Legeltetés előtti teendők a legelő területeinken
A kérődző állatfajok takarmányozásának legjobb és leggazdaságosabb módja a legeltetés. Vidékünkön a legelőkön való legeltetés tavasztól késő őszig történik, de a legeltetés kezdetét elsősorban a talaj és a gyepnövényzet állapota határozza meg; de befolyásolják még az éghajlati és domborzati viszonyok is. Amennyiben nem fektetünk kellő hangsúlyt a legelők rendszeres tisztítására ás karbantartására az előbb-utóbb egy elvadult környezetté válik. Megjelenik az útszéli bogáncs, kórós gyomok, különféle bokrok: vadrózsa, kökény, szeder, csipke, galagonya.
Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű zöldfű megteremjen egy legelőn, elengedhetetlen ezen területek karbantartása, tisztítása, trágyázása, és a káros növények kiirtása.
Célszerű tennivalók a legeltetés megkezdése előtt:
Fontos, hogy a legelőt télen pihentessük, kerüljük a téli legeltetést, amely negatívan befolyásolja a talaj szerkezetét, és súlyos károkat okoz a növényzet számára is.
Az állataink folyamatos taposása tömöríti a talajt, ezáltal kevesebb vizet tud raktározni: levegőben szegény lesz, csökken a talajélet. 3-4 évente ajánlatos lazítást végezni a legelőterületünkön a talaj kedvezőbb víz és tápanyag gazdálkodása érdekében. Használhatunk lazítókat, vagy gyeplazító tárcsát. Célszerűbb ősszel elvégezni és kora tavaszi munkákkal egy menetben zárni a sérült talajfelszínt.
Szánjunk időt és energiát a nemkívánt gyomok és bokrok irtására, mocsaras területek lecsapolására és bekerítésére, a vakondtúrások elsimítására.
Ne feledkezzünk el a beállók, vakaródzók, kutak, hidak, utak, kerítések, és itatóhelyek karbantartására és javítására.
A szakaszos legeltetési mód esetén fontos, hogy időben beszerezzük a hozzávalókat (oszlopok, szigetelők, villanypásztor drót, háló, kapu, stb.). A parcellák kialakítását szervezzük meg szakszerűen a legelő adottságait és az állatállomány szükségleteit szemelőtt tartva. Vigyázzunk, hogy a villanypásztoros legeltetéskor csak emberre és állatra egyaránt ártalmatlan áramerősségű berendezést használjunk (legfeljebb 2,5 milliamper).
A megfelelő tápanyag-gazdálkodás nagyban befolyásolja a legelők gyepnövényzetét. Ajánlatos a műtrágyázás, de vigyázzunk, a műtrágyák optimális mennyiségben és időben való kijuttatására. Javasolt dózis 50-100kg/ha nitrogén hatóanyag kiszórása, tudva azt, hogy 1 kg nitrogén hatóanyag 100kg zöldfű terméstöbbletet ad. A nitrogén műtrágyákat kora tavasszal, a kálium és foszfor műtrágyákat ősszel célszerű elszórni legelőinken.
A jelenleg előállt magas műtrágya árak miatt használhatunk szerves és hígtrágyát. Viszont itt számolni kell a magas párolgási veszteséggel. Fertőzési kockázatokkal is járhat, ha valamilyen fertőző betegséggel rendelkező állat trágyáját szórjuk szét, ezért ha van rá lehetőség, akkor más fajú állat trágyáját használjuk, mint a legeltetett állat, így csökkentve a fertőzés veszélyt. Szerves trágyát kizárólag csak a törvények által meghatározott időben juttathatjuk ki a nitrátszennyezés elkerülése végett.
Lehetőség van kora tavaszi felülvetésre (frost seeding). A magokat elégséges a talaj felszínére szórni és hengerelni vagy simítóval, fogasboronával elérni, hogy a magvak kontaktusba kerüljenek a nedves talajjal. Ezt a műveletet február végén, március elején célszerű végezi akár a talajrendezéssel egy műveletben. Használjunk pázsitfű- pillangós keveréket. Például 8 kg angolperje -2 kg vöröshere/ha.
Ajánlatos megtervezni a legeltetési stratégiánkat. Ha kevés állat lesz a területen az első növedékfűvet mindenképp kaszálással hasznosítsuk.
Az állatok kihajtása előtt ne feledkezzünk el az ivóvíz minőségének ellenőriztetéséről sem!
Sütő Attila falugazdász