Legyek elleni védekezés az állattartó gazdaságokban

A nyár a meleggel együtt legyeket is jelent. A különféle legyek megjelenése a környezetben Az állattartás kellemetlen és gazdasági kárt is okozó velejárója. A legyek elleni védekezésben mechanikai, kémiai és biológiai módszereket egyaránt bevethetünk. Mutatjuk, mivel garantált a siker.

A légyfajok egyaránt zaklatják a zárt térben (istállóban) tartott állatokat valamint a legelőn lévőket, csupán annyi a különbség, hogy a kétféle tartási rendszerben nem ugyanazoknak a fajoknak a jelenlétére kell számítnunk. A sertés és baromfiistállókban szinte kizárólag a közönséges házi legyet (Musca domestica) valamint a kis házi legyet (Fannia canicularis) találjuk, míg a szarvasmarhát ezek mellett a vért szívó szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans) is felkeresi.

Házilégy
Ott, ahol nem fordítanak kellő figyelmet a védekezésre, és népes a légypopuláció, számolni kell azzal, hogy negatívan befolyásolja a haszonállatok teljesítményét, növekedését. Amennyiben a legyek elfordulása drasztikus mértéket ölt, az állatok nyugtalanok, takarmányfelvételük csökkenhet. Az eredmények romlásával így az apró legyek jelentős anyagi veszteségek okozói lehetnek.

Szuronyos istállólégy
A legelőn tartott állatok esetében még nagyobb odafigyelést igényel a legyek és a bögölyök elleni védekezés. Ez utóbbi akár 1 milliliter vért is képes kiszívni az állatból egy csípés során.

Egy, az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérés szerint a házi légy akár 3,3 százalékkal is csökkentheti a tejtermelést, a szuronyos istállólégy pedig 9,3 százalékkal. A tehenek próbálnak védekezni, gyakran toporognak, rázzák a fejüket, csapkodnak a farkukkal, mindez persze energiát igényel, ami a termelésből vész el.

Bögöly
A legtöbb faj fejlődésmenete azonos, a legyekre jellemző fázisokból (pete, lárva, báb, kifejlett légy) áll, de a tenyésztőhely jelentősen eltér egymástól. A házi légy lárváinak fejlődéséhez szükséges anyagokat a baromfi, sertés illetve a szarvasmarha trágyája szolgáltatja, míg a szuronyos istálló légy lárvái főleg az etetővályúban fermentálódó takarmánymaradékban fejlődnek.

A fejlődés idejét a környezet hőmérséklete befolyásolja. A házi légy teljes életciklusa 16°C-on 41-51 napot, 35°C-on pedig 8-10 napot vesz igénybe, tehát a meleg istállóban szinte hetente jelennek meg az újabb és újabb generációk. Egy nőstény akár 120 petét is rak­hat, tehát ha nem védekezünk ellenük, akkor rövid időn belül a legyek tömegével kell számolnunk az istállóban.

Az istállóban található nagy mennyiségű légy jelentősen zavarja az állatok pihenését, ami egyrészt, mint stresszor szerepel, másrészt a hízlalási és tejtermelési eredményeket is jelentősen lerontja. A közvetve okozott kárt a különféle fertőző betegségek átvitelével tudjuk bizonyítani. A kórokozók átvitele megtörténhet a közvetlenül a trágyáról az emberre vagy állatra, illetve a táplálék szennyezése útján. A kórokozók minden csoportjának (vírusok, baktériumok, paraziták, stb.) átvitelét bizonyították már. Bizonyos fertőző állatbetegségektől való mentesítési programok si­kerét is veszélyeztetheti az állatok körüli sok légy, de például a szalmonellózis felszámolása érdekében is jelentős lehet a légyinvázió csökkentése.

A legyek elleni védekezésben mechanikai, kémiai és biológiai módszereket egyaránt bevethetünk.
A mechanikai eszközökkel a legyek mennyi­ségének legalább a 70%-át fel tudnánk számolni. Ilyen lehetőség, például a tenyészőhelyek megszüntetése (gyakori trágyaeltávolítás, zárt trágyakezelés, száraz padozat kialakítása, a legyeket vonzó anyagok (például erjedő takarmány) eltávolítása), az ablakok szúnyoghálóval való borítása a berepülő legyek ellen, a repülő legyek csapdázása (elektromos légyölő).

Használhatunk infrafényt kibocsátó elektromos csapdákat valamint az édes ízű ragadós csalétkeket a legyek gyérítése érdekében.

A kémiai anyagok használata a legelterjedtebb védekezési módszer a legyek ellen. A beszerezhető anyagok közül a legtöbbet a kifejlett, repülő legyek ellen alkalmazzák. Egyik formája a csalétkes légyirtó, amelyet a legyek által látogatott felületekre lehet kenni vagy tálcán kihelyezni. A másik lehetőség a légtérbe permet formájában kijuttatott hatóanyag. Ezek szakszerűtlen és folyamatos használata esetén azonban a légypopulációban rezisztencia alakul ki, ami lehetetlenné teszi a szerek további használatát. Újszerű hatóanyagokkal az istállón belüli lárvatenyésző helyeket lehet kezelni és ezzel el lehet érni azt, hogy a lárvák fejlődését megzavarva azokból ne alakuljon ki légy. Ezzel csökkenthető a kifejlett legyek ellen használatos szerek mennyisége, ami késleltetheti a rezisztencia kialakulását.

A biológiai védekezés azon alapszik, hogy a legyek természetes ellenségeivel gyérítjük a számukat. A természetes ellenségek között ismeretesek apró fürkészdarazsak, amelyek a légybábokat pusztítják, illetve más bogarak és rovarok, amelyek a lárvákkal táplálkoznak. A biológiai védekezés során kémiai anya­gokat nem szabad használni, mert azzal a légy természetes ellenségeit is kiírtjuk!

A legelőn tartott állatokat támadó vérszívó (Haematobia irritans) és nyalogató (Musca autumnalis) légyfajok ellen az állatokra önthető vagy permetezhető, nem mérgező hatóanyagot tartalmazó szerekkel védekezhetünk. A védekezést tavasszal még a tömegesen megjelenő legyek felfedezése előbb meg kell kezdeni, hogy a meleg nyári hónapokban ne szaporodjanak nagyon el. Egy legeltetési idényben kétszer-háromszor kell a kezelést megismételni. A legyek közé tartoznak, de az eltérő fejlődés és védekezési lehetőség miatt nem szorosan ide soroljuk a légylárva fertőzöttséget (légynyüvesség) okozó légyfajok (Wohlfartia, Oestrus, Hypoderma). Ezeknek a lárvái az élősködők, amelyek sebekben, az orr üregében, ill. a hát bőre alatt fejlődnek. A kifejlett legyeknek az állatoktól való távoltartásával (repellens szerek) nem lehet védekezni. Fertőződés esetén az egész szervezetben szétoszló (szisztémásan ható) injekciós készítményekkel 100%-os hatás érhető el.

Sütő Attila