Húsvéti üzenet

„Isten megszólította Mózest a csipkebokorból:…«Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.» … Majd így szólt az Úr: «Láttam népem nyomorúságát, ismerem szenvedését … Elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.»” (Kiv 3, 4-5; 9-10).

Kedves Ünneplő Testvéreim!

A Mózes meghívásának történetéből idézett mondatok segítsenek bennünket, hogy a kiszámíthatatlan jövő felé tekintve a hit világossága meghozza számunkra most is a megváltás felszabadító gyümölcseit. Az életünket makacsul megnehezítő szorongás, a kapcsolatainkat a mozdulatlanság állapotába kényszerítő csüggedés és az önmagunkról való lemondás veszélyével fenyegető reménytelenség jeleníti meg napjainkban azt a rabszolgasorsot, a­­mely ránehezedik az egész világra, és amelyből csak az Isten ereje hozhat szabadulást. Ezért van az, hogy a még mindig rendkívülinek mondható körülmények közepette, amikor körülöttünk a világ az önmagáért vívott küzdelemben forrong, Krisztus követőiként megújult reménnyel és folytonosan megerősödő hittel akarjuk keresni a gyógyulás és a megújulás tiszta forrásait. Ezek a források ott fakadnak, ahol megvalósul az Istennel való találkozás, akinek terve nem a halálról és a szenvedésről, hanem az életről szól, mégpedig bőséges életről minden teremtmény számára.

Mózes a Hóreb hegyén találkozik az Úrral, aki­nek segítségével és irányítása alatt ismeri meg igazi önmagát. Belemerülve mindennapi elfoglaltságaiba, amelyeken keresztül a megélhetéshez szükségeseket biztosítja a maga és övéi számára, a hegynek magasán lassan ráébred arra, hogy életében valami rendkívüli történik. Köti őt még a föld és életének addigi sokféle tapasztalata, de a megsejtett rendkívüliség arra készteti, hogy tovább emelkedjen és saru nélkül közelítse meg azt, ami majd Isten jelenlétének megszólító valósága lesz az Ő számára. Az égő csipkebokorhoz közeledve Mózes élete egy új irányt vesz. Mögötte marad a múlt, és egészen új távlatok bontakoznak ki előtte, amelyeknek megértéséhez nem elég csupán az Isten szavára való odafigyelés: szükséges a hit, amely egy új vállalkozásra teszi alkalmassá az amúgy gyenge, törékeny és alkalmatlannak látszó embert. Egy új élet kezd kibontakozni Isten népe boldogulására, amely­ről Mózes közreműködésével a teremtő Atya oldja le a rabszolgaság kötelékeit.

Az idei húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ilyen üzenettel szólít meg bennünket: merjünk kiemelkedni a mindennapiságokból, és szakítsuk le magunkról a félelem, a fölösleges aggódás és okosko­dás bénító kötelékeit. Maradjunk tisztánlátóak, hogy észrevehessük Isten jelenlétét és munkálkodását az életünkben, és engedjünk a magaslatok vonzásának, ahová csak saru nélkül, azaz tiszta lélekkel és alázattal, az Istennel való találkozáshoz méltóan emelkedhetünk fel. A járvány ideje jó alkalom lehet számunkra, hogy megtapasztalva Isten jelenlétét, tudatosítsuk magunkban meghívásunk kiválóságát. Isten gyógyulást és szabadulást ígért népének és ezt a mi hozzájárulásunkkal akarja megvalósítani a mos­tani időkben!

Mózes meghívásának történetét követve, szinte észrevétlenül a húsvéti események forgatagában találjuk magunkat, ahogyan azokat a húsvétvasárnapi evangéliumból ismerjük. Jézus temetését követően az elkeseredett asszonyok a hét első napján a sírhoz sietnek. Szent János evangélista csak Mária Magdolnát nevezi meg, aki észrevette, hogy a sír bejáratától elhengerítették a követ. Ez a tapasztalat, bár nem ol­dotta fel addigi keserűségét, a folytatás küszöbére állította őt, a hír továbbadására hívta, amivel meglepte Simon Pétert és a másik tanítványt: „Elvitték az urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették.” (Jn 20, 2b)

Kedves ünneplő testvérek!

