IN MEMORIAM VIDA KATALIN

Megrendülve újból szembesülnünk kell a szomorú valósággal, hogy szegényebbek lettünk. Az élet ismét egy nagyszerű, értékes ember koporsója mellé állított. Tragikus körülmények között eltávozott közülünk Vida Katalin kolléganő. Szinte hihetetlen.

Søren Kierkegaard egzisztencialista filozófus szerint az ember szintézis: a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. Ez a gazdagság, sokszínűség bontakozott ki kolléganőnk, Vida Katalin életében, munkásságában is. Magáénak vallva a József Attila–i ,,a mindenséggel mérd magad” erkölcsét, véges életpályáján a mában mindig a jövőbe nézett, szabadon szárnyalt, hitt az ember szellemi értékeinek az örökkévalóságában, és ezért dolgozott szilárd elhivatottsággal. Mert a munka számára életfeltétel volt, szükségszerűség.

Lételeme volt a maximalizmus, a nagy akaraterő, amely megnyilvánult életének minden területén. Határtalan volt az anyai szeretete, amellyel rajongva vette körül a családját, a gyermekét, az unokáit. Mindig a teljességre, a tökéletességre törekedett pedagógusi munkájában, mint magyar-román-francia szakos tanárnő, mint nemzedékeket nevelő osztályfőnök, mint igazgatóhelyettes, de nem ismert lehetetlent közéleti munkájában sem. Mindig mindenről véleménye volt, elképzelése, s azt mindig a közösség szolgálatába tudta állítani.

Sarmaságról származott, de szilágycsehivé vált, s évtizedeken át szolgálta a szilágycsehi magyar közösséget. Ez a közösségszolgálat vezette őt arra is, hogy felelősségteljes szerepet vállaljon a szilágycsehi világháborús hősök és a földvári foglyok emlékművének a megvalósításában.

Meghatározó személyisége volt a város kulturális életének. Az 1990-ben újraindult Erdélyi Szépmíves Céh szilágycsehi fiókszervezetének alapítója volt. Az 1993-ban megalakult Tövishát Kulturális Társaság valamint a Tövisháti Napok rendezvénysorozata mindennél többet jelentett számára. A társaság titkáraként, elnökeként emlékezetes rendezvények sorát tervezte, szervezte az értékmentés, a hagyományápolás szándékával, és számára mindig a színvonal, a minőség volt a döntő. Ezekre az eseményekre több mint 20 éven át az erdélyi és anyaországi tudományos és kulturális élet legnagyobbjait hozta el Szilágycsehbe: írókat, költőket, festőművészeket, akadémikusokat, egyetemi tanárokat, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészeket, operaénekeseket és népdalénekeseket.

Vida Katalin a tettek embere volt, és ezt értékelte az embertársaiban is. Nem sajnálta senkitől az elismerő szavakat. Ennek jegyében alapította 2018-ban a Tövishát díjat a városunkért, a Tövishátért munkálkodók kitüntetésére. Az elmúlt évben a kuratórium őt is javasolta e díjra, de ezt szerényen visszautasította, bár ő mindig ott volt, ahol történt valami. Képviselte városát megyei szinten is, és a különböző erdélyi és magyarországi kulturális és közművelődési szervezetek programjain, tanácskozásain. Állandó resztvevője volt a Szilágysági Magyar Napok, a Szilágy Társaság, az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendezvényeinek, rendszeres zsűritagja a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválnak. Igazi közösségi ember volt. Pedagógusi pályájának befejezése után sem szakadt el az iskolától, az eseményeken, rendezvényeken mindig jelen volt. Az embernek tartoznia kell valahova, – mondta nem egyszer.

Szakmai és közéleti munkájáért köztiszteletben állott, számos elismerésben részesült:

• 2002-ben átvette a Fadrusz János plakettet;

• 2006-ban a szilágysomlyói Báthory István alapítvány részéről megkapta a Szilágysági Magyarok kitüntetést;

• 2008-ban az Erdélyi Múzeum Egyesület Petri Mór-díjjal tüntette ki;

• 2008-ban EMKE-díjat is kapott;

• 2009-ben az Erdélyi Múzeum Egyesülettől a Gróf Mikó Imre emlékérmet vette át;

• 2015-ben az országos RMDSZ Ezüstfenyő díjjal tüntette ki;

• 2017-ben a megyei RMDSZ Wesselényi-díjban részesítette;

• 2018-ban a Szilágy megyei RMDSZ Nőszervezete kitüntette a Sorsfordító nők életműdíjjal.

Kolléganőnk élete messze nem volt hiábavaló. Bár a sors tragikus módon megállította őt, élete teljes volt, példaértékű. Olyan élet, amely munkára, feladatvállalásra sarkall. A Magyar Kultúra Napja, himnuszunk születésnapja előestéjén több százan kísérték őt utolsó útjára. Megható volt látni mennyien szerették és tisztelték, látni azt a koszorú- és virágtengert, mely beborította a sírt.

A Gyulaffy László Általános Iskola tantestülete, nyugalmazott pedagógusai, valamint a város pedagógus közösségei részvéttel búcsúzunk tőled, Kati.

Nyugodj békében!

Varga-Dobai István