István király is „vendége” volt a VI. Zsoboki Falunapnak

Két év kényszerszünet után újra tartalmas, szórakoztató és igényes falunapot szerveztek a zsobokiak. Leleplezték Szent István király plakettjét, alatta a névtáblát a művelődési ház homlokzatán, amely udvarán, színpadán, utcarészén zajlottak az események: áhítat, történelmi előadás, bábjáték, néptáncbemutatók, közben eszem-iszom, kürtőskalács, könyvstand, ugrálóvár, napzáróként Zanzibár koncert. 

Két év kényszerszünet után újra tartalmas, szórakoztató és színvonalas falunapot szervezett a Zsobokért Kulturális Egyesület a helység és a környék nagy örömére – aki eljött, szívében mosollyal, hangulatos élményekkel gazdagodva távozott. A művelődési ház udvarát, színpadát, utcarészét ünnepi izgalom, sürgés-forgás, felszabadult öröm töltötte be.

A faluban született és nevelkedett Gál Jankó Barbara első éves pedagógus-hallgató üdvözölte a szervezőcsapat képviseletében az egybegyűlteket, majd konferálta fel a különböző előadókat és eseményeket. „Bár a covid annyi mindentől megfosztott, most mégis inkább van okunk a hálára, mint a sajnálkozásra” – mondta, és sorolta is ezeket az igen meggyőző okokat: a járvány nem vitt el az élők sorából egyetlen hozzátartozót sem a faluból, a megszorítások ellenére is megtalálták a módját annak, hogy emberi kapcsolataikat ápolják, és a közösségért tenni tudjanak; hálásak, hogy a legutóbbi választások eredményeként zsoboki polgármester került az almási községházára; hálásak a nemrég megválasztott református lelkészért; hálásak a sok jó visszajelzésért, ami a Zsobokra látogatóktól érkezik, az elismerés egyik formája az is, hogy egyre többen vásároltak házat vagy telket a településen; hálára ok az összefogás képessége a falunap közös megszervezésében, ami fáradságos ugyan, de ha mindenki jól érzi magát, az elég jutalom.

Sokak áldozatos munkájára volt szükség az előkészületekhez és a lebonyolításban, ehhez pedig a kedv és az erő onnan származik, hogy ők már “megízlelték, hogy jóságos az Úr” (1Pét2,1b), és abból, amit kaptak, nagylelkűen tudnak tovább adni – fogalmazott Nagy Alpár-Csaba lelkipásztor rövid áhítatában. Az ige alapján aláhúzta, hogy az így megajándékozott ember nem csak azt tudja, hogy mire van igény, de azt is, hogy mi képez értéket, és nem csak a kürtőskalács illatára fut össze szájában a nyál, de ugyanúgy erős benne az Isten beszéde, közelsége iránti vágyakozás is.

Gál-Máté István polgármester is megköszönte a közösség segítségét, rámutatva arra, hogy támogatásukkal minden évben sikerült szépíteni a falut, javítani arculatát, az elmúlt két évben közmunkával sikerült térkövezni több mint 500 négyzetmétert, létrehozva sétányokat és parkolókat az iskola és a templom köré. A kultúrotthon is évről évre gyarapodott (pl. fedett színpad, gyepes udvar), idén Szent István feliratú névtáblával és egy domborművével díszítették homlokzatát, nevet is adva ezzel a művelődési háznak. Felszólalt Dari Tamás, Szilágy megye prefektusa is, aki bevallása szerint nagyon szeret Zsobokra jönni, mert itt mindig történik valami – a zsobokiaknak mindig van kérdésük, megoldandó problémájuk, ami éppen hogy lankadatlan tenniakarásukat húzza alá, itt nem áll meg az élet, folyton pezseg.

