Korkép és részben családi körkép Szilágyi István Kolozsváron született zilahi írónkról (I.)

“Mindent ami később lényeges lett számomra onnan hozok”

Valahol a 19 század végén kezdem az események felvezetését, akkor amikor Zilah városa a kézműves céhek városa volt, és a Meszes és a szőlőhegyek bezárta katlanban az emberek kemény munkával, és a nagy családra figyelve élték életük és keresték meg kenyerüket. Ebben az időben született dédnagyanyám, és Szilágyi István nagyanyja, Adorjányi Juliánna, akinek származási helye a Nagykároly melletti Gencs, ellenben az édesanyja sírja már a zilahi Diákdombon található. Adorjányi Juliánna első férje Tarpai Lajos, akitől két lánya születik, majd újra házasodik és hozzámegy Szilágyi Lajoshoz, akitől 9 gyermeke születik, de ezek közül többen még fiatalon meghalnak járványok következtében. Gyermekei között van Szilágyi István is, Erzsike és Rózsika, meg Ferika. Kezdetnek csak az ő neveiket említem, de később a képbe mások is bekerülnek.

A család a zilahi Híd utcán – mai nevén Constantin Dobrogeanu Gherea utca – lakik, a Híd utcai Szilágyiak tímárok voltak, tehát bőrfeldolgozással, cserzéssel, kereskedelemmel foglalkoztak.

Több ház volt a család tulajdonában.

Ugyanebben az időszakban egy másik család is alakul, egy Zemáncsek Lajos nevű kőműves elveszi Molnár Erzsébetet, akitől 3 gyermeke születik, József, Margit és Berta. Zemáncsek Lajost besorozzák az első világháborús seregbe, bevonul katonának, hátrahagyva beteges feleségét, aki rövid időn belül meghal, árván hagyva a három gyereket.

 Józsit beadják inasnak, majd idővel Zsibóra kerül, ott megnősül, és születik egy leánya, Eliz, aki miután férjhez megy Drágos Sándorhoz, lesz két gyereke, Sándor és Erika.

Józsi nem sokáig marad a feleségével, nem értették meg egymást, nincsenek pontos információim, csak fogta magát, egy kofferbe összepakolt és elutazott Budapestre, Ott élt és a belügyminisztérium keretébe kerül később, így lehet ő Pesten, amikor Szilágyi István, a sógora beszáll a frontra menő szerelvénybe. Margit többször látogatja meg Pesten. Ő is hazalátogat később, öregkorban Zilahra. 1979 őszén találkoztam vele utoljára, utána rövidesen rákban meghal.

Margitot a krasznai rokonok veszik magukhoz, és cselédmunkára, állatfelvigyázásra használják, kétes a tanulása, soha nem láttunk iskolai bizonyítványát, ő állította, hogy 4 osztályt elvégzett, de ha az eseményekre visszatekintünk, lehet, hogy ez nemigen történt meg. Annyira emlékszem, hogy havonta egyszer, esetleg kéthavonta kapott Kolozsvárról levelet, egy idős barátnőjétől, és rendszeresen válaszolt is neki, elővette levelező mappáját, és szép cirkalmas betűkkel írta sorait.

A legkisebbet, Bertát a Temető utcai rokonok veszik magukhoz, és mint házi aprócselédet tartják.

Margit 9 évesen megszökik Krasznáról, egy kis batyuval gyalog indul Zilahra, hogy a húgát megkeresse.

Útközben egy – a mai taxinak megfelelő – fiákeren utazó úriember meglátja, és megkérdezi tőle, hogy merre tart egy ilyen kislány, és amikor mondja, hogy Zilahra, megkeresni a testvérét az megsajnálja és felveszi, elhozza Zilahra. A Kraszna utca – Híd utca végén a csordakútnál letéteti magát, és végül rátalál kishúgára tetvesen, egy konyhai ruhásládán aludt, rongyok között a befogadóknál. Margit beáll cselédnek, és valahogy eltartja húgát.

Berta később varrónő lesz.

