Kétszemélyes cirkusz Szilágycsehben
,,Cirkuszból vagy nagyon nagyszabású produkciót, vagy nagyon kicsit érdemes csinálni, a közepesre nincs igény” – magyarázza immár a kultúrotthon mellé állított lakókocsiban Szarvas Zoltán. Ha nem tudná az ember, nem is gondolná, hogy a szekrényekkel, sarokülőkkel is berendezett parányi lakás kerekeken gurul. Az utánfutóban konyhát és nappali részt is elkülönítettek. A belépőt kellemes meleg csapja meg. Ezt nemcsak a cirkuszisták igénylik, hanem a kígyók és a kutyus is, akik szintén itt alszanak, a furgon hátsó felében a helyük. A díszletek, a berendezések mellett Vadász Zoltán megjegyzi, egykor az újvidéki Holiday cirkusszal járták a világot, de ennek a kornak véget vetett a délszláv háború, a társulat szétszéledt. Ő Ausztriában telepedett le, hét évig buszsofőrként kereste a kenyerét, de hiányzott a cirkuszi porond, ezért újrakezdte. Az utóbbi években elsősorban Erdélyben járja a falvakat. „Itt még van érdeklődés, itt még begyűl a közönség. Magyarországon már nem” – magyarázza. De azt is megjegyzi, hogy szívesebben játszik falusi kultúrházakban, ahová a nagyobb társulatok nem jutnak el. A színpadi tréfáknak is nagyobb a sikere kis közösségekben, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy városi előadás nézője már gyanakszik arra, hogy a közönség soraiból színpadra szólított önkéntes voltaképpen beépített ember. Romániától nyugatabbra egyébként már nem lehetne vadállatokat bemutatni hasonló produkciókban. Az állatvédők ugyanis kiharcolták az ezt megtiltó jogszabályokat.”
A produkcióról az e heti Szilágyságban olvashatnak.
