Kárpátalja: Egyre erősebb az ölelés találkozáskor és búcsúzáskor

A segélykérés erősebb volt a félelemnél, erőt adott, kellő bátorságot, merészséget, ezért a kora reggeli sötétség, hideg és a bizonytalanság ellenére, péntek hajnali ötkor újabb segélyszállítmánnyal indultak útnak a Szilágyságból a kárpátaljai Visk településre. A két áruszállítóval három tonna adományt vitt Balázs Zoltán szilágyerkedi és Högye Gál Roberto zsibói lelkész az ott élő rászorulóknak.

Az indulást megelőző este érkezett a hír, hogy a több órás áramszünet miatt lezárták az aknaszlatinai ukrán–román határátkelőt, ezért reggel még nem tudtuk, hogy ott, vagy Halminál kelünk át. Végül mire bepakoltunk Szamosudvarhelyen és elindultunk, jött az üzenet, hogy megnyílt az aknaszlatinai átkelő, így elindultunk Máramarossziget irányába. Egy órát vártunk a határnál, nem olyan sok, de a hidegben nem volt kellemes – mesélte Balázs Zoltán lelkész.

Katonai ellenőrzőpontok, zöldhatár, embercsempészet

A legutóbbi ottjártunk óta, nyár elejétől kezdve sokat változott a szomszédos ország helyzete. Májusban szinte „nem volt élet”, zárva voltak a benzinkutak, nem lehetett üzemanyagot vásárolni, most e téren nem voltak hiányosságok, viszont számos katonai ellenőrzőpontba botlik az arra járó. Az áramszünet miatt a boltok zárva vannak, hosszú időn át nincs mobiltelefon-térerő. Nem indultak be a gyárak, az emberek életszínvonala egyre süllyed.

Szinte mindenhol katonákat látni. Megállítják a buszokat, leszállítják az utasokat, igazoltatják őket. Visk bejáratánál rendőrök álltak, a híd után pedig katonák, akik a szilágysági küldötteket is megállították, igazoltatták, felírták az autók rendszámát és az utasok számát. Mint megtudtuk, egyre több az embercsempész, naponta 10–15 menekültet fog el a hatóság, akik a települést elérve a zöldhatáron próbálnak átszökni. A bombázások miatt ugyanis megindult egy újabb menekülthullám. Eddig a férfiak egy része elbújt, most elindulnak, mert félnek a besorozástól, menekülnek, keresik az utakat és módszereket, hogyan tudnának átmenni a zöldhatáron. Visk a Tisza völgyében fekszik, ha bejutnak a településre, onnan már csak néhány kilométer kell megtenniük, és az erdőn túl, a hegyeken keresztül átjuthatnak Romániába. Nem hivatalos források szerint megjelent az embercsempészet.

Újabb generátorokra lenne szükség

Minden adománynak nagyon örülnek a helybéliek. A szilágyságiak zöldségeket vásároltak, édességeket, tartós élelmiszereket, konzerveket nagy mennyiségben. A zsibói lelkész a kapott hollandiai adományból (Mehoro Alapítvány – Meerkerk település) is juttatott a kárpátaljaiaknak. A szilágycsehi gyülekezet láncfűrészt vásárolt, mert arra volt szükség, mivel akadozik a gázellátás (eddig nem használtak fát, mert olcsó volt a földgáz) most már a biztonság kedvéért az árterületről kivágják a fákat, azzal tüzelnek. Az iskola, óvoda sem működött, mert nem volt fűtés. Nagy teljesítményű generátorra lenne szükség az oktatási és egészségügyi intézményekbe.

„Az egyházmegyén belül van egy Visk szeretetszolgálat nevű Messenger-csoportunk, azokat, akik az adománygyűjtésben részt akartak venni, bevettük ide, itt írom meg, ha készülünk, megyünk. A gyülekezetek gyűjtenek, pótolnak: ezúttal a szilágycsehiek a láncfűrészen kívül pénzt is adományoztak, a diósadi gyülekezet nagyteljesítményű vízszivattyút vásárolt a menekültek által lakott kórház számára, a völcsökiek terményekkel és egyéb adományokkal járultak hozzá az akcióhoz, pénzadománnyal a vérvölgyi, ballai, erkedi, magyarkeceli és zsibói gyülekezet, melyből tartós élelmiszereket vásároltak. Az adományból karácsonyi csomagokat készítenek a gyermekeknek és az időseknek, mert nagyon sok az egyedülálló idős. A helybéliekkel való ismeretség a háborúval kezdődött” – mesélte az erkedi lelkész.

„Mint nagyon sokan mások, mi is úgy éreztük, hogy segíteni kell a kárpátaljaiakon ebben a nehéz helyzetben, és utakat kezdtünk keresni, hogyan tudnánk eljuttatni hozzájuk az adományainkat, a segítségünket. Az egyházkerületi listán megjelent egy felhívás, hogy amit gyűjtünk, azt Kovács Péter máramarosszigeti lekészen keresztül el lehet juttatni Hosszúmezőre, onnan átviszik a segélycsomagokat a határon túlra, oda, ahol szükség van rá. A hosszúmezőiek testvértelepülési kapcsolatban vannak a viskiekkel, heti szinten beszélnek egymással, hiszen csak a Tisza túloldalán van a település, Hosszúmező és Visk között légvonalban 20 km, közúton 70 km a távolság. Mi már oda vittük a legelső csomagokat, második alkalommal az ottani polgármesterrel, Fekete Lajossal, a szentjobbi polgármesterrel, Zatykó Jácinttal és az érmihályfalvaiakkal elmentünk Viskre, így személyesebbé vált a kapcsolat, megismertük a polgármestert, a lelkészeket, a közösség vezetőit, alpolgármestereket, azokat, akik a közösségért tevékenykednek” – mesélte Balázs Zoltán.

Az adományozásról részletesen a https://maszol.ro/kulfold/Karpatalja-Egyre-erosebb-az-oleles-talalkozaskor-es-bucsuzaskor honlapon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.