Időközben hazakerül a frontról Zemáncsek Lajos, az édesapjuk. Az otthonukhoz megy, ott este lévén benéz a világos ablakon, és idegeneket lát bent. Leballag a főtérre, és elkeseredésében reggelig mulat a Vigadóban, majd reggel kiáll a főtéren a munkavállalók sorába. Ezt teszi még 70 évesen is. 80 évesen kéri a nyugdíjazását, szép nyugdíjat állapítanak meg neki, de azt már nem élvezi sokáig.

Később összeházasodik egy háromgyermekes asszonnyal, de az ő gyerekei ott mostohaszámba vannak véve mindig. (Neveket még tudok, de nem akarok bárki családi múltjára utalni.)

A zilahi céhes világban bár Zemáncsek Lajos – Zemó – jó kőművesnek volt elismerve, de nem tartozva egyik ipartestülethez sem a céhbeliek valamennyire lenézték. Később az apósom – aki szintén kőműves volt, és nála inaskodott – mesélte milyen komolyan vette a munkát, és ugyanezt megkövetelte a munkatársaitól, alárendeltjeitől is.

Margit a lánya a harmincas évek közepe táján munkát keres Kolozsváron, és később elejtett szavaiból azt hámoztam ki, hogy cselédként dolgozott. Itt ismerkedik meg, és házasodik össze a zilahi, Híd utcai Szilágyi Istvánnal, aki, mint sok más tímár a kolozsvári Dermatában kapott munkát, és miután összeházasodnak, 1938 októberében megszületik fiuk, a későbbi neves író – István, Pista, Pistuka ahogy a családban becézték.

 A bécsi döntés után hazaköltöznek Zilahra, és mivel István a Dermatának bőrfelvásárlójaként dolgozik szolgálati lakást kapnak az Alszegen, valahol a Kövicsesre vivő úton – manapság a nagykórház felé vezető út, és a Skála mozi környékén. 

1941novemberében megszületik második gyermekük, Juliánna, Jucika. Nem tart sokáig a család egysége, mert Istvánt 1942 nyarán besorozzák, és bár ősszel – október tájékán – még kap egy kimenőt, és akkor készül az a családi fotó, ahol mind együtt vannak, majd Budapesten felszáll a frontra menő vonatra. Zemáncsek Józsi sógora kíséri ki, és neki mondja, hogy

 „- Józsikám, az az érzésem, hogy nekem nem volt szerencsém, és mi itt utoljára látjuk egymást!”

És valóban ez történik, ő már nem tér vissza a frontról.

A bevonulása azt jelenti, hogy a család kénytelen átadni a szolgálati lakást és a Híd utcára költöznek az akkor már újra özvegy Szilágyi Lajosné, Adorjányi Juliánnához – Mamához -, ahol a hátsó szobában laknak.

’946-ban miután két frontra vitt fiából az egyik tér csak haza, István nem érkezik meg, Mama meghal.

A Család összeül, hogy a hagyatékról döntsenek, és itt döntenek az árvák sorsáról is, akiket nem hagynak cserben.

Margit kéri őket, hogy az osztozást úgy ejtsék meg, hogy Ő a két gyermekkel, a nyolc éves Istvánnal és az 5 éves Jucikával a házban maradhassanak. Ezt a kérést figyelembe is veszik és elfogadják a kérést, nekik nem osztanak a szőlőből, de segítséget ígérnek a családfenntartásban. A ház állapota azonban már leromlott, kátránypapíros teteje, megsínylette az idő viszontagságait az idő vasfoga kikezdte, ezért lebontásra kerül, és helyébe Margit új házat kell építsen. Ez a ház kibővített formában áll ma is a Híd utca 30 szám alatt.

Az udvarban álló tímárműhelybe, színbe költöznek a nyár idején. Jövedelme nincs, ekkor segít rajtuk a Szilágyi Erzsikét feleségül vevő Lugossy Feri.

Lugossy Feri veszi el az egyik Szilágyi lányt, Erzsikét, nekik gyermekük nem születik, és testvére Lugossy Miklós – Misi – veszi el a legkisebb élő Szilágyi lányt, Rózsikát, akivel négy gyermekük születik, Kálmán, Irma, Rózsika és László.

