Korkép és részben családi körkép Szilágyi István Kolozsváron született zilahi írónkról (II.)
Késő ősszel sikerül a kis családnak beköltöznie, és lassan Margit kezébe veszi sorsukat. Bár lett volna, de nem megy férjhez soha, ő mindig visszavárja az eltűntnek nyilvánított férjét, a karikagyűrűjét halála napjáig viselte.
A család segítségével jut később egy hadiözvegyi nyugdíjhoz – 70-s évekbeli emlékeim szerint valami 126 –136 lej lehetett -, de a mindennapi betevőt paplan varrással és a kertben termelt zöldség, virág eladásával kuporgatta össze. A szobában fel volt állítva a paplanvarró keret, az ablak lefüggönyözve, hogy a finánc és idegenek ne lássák, hogy mi történik odabent, nappal a kertben, virágoskertben ügyködött, este lámpafénynél a paplant varrta. Ha meg napközben bent varrt, akkor Jucika az udvaron játszott, és volt alkalom, amikor a finánc be akart jönni, de nem engedte be, azzal az ürüggyel, hogy az édesanyja nincs otthon, és ő idegeneket nem ereszthet be. Elhitték neki – vagy sem, de nem zaklatták őket. A megélhetésükhöz egy héten 3 paplant legalább meg kellett varrjon ahhoz, hogy vasárnapra egy kis hús legyen az asztalon, és Osváth Pista mészáros boltjából még egy ráadásként odatett velőscsont is bekerülhessen a leveses fazékba. A pirítós kenyérre kivert sózott velő volt a vasárnapi csemege, amit gyorsan kellett megenni, nehogy kihűljön.
Pista a városi gimnáziumba járt, ott végezte el az első 7 osztályt.
Baráti beszélgetések alapján elhatározta, hogy mozdonyvezető lesz, és 14 évesen megszökik otthonról és szülővárosába, Kolozsvárra utazik, jelentkezik a vasúti középiskolába, ott felveszik, családi helyzetéből kifolyólag ösztöndíjat kap, és elkezdi tanulmányait. Egy orvosi vizsgálat kimutatja, hogy születési látáselégtelensége miatt nem lehet belőle mozdonyvezető, de azért folytatja tanulmányait. Nyári gyakorlatra átküldik Nagyváradra a vasúti depóba, ahol egy kazán a közelében robban fel, komoly sérüléseket szenved, és a látása még jobban károsul. Hónapokig az otthoniak semmit nem tudnak róla, majd ősszel egy levélben beszámol az eseményekről, ráijesztve utólag édesanyjára és húgára.
Nagyváradról az iskola Szatmárnémetibe helyezi, ott érettségizik le, majd hazatér Zilahra.
Édesanyja örömére, aki abban reménykedett, hogy az ő okos, kedves fia felhagy az olajos, piszkos munkakörrel, – mondogatta neki, hogy nem fogja mosni a koszos melós ruháit – majd lelkipásztori palástot ölt és Zilah református gyülekezetét fogja szolgálni. Eme álmaiból Pista fia hamar kiábrándította. Egész nyáron a paplanvarró keret alatt tanult, és 1958-ban felvételizett az akkor még Bólyai tudományegyetem jogi karára. Abban az évben kerül be a jogra, amikor az ’56-os utótisztogatás zajlik, és több egyetemi társát elhurcolják, kirakatpereket rendeznek, ami őt egy életre kiábrándítja a bíráskodás és ügyvédkedésről alkotott ideális álmaiból. Időközben megírja első novelláskötetét a Sorskovácsot, és mint munkatárs bekerül az UTUNK irodalmi folyóirat szerkesztőségébe, majd 1968-tól főszerkesztő helyettes lesz.
Ebben az időben rengeteget dohányzik.
folytatjuk
Bábán Csaba