Húshagyókedd Kémeren

A húshagyókedd a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztyén egyházi évben. A név is a nagyböjt kezdetére utal, hiszen ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani.

Kémeren régi szokás a húshagyó ünneplése, melyre egyaránt készülődnek felnőttek, fiatalok és gyerekek. Az asszonyok töltött káposztát készítenek, kásás-, lekváros- és túróslepényt sütnek. Régen csusznyakórót (kukoricaszár) gyűjtöttek és raktak csomóra a dombtetőkön a fiatalok, versenyezve egymással, hogy kinek sikerül nagyobb csomót rakni és tovább életben tartani a tüzet. Manapság már nem igazán jellemző a csusznyarakás, de néhol még mindig látni ebből rakott máglyákat. Annak érdekében, hogy ezt a megyénkben csak Kémeren fellelhető hagyományt megőrizzük, az utóbbi években megkértük a lakosságot, illetve a fenyőtermelő cég képviselőit, hogy egy, a falun kívül levő rétre gyűjtsük össze az elszáradt fenyőfákat és húshagyókedd este, együtt a településről és azon kívülről érkező résztvevőkkel tüzet gyújtsunk belőle.

Így történt ez 2024 húshagyókedd este is, amikor több száz érdeklődő gyerek, apuka, anyuka, nagymama és nagytata lengette a kolompokat és kiabálta a tűz körül visszhangzó közismert rigmusokat:

„Husajó!!! Kásás lepény jaj de jó!”

„Húsajó!!! Kása Erzsi eladó!

Vad András megveszi,

Az ablakba kiteszi,

Ganélébe fürdeti,

Kispárnára fekteti. Húsajó!”

Hajdanában, hitték a férjhezmenendő lányok, hogy ha a nevük húshagyókedden kikiáltásra kerül, akkor még abban az évben sikerül férjhez menjenek. Ugyancsak a régi hagyományok szerint, húshagyókedd után, hamvazószerdán a gyerekek lepényt vittek az iskolába, amit a hagyománynak megfelelően a fiúk hamuba forgattak, megviccelve ezzel a lányokat.

Bár ebben az évben elmaradt a zenei kíséret és a nótázás a tűz körül, azért előkerült néhány palack bor, amit szeretettel kínálgattak a résztvevő felnőttek között. Mivel az utóbbi években egyre inkább fellendülőben van a falusi turizmus Kémeren, nem titkolt szándékunk, hogy a Kémerért Alapítvány segítségével ezt a hagyományt még látványosabbá és változatosabbá tegyük.

Köszönjük szépen a szervezőknek, akik megteremtették a lehetőséget, a résztvevőknek akik élettel töltötték meg a helyszínt és büszkék vagyunk arra, hogy fiataljaink még nyitottak és őrizni akarják azokat a hagyományokat melyek csak Kémeren fellelhetők.

Szekrényes Andrea könyvtáros