A két Lugosi testvér együtt vásárol meg egy telket a Híd utcán és oda építenek házat, tímárműhelyt. Az udvar tele van gyerekekkel, mert a két Szilágyi árva is ott játszik a többiekkel, majd oda kerül a másik két elárvult gyermek is Luda Béla és Zoli.

Ők a Lugosi ág leszármazottjai, de a CSALÁD nem hagyja magára az árvákat, mindegyiknek kerül, ha nem több egy szelet ízes kenyér meg Rózsika katonás irányítása mellett akár egy tál nyakleves is, ha kiérdemelték, különbségtevés nélkül, legyen az a sajátja vagy a rokon lurkók valamelyike. És ha bármelyik rakoncátlankodik, Rózsika az egész gyerek bagázsra kirótta a büntetést, legyen az szidás vagy napi feladat, esetleg szolgálatos fakanál formájában.

A nyár idején, amikor Margit építkezik a másik Szilágyi testvér, Ferika magához veszi nyárára Istvánt és Lugossy Kálmánt Szilágycsehbe, ahol neki sikerül egy zsidó kereskedővel összefogva megvásárolni a város központjában ma is álló – manapság az RMDSZ székháznak ad otthont – boltíves kapus, földszintjén üzlethelyiségekkel ellátott, az emeleten lakható épületet, ahol a bőrkereskedését folytathatta. Neki gyermeke nem születik, anyagi helyzete a bőrnek és a felesége anyagi helyzetének köszönhetően nagyon jónak nevezhető. Ők a keresztszülei Jucikának, és komolyan veszik a család nehéz helyzetét, ezért az építkezés idejére magukhoz veszik Pistát, de hogy ne magára legyen, unokatestvérét, Kálmánt is. A két fiú egész életében ragaszkodik egymáshoz, de ezt el lehet mondani nyugodtan a két család, a Lugossyak és a Szilágyi gyerekek egymással szemben táplált érzelmeiről a mai napig.

Megkezdődik az építkezés, az anyagi fedezetét Lugossy Feri vállalja, részt vesz a bontási munkákban, de szerencsétlenségére a tető bontásakor átszakad alatta a tető, padlás, és egészen a pincébe zuhan, törött bordák, és ki tudja milyen sérüléseket szenved, ezért ezután csak Margiton keresztül, a napi beszámolók alapján irányítja és fizeti a munkát, naponta a ládikából előveszi a munkára való összeget és átadja azt Margitnak. Másnap este pedig újra várják, és „-No mondd, mire haladtatok?” kérdés után előhozatja a ládikát és újra kiszámolja a napi összeget, közben vacsorához ülteti a sógornőjét és ha Rózsika nem vacsoráztatta volna meg, akkor Jucikát is.

Megkérdezheti bárki, hogy, rendben, de hol volt a kőműves Zemó, ő nem vett részt a munkában?

Nem, ő nem volt Zilahol, mert ebben az időben építik ujjá Bukarestet és a jó kereseti lehetőség nagyon sok erdélyi mesterembert – kőműves, ács…stb. – Bukarestbe vonz. És ez nem egy új dolog, az erdélyi mestereket megbecsülik, és keresik az egykori román királyságban, sokan dolgoznak Bukarestben, Constantan, és más regáti városban, de Európa szerte.

Nyár végére elkészül a ház, és beüt a baj, a hamarmunka és a nem megfelelő alapozás következtében a konyha megroskad, ezért az egyik pincehelyiséget feltöltik földdel.

Erre már jómagam emlékszem, amikor 2000 körül édesanyám az alap megerősítésére szakemberekkel tárgyalt, és megnézték a ház alapja harminc centi rakott kü volt, azon állt a két és fél méteres fal,

A ház tetőszerkezetéhez az udvarban levő ólak faanyagát és a Feri által egy présházhoz összegyűjtött faanyagot használnak fel, a Ravaszmálon Lugossy Ferinek nem lesz miből megépítse a présházát a későbbiekben.

Folytatjuk.

Bábán Csaba Ferenc