Kultúrák egymásra hatása

A Költészet Tavasza versfesztivál keretében az elmúlt hét csütörtök délután, a rendhagyó irodalomórák után kerekasztal megbeszélést szervezett a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti központ az egymás mellett élő kultúrák egymásra hatásáról. Moderátorként Demény Péter tette fel kérdéseit Dr. Egyed Emese egyetemi tanárnak, költőnek és Radu Pavel Gheo temesvári szerkesztőnek, írónak, aki jelenleg Oravițán dolgozik. Első kérdése Erdély kulturális térképére vonatkozott.
Dr Egyed Emese szerint gazdag és változatos, természetesen a történelmi meghatározottság is meghatározza.
R.P.Gh. szerint nagy az egymásrahatás, amely a népzenében is utolérhető. Bár különbség van a Bánság és Erdély többi része között, hiszen a Bánság többnemzetiségű, Temesváron csak szerb szomszédai voltak, tőlük tanult meg szerbül. Viszont a kultúra jelentősen különbözik az olténiai, akár moldvai kultúrától. Szerkesztőként tapasztalta, hogy az erdélyi román és magyar prózairodalomban egyaránt egységesebbek a szövegek, összefogottabbak, a mondatszerkesztés is hasonló, különbözik az ország másik két régiójától.
Demény Péter következő kérdése a vegyes családokban a generációk közötti nézeteltérésre kérdezett.
E.E. az idősebb generáció rögeszméi lehet az oka, ez kínos kérdés az identitás-tudatban, amely az utóbbi időben jelentősen megváltozott. Új civilizációs értékeket fedezhetünk fel.
R.P.Gh. szerint némileg kívülről látja ezt a kérdést, mert sokkal vegyesebb társadalomban nevelkedett. Nem román, hanem inkább a volt Jugoszláviában élő nemzetiségiek voltak a szomszédai. Az erdélyi magyarok, különösen a határ mentiek pedig inkább a magyarországi médián, kultúrán nevelkedtek. Erdély sokkal változatosabb, a topkultúra legismertebb régiója. Sokat változott a világ 1990 óta, kinyílt a világ, ehhez is igazítani kell identitástudatunkat. Magát több csoporthoz tartózónak tudja: az írók-olvasók, a színházkedvelők, az oktatók csoportjához.
Arra kérdésre, hogy lehet-e exportálni Erdélyt, R.P.Gh. szerint igen. Amerikában sokkal többen tudnak Erdélyről, mint Romániáról. 1956 után felélénkült az érdeklődés a magyarok iránt.
Egyed Emese szerint ehhez sok pénz és sok munka kell. De így is rengeteg Erdélyben született tehetség dolgozott és dolgozik külföldön, ott váltak híressé, pedig itthon nagyon keveset, vagy semmit nem tudunk róluk. Bánffy Miklós Erdélyi történet trilógiáját lefordították franciára, akkora sikere volt, hogy az első kötetet újra kellett nyomtatni.
Daniel Săuca kérdése: a magyar, román vagy az Európai uniós identitástudat a fontosabb. Egyed Emese ebben hisz, az értékek erejében, ebből a szempontból nem félti a jövőnket. R.P.Gh. szerint elsődleges a kulturális identitástudat.
A majdnem kétórás beszélgetés zenei aláfestését a győri Hangraforgó együttes (Faggyas László és F. Sipos Bea) megzenésített versekből készült összeállítása tette változatosabbá.
J.L.