Játékos népmese-feldolgozások Sarmaságon

A Sarmasági Dokumentációs és Információs Központban október 25-től játékos népmese-feldolgozásokat rendeztünk az általános iskolás diákok számára. Több intézmény összefogásával 178 gyerek kapcsolódott be az egész héten át tartó tevékenységünkbe.

Iskolánkban immár hagyományosan kiemelt rendezvényként készülünk a Népmese Napjára. Az iskolai csoportok mesefelolvasáson, mesemondáson és fejtörő feladatokon keresztül ismerkedhetnek meg a népmesék világával. A programsorozatok alappillére: A só című magyar népmese volt, amely minden bizonnyal a legismertebb magyar népmesék egyike. A tevékenységek által szeretnénk felhívni a felnövekvő nemzedék figyelmét a meseolvasás fontosságára. A mese, a játék a képzeletet, a fantáziát, a kreativitást fejleszti, de szórakoztat és nevel is.

A mesefelolvasást, amely nem volt átlagos, Papírszínház-mesék segítségével történt, mesepedagógiai foglalkozás követte. A diákok és tanítóik kedvenc meséket és történeteket osztottak meg egymással. Több mint tíz tanító csatlakozott kezdeményezésünkhöz, köszönjük szépen nekik, hogy szívükön viselik ezt az ünnepet!

A mesehallgatás után némely osztállyal kipróbáltuk milyen a ,,hamuban sült pogácsa” aztán volt olyan is, hogy kis kukták készültek a világra szóló  lakodalomra, ahol természetesen magyar népzene szólt, s a gyerekek meg is ehették a finom sósrudacskákat. A só az ételben szinte észrevétlen, hiányára csak akkor döbbenünk rá, ha ízetlen. Mondhatnánk úgy is, hogy ebben a mesében a Só nem más, mint a szeretet fokmérője. A közismert mese, amelynek alapötlete a fel nem ismert vagy félreismert értékekről, az igazi vagy álságos emberi kapcsolatokról, igazi emberi értékekről mesél, mint Elek apó majd összes meséje. E mese által nemcsak a jól megszokott és elvárt népmesei ízes nyelvet, fordulatokat és agyafúrt gondolkodást kapja ajándékba, hanem ennél sokkal többet: az igazi szeretet, az egymásra való odafigyelés fontosságát, értékét.

Tóth Lénárd első éves egyetemistahallgató, gitárjátékával kedveskedett a helyszínre érkezőknek, amelyet közös éneklés és táncos, mozgásos tevékenység követett. A hegedűszó is felcsendült tehetséges tanulóink játékában. Gryllus Vilmos: Magyar népdalok cimű repertoárjához mindig szívesen nyúlok, mert a gyerekek előszeretettel hallgatják.

Nagyon örültem, amikor Székely Anetta kulturális felelős elfogadta a felkérésemet, hogy közösen valósítsuk meg a népmese hetet. Mindig nagy lelkesedéssel áll hozzá a dolgokhoz és nagyon pozitívan. Mint tudjuk nem könnyű feladat egy könyvtárban sósperecet sütni, de ha van egy összetartó csapat ezt is meg lehet oldani. Hiszem és vallom, hogy az összetartás, az együttműködés kulcsfontosságú. Mindent meg tudtunk valósítani abból, amit elterveztünk. A programkínálatunkat vetélkedőkkel tettük még színesebbé. A 3-4. osztályosok számára “Amit a népmesékről tudunk” címmel, feladatlapos vetélkedőt tartottunk osztályonként, és mesefeldolgozásokat. Mesehősöket készítettünk fakanálból, mesetornyot-építettünk mesekönyvekből, csodás népi motívumokkal díszítettünk edénykéket, mesét néztünk, a napot pedig közös mesemondással, dramatizálással zártuk.

Azért persze az ajándékok sem maradtak el, saját készítésű kézimunkáikat vihették magukkal a szívükbe zárt mesékkel, mesehősökkel együtt a résztvevők.

Mindig nagy öröm számomra, amikor a helyi iskola könyvtárosa, Erdei Gabriella előrukkol egy újabb csodás ötlettel, amelyet közösen valósíthatunk meg. Számomra mindig első helyen szerepelnek a gyerekek és a számukra szervezett programok, mondhatni szívügyemmé vált az évek során. Épp ezért tölt el nagy lelkesedéssel, érdeklődéssel, ha olyan emberrel dolgozhatom együtt, aki hasonlóképp gondolkodik. Gabriella az évek során már megmutatta, hogy számára semmi sem akadály, és mindig mindent megtesz azért, hogy a tőle telhető legjobb módon gazdagítsa a hozzá ellátogatók tudástárát.

Az idei Magyar Népmese Napjára sem készült másképp, kreatív, változatos ötletek tárházát sorakoztatta fel, amelyet közösen valósítottunk meg, természetesen a tanítónők bevonásával együtt. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a néhány alkalommal a gyerekek a szórakozáson kívül felismerték azt is, hogy egy mesét számtalan módot fel lehet dolgozni, több értelmezési móddal, amelynek értelme mindig ugyanaz, jelen esetben az, hogy a szeretet a hétköznapjaink része, mégsem szabad olyan egyértelműnek vennünk a jelenlétét, és kötelességünk azt értékelni és tisztelni, viszont szeretni azt, akitől kapjuk. Mint ahogyan Gabrielle is megjegyezte, a népmesék az igazi emberi értékekről tanítanak, nem szabad erről megfeledkeznünk.

Szándékosan hagytam a végére azt, hogy mi is a célunk a közös munkával. Röviden annyi, hogy közös céljaink vannak és ezeket könnyebb együtt elérnünk, mint külön-külön. Másrészt szeretnénk megmutatni, hogy ezek az intézmények, könyvtár, iskola, kultúrközpont, nem egymás ellen dolgoznak, hanem egymásért, mindegyik valamilyen módon kiegészíti a másikat, épp ezért válik különösen fontossá az, hogy ne párhuzamosan haladjunk a közös cél felé vezető úton, hanem együtt, hogy Széchenyi István szavaival éljek „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen!”

Hálás vagyok a közös munkáért, a sok érdeklődő, kíváncsi tekintetért! Bízom benne, hogy nem volt hiábavaló az egy hetes népmese-feldolgozás, és számtalan élménnyel, hasznos tudással gazdagodtak a gyerekek!

Erdei Gabriella

Székely Anetta