„Már iskolás vagyok” olvasótábor

A nyári szünidő ellenére sem volt csendes a Sarmasági 1-es Számú Szakképző Líceum könyvtára, mivel július 10-14. között immár második alkalommal került sor az olvasótábor megszervezésére, amelyen 21 lelkes I. osztályos tanuló vett részt.

Első osztályos gyerekekről lévén szó természetesen a korosztálynak megfelelő olvasnivalót kellett kiválasztani, így Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok című könyvére került a sor.

A könyvet egy általunk meghatározott szempont szerint osztottuk fel öt részre. ĺgy minden napnak meglett a saját tematikája. Úgy építettük fel a napi tevékenységeket, hogy mindig legyen egy reggeli találkozás, csoportalakítás, olvasás, néhány ezzel kapcsolatos írásbeli feladat, amit az olvasónaplóba rögzítettünk, illetve gyakorlati tevékenységek, népdal tanulás.

Az első nap az ismerkedés jegyében telt. A bemutatkozást követően minden gyerek megkapta a saját névre szóló kitűzőjét, ezt követően a Dobj és mesélj! játék segítségével óvodás élményeikről számoltak be a gyerekek, összehasonlítva iskolai élményeikkel. Az óvodai jelek segítségével sikerült megalakítani a csoportokat is, és így kezdetét vehette a csoportmunka is, ahol már mindenki kézbe vehette a könyvet is. A kijelölt rész elolvasása után a gyerekek az olvasónaplójukba lerajzolhatták saját magukat, tanító nénijüket, legjobb barátjukat, az iskolájukat és a könyvtárat. A rajzok után szövegkiegészítésre került sor, ezáltal összefoglalva a felovasott részt. A gyakorlati tevékenység során pólót készített mindenki saját felirattal, melyet büszkén viselhettek a hét során. A nap utolsó tevékenysége a könyvjelző készítése volt, mely szintén egész héten használva volt, a könyv azon oldalára került, ahol aznap befejeztük az olvasást.  Ennek a napnak Dani, én és az iskola címet adtuk.  

A második napunkat Pöszke születésnapja köré építettük fel. Senki sem jött üres kézzel, hisz egy sikeres szülinap megszervezéséhez sok kellékre van szükség. A gyerekek szülinapi dekorációkkal érkeztek, a felnőttek pedig a muffinsütéshez illetve a limonádékészítéshez szükséges hozzávalókat biztosították.

A reggeli találkozás után kezdetét vette a csoportalakítás a szülinapi dekorációs kártyák segítségével. A csoportalakítást követően ismét kézbe került a könyv, a gyerekek felolvasták az aznapra kijelölt részt, amelyben egy szülinapi meghívóval is találkoztak. A felolvasott minta alapján mindenki elkészíthette az egyéni meghívóját, melyet utólag át is adott a sorhúzás alapján kijelölt társának. A nap legérdekesebb feladata a muffinsütés volt, amikor is minden csapat a megadott recept szerint elkészíthette a szülinapi desszertet. Amíg sült a muffin és érlelődött a limonádé, elkészült a szülinapi háttérdekoráció is. A nap fénypontja a muffinokba szúrt minigyertyák elfújása volt, melyhez társultak a jókívánságok is a szülinapi dal eléneklésének kíséretében.

Mire jó írni, olvasni? kérdés lett a harmadik napunk fő  témája. Ha már az írás és olvasás fontosságáról olvastunk, akkor a szókártyák segítettek létrehozni a csoportokat a napi tevékenység elkezdéséhez. Lánc- és kijelölő olvasással került sor a felolvasásra. A szövegrész összegzése ismét az olvasónaplóban történt az írásbeli feladatok által. A napi kérdésre a választ a gyerekek a Szerencsekerék játék által kapták meg, amelyet mindenki nagy élvezettel pörgetett, helyesen válaszolva a feltett kérdésre. A néma játék nemcsak hogy felkeltette, de ébren is tartotta a gyerekek figyelmet, hiszen azokat az utasításokat kellett kövessék, amelyeket egy A4-es méretű papírlapról olvastak ki. A magánhangzós játék is érdekes feladatként bizonyult. A szókártyákon szereplő mássalhangzókat kellett megfelelő magánhangzókkal kiegészíteni úgy, hogy értelmes szavakat kapjanak megfejtésül. A nap zárásaként a gyerekek kipróbálhattak különböző kreatív, fejlesztő játékokat, az “okos” oldalfelületeken.

