Könyvbemutató Szilágynagyfaluban
Különleges és ritka eseményre került sor február 4.-én, pénteken a szilágynagyfalui református templomban az egyetemes imahét keretén belül.
Rákosi Jenő, székelyhídi lelkipásztor – esperes és az ifjak énekes, verses szolgálata közé ágyazva ismerkedhettünk egy különleges szerzeménnyel. Somogyi Vengli Judit ’’Sorsok, belső tájak’’ című novelláskötetét Vicsai Zsolt irodalomszakos tanár mutatta be.
A tiszteletes úr bevezetőjében mondott szavai szerint Jutka nénitől táncot vártunk és a gyerekek oktatását, ehelyett most a pandémiában született írásokat kaptuk. Mivel a szerző szerény ahhoz, hogy ’’saját gyermekéről beszéljen’’, Vicsai Zsolt mutatta be a könyvet, akit elkísértek Szőke Anna és családja.
Zsolt ismerkedése a könnyvel egy évvel ezelőtt kezdődött, lelki szövegek voltak ezek, mint egy szabad vers. Gondviselés történetek, melyek főszereplői nehéz helyzetbe került emberek, olyanok, mint a népmesei hősök, akiknek szükségük van bátorításra, útmutatásra.
Tücsök, Kincső, Bori, Virág, a Vizimentő olyan szereplők, akik kitartó munkával, tanulással jutnak előrébb. A segítő személyek is meseszereplőkre emlékeztetnek, de ezek nem mesék. A hosszabb történetek mellett, rövidebb lírai elmélkedések, szösszenetek is helyet kapnak.
A borítón is szereplő egyik elmélkedés felolvasására szólította fel a szerzőt a könyvet bemutató tanár. Judit bevezetésképpen elmondta, hogy ez az írás nem úgy indult, mint egy könyv. Az édesanyja beteg lett és bezárkózott, a lánya próbált az ő helyében érezni, önmagától kérdezett. Szőke Annától kapta meg az impulzust, hogy merje vállalni az írásait. Megpróbált tömören fogalmazni azért, hogy ne bonyolódjon bele tíz soros mondatokba. Világos, mindenki számára érthető mondatok ezek, amelyek viszont nincsenek híján drága anyanyelvünk ízes elemeiből.
Egyik olvasója elmondása szerint, már amikor a kezébe vette a könyvet, tudta, hogy tetszeni fog, erről árulkodott a borító és Vicsai Zsolt bemutatója. Megnyerő volt, ahogy a novellák elején a szerző leírja a körülményeket, tökéletesen el tudjuk képzelni a környezetet, bele tudjuk élni magunkat a történetbe. A szereplők olyan élethelyzetben vannak, ami bármelyikünkkel megtörténhet. Optimista életszemléletet közvetítenek, az istenhiten keresztül, az író pozitív hozzáállása, életszeretete tükröződik.
A szerző végkövetkeztetései: ’’Lehetsz magányos akkor is, ha százak vesznek körül, de bármikor bármilyen problémád van, sosem vagy egyedül, ott van melletted a társad, szomszédod és főleg az Isten.’’
Tiszta szívemből ajánlom mindenkinek, álljon meg egy kis időre és olvassa el ezt az értékes novellás kötetet.
Csiki Éva
Szilágynagyfalu