Karácsony üzenet

Krisztusban szeretet testvéreim, kedves ünneplő hívek!

„Isten emberré válása nem idill, hanem botrány: Isten elénk lép egy gyermek kicsinységében!” – Klaus Hemmerle püspök szavai mellbe vágó üzenetet hordoznak. Az ünnepi hangulat ma az örömről és a békéről szól, és arra késztet bennünket, hogy tegyük félre a mindennapi gondokat, és a megajándékozottság pillanatait osszuk meg egymással. Az idézett szavak viszont mintha beárnyékolnák ezt a meghitt és átalakító hangulatot. Egy másik gondolatában, így folytatja a püspök: „Isten érdeklődése irántunk nem csupán baráti ajándékok osztogatásában áll. Érdeklődve irántunk, Ő belép a mi életünkbe.” Mennyire másként csengenek ezek a bátorító szavak, mondanivalójukban azonban ugyanaz a radikalitás van, mint az előbbiekben: „Isten emberré válása nem idill, hanem botrány!”

Egy riporter interjút készített egy kirakattervezővel. Érdekelte, hogyan lehet sikeresen végezni ezt a munkát egy olyan világban, amelyben az információs áradat erőszakosan lefoglalja az ember figyelmét. A kirakattervező szerint egy kirakat nem csak tárgyakból, színekből és ízlésesen alakított kombinációkból áll. Ezzel még igen szegényes és élettelen volna. Minden mögött van egy történet, és a kirakattervezőnek ezt a történetet kell megmutatnia.

Kedves Testvérek! Karácsonynak is van egy története. Egy szép, megrázó és vonzó története. Egy olyan történet, amely nem csak abból áll, ami a kirakatban van, ami előtt évente ünnepi ruhában, szertartásszerűen elvonulunk. Egy mélyebb története van karácsonynak, amely a kirakat mögött fedezhető fel és amely elvezet ahhoz, Aki az egészet eltervezte számunkra. Ez a történet nem csak arról szól, amit a kirakatban látunk. A tervezőről és rólunk szól karácsony története.

Bizonyára ezt sejtette meg Szent János evangélista, amikor a Jézus történetet nem egy szűkre szabott tér- és időkeretben akarta megörökíteni. A mindenséget átölelő valóságokban úgy írja le Isten Fiának megtestesülését, hogy azt semmilyen emberi elképzeléshez vagy teljesítményhez ne lehessen hasonlítani.

Az első ilyen valóság, amely túlszárnyalja megértésünk dimenzióit, a Prológus első szavaiban tárul elénk. Az evangélista a Teremtés könyvének első szavát ismétli azért, hogy a teremtés nagy csodájának megvalósulására emlékeztessen. „Kezdetben volt az Ige.” (Jn 1, 1) – írja János evangélista, rezonálva a szentírás első könyvének első mondatára: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1, 1). Érdemes megállnunk ennél a kijelentésnél, hogy ne csak a teológiai értelmét lássuk, hanem a mi életünk realitásainak fényében is szemlélhessük. A kezdet mindig valami újat jelent, még akkor is, amikor ismételten a már megszokotthoz térünk vissza. Minden kezdet szakítás azzal, ami eddig volt, azért hogy új lehetőségeket közelítsünk meg. A bibliai kezdetekre gondolva, ugyanezt fedezhetjük fel: a végnélküli Isten akarata meghatározta azt az időfoszlányt, amikor minden lett és minden elindult. Ez az első pillanat Isten
első nagy tettéről szól, ami nem más, mint közlése és közeledése hozzánk a Teremtésben. Isten kimondta magát a világ előtt. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Ezt tette az évezredek folyamán: közölte magát, azaz mindent elmondott magáról az emberiségnek.

Kedves Testvérek, karácsonykor meg kellene engedjük magunknak azt, hogy komolyan vegyük ezt az igazságot, és többet adjunk Istennek ezen tettére, amelyen keresztül Ő tervet készített számunkra, hogy mi boldogok legyünk. Örök tervében érdemesnek és alkalmasnak talált arra, hogy Fiában, Jézus Krisztusban egészen közel kerüljön hozzánk. Általa kimondta magát a világ előtt: kimondta azt, hogy az ember minden gyarlósága ellenére értékes az Ő számára. Isten megkeresi az embert, hogy helyreállítsa a megromlott bizalmi viszonyt közöttük. Ezért, nem kellene teret engedni életünkben a csüggedésnek, a jajgatásnak és az állandó panaszkodásnak, mert Isten a kezdetek óta értünk van, és új lehetőséget hoz a megújulás útján. Betlehem ennek a jele: a megújulásnak, a megerősödésnek új lehetősége, hogy folytatódjon az, amit Isten a kezdeteknél kimondott magáról és az emberről.

A másik valóság, amelyet megragadhatunk a prológus tömör szövegéből, egy őszinte és szabadon vállalt önvizsgálatra szólító meghívás. „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be!” (Jn 1, 11) Elrendezett mindent értünk, hogy boldogan éljünk, és amikor azt látja, hogy folytonosan csak botorkálunk és téves utakon járunk, félretesz mindent és újra elindul felénk. Az ember pedig nem vesz tudomást róla, kifigurázza, megalázza és megöli. Ezt mutatja a betlehemi jászol igénytelensége. Nem csak arról van itt szó, hogy nem jutott hely nekik a szálláson és egy szegényes istállóba kellett világra jönnie Isten Fiának. Inkább az ember tehetetlenségéről és makacsságáról van itt szó, aki sokszor nem hajlandó felemelkedni, felegyenesedni igazi méltóságához. „Hol van az Isten?” – hangzott fel sokszor a történelem folyamán a megpróbáltatások idején. Isten ott van, ahol a mi életünk pereg, és még akkor is, amikor kiszorítjuk az életünkből, új utat teremt, hogy közeledhessen hozzánk és értünk. Őszinte és szabadon vállalt önvizsgálat ideje a karácsony, amikor el kellene jussak oda, hogy akarjam az Ő jelenlétét és szívből örüljek annak, hogy az én Istenem belép az én életembe.

Kedves Testvérek! A karácsony, „Isten emberré válása nem idill, hanem botrány: Isten elénk lép egy gyermek kicsinységében!” Csak akkor van okunk örülni, ha a szokásos karácsonyi kirakat mögé is benézünk: ha a kulisszákban sikerül találkozni az értünk kitaszítottságot is vállaló Istennel, akkor a megújulás új lehetőségei szebbé, jobbá és boldogabbá teszik életünket. Mert ezért lett kicsinnyé értünk a hatalmas Isten, ezért vállalta értünk Betlehemet és a Golgotát.

Azért, mert minden időben vállal minket!

Mindenkinek békés, áldott és a megújulás kegyelmeiben gazdag ünnepeket kívánok!

Az Úr 2019. évének karácsonyán

†Böcskei László
megyéspüspök s.k.