettek őseink, elődeink! Ez a szép virág megmutatkozni vágyik, gyerekeink lelkének termőtalajába akar beágyazódni és ott is virágozni. Nagyszülőknek, szőlőknek, pedagógusoknak, egyházi- és világi előjáróinknak, valamint minden magyar embernek kötelessége táplálni és gondozni a sarjadó léleknövényt, hogy ne csak emlékszirmok foszlányaiban, hanem nyelvében, kultúrájában, megmaradni vágyó fiatalokban, és létezni akaró gyerekekben éljen nemzetünk. Kötelezettségeinknek eleget téve, a világjárvány okozta feltételeket betartva emlékeztünk és ünnepeltük Szilágybagos községben is az 1848-as forradalom évfordulóját.

Szilágyborzáson március 14-én a vasárnap délelőtti istentisztelet keretén belül emlékeztek a hívek a jeles eseményre. Szilágybagoson a délutáni istentisztelet zajlott a szabadságharc jegyében. Az istentisztelet végeztével a templomkertben ünnepi koszorúzásra került sor az I-II világháborúban elesett hősök tiszteletére felállított szobornál, amelynek során a Református Egyház, Baptista Egyház, az Általános Iskola, Helyi Tanács, Polgármesteri Hivatal, Szabó Zsolt független képviselő, a Helyi RMDSZ, az RMRSZ Nőszervezet, a Bánffy Kulturális Egyesület, valamint az idén megalakult Bagosi-Borzási Ifjúsági Tanács képviselői helyezték el tiszteletük jeléül a kegyelet koszorúit. Végezetül a temetőkertben Bernáth István polgármester, Kovács Béla alpolgármester és a Helyi Képviselő Testület tagjai helyezték el tiszteletük koszorúját Báró Bánffy János 1848-1849-es honvédtiszt síremlékénél.

A közös ünneplés szempontjából az idei megemlékezés nem volt olyan nagyszabású, mint a világjárványt megelőző időkben, mégis alaptermészetünknek engedelmeskedve „megfogyva bár, de törve nem” ünnepeljük ősi nagyjainkat és fejezzük ki tiszteletünket a hétköznapi,- a mindennapi hősök irányába, akik erejüket megfeszítve harcolnak az egészséges világ szabadságáért!

Birtalan Beáta