A dombormű adományozója és megalkotója Kádár Ferenc pátyi szobrászművész. A névtábla és a dombormű leleplezését követően Hegyi Géza középkorkutató, az Erdélyi Múzeum Egyesület tudományos munkatársa tartott előadást István király jelentőségéről. Mint tudjuk, ő volt az, aki a szétbomlani készülő, külső ellenségek által veszélyeztetett törzsszövetséget erős királysággá, országgá formálta új alapokra helyezve: a keresztény hitre és a feudalizmusra. Intézkedései a maga korában nem voltak népszerűek, mégis időtállónak bizonyultak. Szent István tíz püspökséget alapított, ezek egyike a bihari, ide tartozott az 1391-ben először említett Zsobok is.

A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegyéhez tartozott, jelenleg közigazgatásilag Szilágy megyéhez, de történeti-néprajzi tekintetben Kalotaszeg tájegység része. Ami más számára hányatott sorsot is jelenthetne, az őket szeretetteljes nyitottságra és az értékek felismerésére tanította, valamint ragaszkodásra hagyományaikhoz. István király integratív személyisége példaértékű a zsobokiak számára: a mindig megújulni vágyás, a jobbra törekvés, közben pedig a hagyományok tisztelete és megőrzése ma is járható út – ezen akarnak tovább haladni.

A beszédek sora után ének, zene, majd tánc is következett. Elsőként felléptek a Zsoboki Gimnaziumi Iskola diákjai zenés előadásukkal, Szilágy Ágnes  zsoboki kántor valamint ének- és hangszeroktató vezetésével. A Ki mit tud tehetségbemutató keretében a Bethesda Gyermekotthon lakói modern és héber táncbemutatót is tartottak, de volt itt népdaléneklés, stand-up és zumbázás is.

A színpad bábjátéknak is helyet adott: a Kolozsvári Bábjátszótér a méltán népszerű János vitéz című előadását hozta el a gyerekeknek, teljesen lebilincselve őket, akik különben az ugrálóváron időztek legszívesebben, vagy a kézműves sátornál, ahol kérhettek arcfestést, hajfonást, készíthettek karkötőt, tányérkalapot.

Aki közben megéhezett, talált az út mellett enni-innivalót bőven, vattacukrot is, kürtőskalácsból közel 500 tekercs fogyott el. De aki betűre éhezett, talált könyveket is széles választékban a Koinónia Kiadó standjánál – vásároltak is gyerekkönyveket, de keresztény irodalmat is. S bár a színpadi bemutatók és a különböző sátrak felhozatala is bőséges volt, ezen felül a tombolák révén is sokan lettek megajándékozottak a résztvevők közül.

A délután folyamán meghívottként fellépett a színpadon a váralmási ROM-P-O-DROM tánccsoport, a Debreceni Népi Együttes Hercz Vilmos vezetésével, a Gyáli Arany Néptáncegyüttes Könczei Árpád vezetésével. Szemet-fület gyönyörködtető különleges élményt nyújtottak a színes népviseletek, népzenei dallamok, táncfigurák.

Koraeste a Kolozsvári Operettissimo Együttes derítette jókedvre a velük együtt énekelő közönséget, aztán később már más műfajban, más korosztálynak szólt a zene két Magyarországról érkezett együttes révén: a HatáReset tolmácsolásában jól ismert rockslágerek dübörögtek fel, majd a napot a Zanzibár fergeteges koncertje zárta. Utóbulira is lehetett maradni DJ Zolinak és DJ Bandinak köszönhetően.

“Emlékezzünk úgy erre a napra, mint ami a mi napunk, a falu napja volt, ahol a beszélgetésekből, találkozásokból erőt meríthettünk a holnaphoz, ahol a fiatalok is igazán jól érzik magukat, és büszkék lehetnek idetartozásukra.” – mondta köszöntőjében Gál Jankó Barbara, és visszatekintve megállapíthatjuk, hogy épp ilyenre sikerült, sőt várakozásokon felülire ez a falunap.

Zsigmond Júlia

A mellékelt fényképeket Szalai Andrea készítette.