Jézus története nem fejeződött be a sírnál. Van folytatása, amely minden addigi számítást és emberi tervezést felborít. Az üres sír nem csak új kérdések elé állítja, hanem a megértés és a felfedezés útjának küszöbére állítja az embert. Ez a küszöb, a­­mely a keresésnek újból és újból felajánlott idejében valósul meg, a minden korok holtpontjából való kimozdulást jelenti az emberiség életében. Az eljátszott esé­lyek visszaszerzéséhez, az elvesztett biztonság megkereséséhez, a boldogságunkat tápláló források felderítéséhez a Jézus sírjától elhengerített kő adja meg az igazi kulcsot. Egy olyan valósággal szembesít, amely fájdalmas lehet, mert kiszolgáltatottságunkra és törékenységünkre emlékeztet, de új reménységgel tölt el, mert Isten hűségének megtalálásához vezet, aki nem mondott le az emberről, hanem az újrakezdés lehetőségét ajánlja fel az irányvesztettség idején.

Mária Magdolna nem zárkózik el ettől a folyta­tástól. A nyitott sír láttán összeszedi minden erejét és tovább keresi az Urat, mert „nem tudjuk, hová tették.” (Jn 20, 2b). Bár sok élményszerű tapasztalatra lesz még szükség, ameddig majd eljut a felismerés pillanatához, amikor ő is „látta és hitt” (Jn 20, 9), az indulás megtörtént és valami új kezd kibontakozni az ő életében is. Húsvét ünnepe erre a tapasztalatra hív minket: „A sír üres és nem tudjuk hol van az Úr!” Lehet, vannak olyanok, akik megelégszenek a tények elfogadásával és nem tartják időszerűnek Mária Magdolna szavainak megfontolását. A beletörődés, a közömbösség, újabban az egymástól való elidegenedés úttorlaszként akadályoznak meg az új élet lehetőségeinek felfedezésében. Húsvét hangulata mégis azt sugallja, hogy nem törődhetünk bele a történtekbe. Nem játszhatjuk el az újraindulás lehetőségét. Ezért Jézus feltámadásának ünneplése nem merülhet ki az emlékezésben. Hitünket megvilágító kérdések kereszttüzébe kell helyezzen bennünket, és hitünket megpróbáló cselekedetek és a tanúságtétel gyakor­lására kell sarkaljon minket. A mostani létünkkel együtt járó homályt nem győzhetjük le másként, csak a Jézus feltámadásában vetett hit által. Engedjük és tegyünk is azért, hogy felfrissült és megtisztult hittel tudjuk megtalálni és megmutatni az élő Krisztust a világnak.

Kedves ünneplő testvérek!

„Csak, ha Jézus feltámadt, akkor történt valami igazán új, ami megváltoztatja a világot és az ember helyzetét. Akkor ő lesz a mérce, amelyre ráhagyatkozhatunk. Hiszen akkor Isten valóban megmutatta magát.” – XVI. Bene­dek pápa A názáreti Jézus című könyvéből idézem ezeket a szavakat, amelyek ihlessenek bennünket húsvét titkának megközelítésében, sarkaljanak bennünket a feltámadás eseményének mélyebb megismerésére és bátorítsanak bennünket az élő Krisztusról szóló tanúságtételünkben. Most, amikor körülöttünk az egész világ megoldásokat vár az egészségügyi, gazdasági és szociális krízis megszüntetésére, a Jézus feltámadásában vetett hitünk mutatja meg a felemelkedés útjait. Csak ezeken haladva hirdethetjük: „Krisztus feltámadt! Ő valóban feltámadt! Életet és új reményt hozott az egész világnak!”

Békés, egészséges és a megújulás kegyelmeiben gazdag húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek!
Nagyvárad, 2021. húsvétjának ünnepén
†László
püspök s.k.