Ha előző nap az olvasás, írás fontosságára kerestük a választ, akkor a negyedik napon a számolás fontosságára is kitértünk az adott szövegrész által. A nap üzenete Mire jó számolni? kérdés volt. Érkezéskor a gyerekek rendszámtáblák közül választhattak, így létrejöttek a csoportok is. A hiányos rendszámtáblákat a gyerekek egészítették ki saját nevük kezdőbetűivel.

A felolvasás ezen a napon sem volt unalmas, hiszen a duzzasztó és apasztó olvasás ébren tartotta a gyerekek figyelmét. Az írásbeli feladat során a gyerekek számokkal kellett ellássák a házakat, összeadást és kivonást kellett elvégezzenek ahhoz, hogy a kétkarú mérleg tányérjai egyensúlyba jöjjenek. Fejtörőként az autók rendszámtábláin összekeveredett betűket kellett helyes sorrendbe rakni, hogy megtudják kik az autók tulajdonosai.

A gyakorlati tevékenység során sor került a gyerekek magasságának és testtömegének a lemérésére, melyet mindenki lejegyzett a saját adatlapjára. A méréseket követően a liftes játék és a számkártyás páros tevékenységre került sor. A nap végére érdekesebbnél érdekesebb társasjátékok kerültek a csapatok asztalaira. Míg a csapatok játszottak közben a levegőt vattacukorillat járta be, a könyvtárban minden gyerek számára vattacukor készült, amit jóízűen el is fogyasztottak.

Érdekes programok várták a gyerekeket pénteken is. Azt szerettük volna, hogy ez egy különleges, emlékezetes tábor legyen, ahol a gyerekek közösséget alkotva ismerik fel a kultúra, az irodalmi műveltség örömöt és szellemi-lelki harmóniát adó, személyiséget formáló erejét. A felkészülés során sok szép és nemes cél fogalmazódott meg bennünk, amelyeket érdemes felsorolni: önmegerősítés, olvasóvá nevelés, irodalom és más művészeti ágak összekapcsolása, olvasmányélmény feldolgozása és kommunikálása a külvilág felé, érzelmi nevelés, természetszeretet, önismeret fejlesztése az irodalom segítségével.

Egy író, alkotó személyiség házába belépni megható és szimbolikus pillanat. A reggeli megérkezést követően elcsöndesültünk, befelé figyeltünk, felolvastuk, befogadtuk a napi részt Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok című művéből, majd megosztottuk egymással gondolatainkat, érzéseinket.

Az utolsó nap a Csepp hull, Emma áll szójáték elnevezést kapta, amely a hosszú egyjegyű mássalhangzók helyesírását jelképezte, így rögzítve a szavak helyesírását. Mindez nagy segítséget nyújtott a nyári bakancslista kiegészítésére.

A kézműves foglalkozáson elkészítették Pöszke iskolatáskáját, amelybe belekerültek a hét folyamán készült kézimunkák. A képzeletbeli bőröndöt pedig megtöltöttük csupa szép emlékekkel, melyeket az olvasótábor idején gyűjtöttek a tábor résztvevői. Mindez az értékelés perceiben derült ki. A gyerekek elmondása alapján kiderült, hogy a legemlékezetesebb percek az olvasás mellett mindenképpen a gyakorlati tevékenységek voltak: a muffin sütés, a hátiszák készítése, a vattacukor. Természetesen mindannyian hozzátették, hogy szívesen jelentkeznének jövőre is, mert nagyon jól érezték magukat és sokat tanultak.

Az egész heti szorgos munkáért meglepetés pizzában részesültek a gyerekek. Köszönjük szépen a Balogh Pizzának a finom ízletes pizzát, amely élvezeti értéke garantált. Támogatásukkal minden gyermek megebédelhetett a könyvtárban.

Köszönjük, hogy velünk voltatok ezen a héten is, reméljük jövőre is találkozunk.

Az olvasótábor lényegét a tábor ihletője, Janikovszky Éva gondolatai fogalmazzák meg leginkább: ,,Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.” (Mosolyogni tessék! 1998 )

Egy hét Janikovszky szavainak ölelésében, ahol az osztálytársak barátok, a tanárok szülők, és a levegő megtelt örömmel.

A szervezők: Erdei Gabriella könyvtárosnő, Kocsis Gabriella tanítónő, Tóth Tímea tanítónő