Jelen és jövő múlt nélkül nem létezik

,,Varrd magad a viseleted” Szilágylompérton

Hadd engedjék meg, hogy egy számomra igen kedves mondással indítsam kis beszámolómat: ,,A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” Ebben az egy kijelentésben megannyi gondolat, érzés tolong.

Fontos megértenünk, hogy a szokásaink, hagyományaink, nem elhasznált, kiégett, semmivé lett emlékek csupán, amelyek az enyészeté lettek, sokkal inkább parázsló széndarabok, amelyek a megfelelő közegben, lángra lobbannak! Ez a láng nem perzsel, fényt és melegséget ad, amelyek kellemesebbé teszik az életünket, amelyekre szükségünk van, nem csak néha, egy ünnepnapon, hanem a mindennapi életünk során is!

Sólyom Tünde, az RMDSZ Nőszervezetének szilágylompérti elnöke úgy döntött, hogy felkéri Katona Ibolyát, a “Varrd magad a viseleted” program vezetőjét, hogy hozza el hozzánk is sokat látott varrógépeit. Így ez év augusztusában a szilágylompérti határ nem csak a traktoroktól vált hangossá, hanem a varrógépek szorgos kattogásától is! Ezeken az alkalmakon nem csak a varrni tudók vehettek részt, hanem azok is, akik soha életükben nem használtak varrógépet (köztük jómagam is).

A legelső egy-két alkalom a megbeszélésekről szólt, arról, hogy az idősebb asszonyok elmesélték, megmutatták, hogy mégis milyen volt a helyi viselet, milyen részekből állt és azokat milyen technikával varrták illetve díszítették. Hosszú beszélgetések után sikerült véglegesíteni azt, hogy mégis milyen volt a szilágylompérti népviselet, mi alapján varrjuk meg mi is a sajátunkat.

A munkánkat nagyban megkönnyítette, hogy két szakavatott varrónő ajánlotta föl önzetlen segítségét, szabadidejét annak érdekében, hogy mi is pár hét múlva elbüszkélkedhessünk saját kezűleg varrt népviseletünkkel. Bihari Melinda szaktudásával lépésről lépésre sikerült megvarrnunk a ruhadarabokat, amelyeket Varga Erzsébet arany kezei szabtak ki.

Egy héten három alkalommal lehetett részt venni a varráson, ahol rengeteg tudással gazdagodtunk. Amit már a legelején, az alsó szoknya varrásánál megtanultunk az az, hogy hogyan kell jól bontani (volt néhány alkalom, amikor ezt sikerült tökélyre fejlesztenünk), nem létezik jó varrónő anélkül, hogy ne tudna jól bontani – tudtuk meg Bihari Melindától.

Ahogy tudásunk gyarapodott, úgy készült a viseletünk is, néha segítséggel, máskor pedig segítség nélkül. Az alsószoknya, külsőszoknya és kötény kezdeti sikerei és egyszerűsége után következett a blúz, amely sokunknak fejtörést okozott, hiszen közel 15 darabból állt, amelyeket annak rendje és módja szerint kellett összevarrni és díszíteni. Voltak nehezebb pillanatok, de kitartottunk, ami nem úgy sikerült, azt kibontottuk, és újra kezdtük addig, amíg elnyerte végső formáját, és hónap végén mindenki magára ölthette az elkészült népviseletét.

El kell mondanom, hogy ezek az együtt töltött órák, napok nagyon jó hangulatban teltek, egymást segítettük, támogattuk és talán az volt az egyik legszebb az egészben, hogy közös sikernek éltük meg, ha valakinek sikerült befejeznie egy adott részt!

A ,,Varrd magad a viseleted” program Szilágylompérton lezárult és ennek tiszteletére tartottunk egy kis záróünnepséget október 3-án, amely kezdő momentuma a délutáni istentisztelet volt, hálát adtunk Istennek, hogy részt vehettünk ezeken az alkalmakon, együtt, közösségben tölthettünk heti néhány órát és közösen valami olyat alkottunk, amely a láng továbbadását szolgálja!  Bogya Árpád tiszteletes Urat idézve: “ennek a programnak közösségmegtartó és közösségformáló ereje van!” Ez teljesen igaz, hiszen ez már örökké összeköt minket egy közösséghez, ugyanazokkal a hagyományokkal, szokásokkal és viselettel, amely nem egy “egyenruha”, hanem egy népviselet, amely a közösséghez való tartozást jelenti.

Istentisztelet után a templomkertben készítettünk néhány fényképet, majd átsétáltunk az iskola udvarára, ahol zenés-táncos összeállítás következett. Sólyom Tünde jó házigazda lévén köszöntötte a jelenlévőket és nagyvonalakban elmesélte, miről is szól ez a program. Majd ezt követően Székely Anetta bemutatta a szilágylompérti népviseletet, ebben társa volt Katona Ibolya, aki egy sötétkék aprómintás ruhát öltött magára. A “népviselet-divatbemutatót” követően a Sarmasági Illegetők Néptáncegyüttes néhány tagja hegedűjátékot és egy rövidke jelenetet mutatott be néptánccal vegyítve. Végezetül pedig szeretettvendégségre hívtuk a jelenlévőket, ahol még egy óra elteltével is jó hangulatban folyt a beszélgetés. Kicsit mintha senki sem szeretett volna hazamenni…

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek az áldozatos munkát, hogy időt és energiát nem sajnálva megalkottuk ezeket a csodákat, amelyek most már reményeink szerint gyakori öltözetünkké válnak! Egy rendkívüli kis csapattá kovácsolódtunk össze, egymást segítve, minden nappal egyre jobban, ügyesebben és bátrabban használva a varrógépeket.

Élményekkel, tudással és egy csodás népviselettel gazdagodtunk, amelyért hálával tartozunk a varrónőinknek, a program megálmodójának és egymásnak, hiszen a saját munkánk mellett volt időnk másra is figyelni és segíteni, ha szükséges volt.

Egy kis rövidke leírás arról, hogy mégis milyen a szilágylompérti népviselet: A legkedveltebb az aprómintás anyag volt, de előfordult olyan is, hogy nagyobb mintájú anyagból készült a ruha. A külsőszoknya és a blúz jellemzően ugyanabból a színű és mintájú anyagból készült. Egy darab gyolcsból készült alsószoknyával rendelkezik, a külső szoknya alján három lehajtás található. Az egyforma szoknyához és blúzhoz általában egy élénk színű kötényt választottak. A blúz hosszúnyelves, orosznyakas, matrózgalléros. Ujjai háromnegyedesek, patentben végződtek, amely hozzátapadt az alsókarhoz, váll résznél kissé buggyos, bő fazonú. Mell résznél húzásos minta jelenik meg. A tulipán állandó jelkép minden blúzon, ez egyikről sem hiányozhatott.

Az hogy milyen színből készült az adott viselet, legtöbb esetben a korral állt összefüggésben, a gyerekek, fiatalok a világosabb, melegebb színeket hordták (piros, bordó) és a sötétebb színeket pedig már az idősödő asszonyok (pl: sötétkék, zöld, fekete). Konfirmáció, házasságkötés illetve úrvacsoraosztásnál hordtak csak tiszta fehér ruhát, a feketét az özvegyek és a nagyon idősek hordták. Viseletünknek vannak állandó elemei, viszont ezeket bizonyos esetekben, pl: viselője ízlése és módjától függően, lehetett változtatni.

Szilágylompért 51 viselettel és számos kedves emlékkel lett gazdagabb, bízunk benne, hogy ez a szám csak növekedni fog az elkövetkező időkben!

Székely A.