Helyére menedzselt egyetem – pozitív jövőkép

Az elmúlt évek legjobb felvételi eredményei születtek a Partiumi Keresztény Egyetemen, de minden hallgatóért meg kell dolgozni. A következetes munkának megvan az eredménye. – Tanévértékelő interjú dr. Pálfi Józseffel, a PKE rektorával (készítette: Pikó Stefánia).

– Nemrég járt Nagyváradon Sorin Mihai Cîmpeanu oktatásügyi miniszter, Gigel Paraschiv felsőoktatásért felelős államtitkár kíséretében és ellátogattak a PKE-re is. Hogyan értékeli a találkozót?

Ilie Bolojan úr, a Bihar Megyei Tanács elnöke hívott fel és jelezte, hogy miniszter úr, kíséretével Nagyváradon jár és ellátogat egyetemünkre is. Jeleztem, hogy örömmel fogadjuk, hiszen a PKE harminc éves történetében most kerülhet sor először arra, hogy egy Román oktatási miniszter ellátogasson hozzánk. Fontosnak gondoljuk látogatásukat, amely talán szimbolikusan is jelzi, hogy mi is rajta vagyunk a hazai felsőoktatási térképen.

– Miről tárgyaltak a közel egy órás találkozón, az Egyetem Bartók termében?

Több kérdést is érintettünk, de elsősorban a jelenleg is publikus vitára közrebocsátott oktatási törvényről, ezen belül pedig a felsőoktatással kapcsolatos kérdésekről beszélgettünk. A vendégek kifejezték tetszésüket az Egyetemen látottakkal és tapasztaltakkal kapcsolatban és nyitottságukat a felmerülő kérdésekben. Egyebek mellett külön kitértünk az esztendő januárjában létrehívott Pro Bono Publico egyetemi konzorciumra és az abból fakadó lehetőségekre. Az ilyen típusú hálózatosodás nem új a haza felsőoktatási térben sem. Mi is jól tudjuk azt, hogy mindhárom egyetem (Sapientia EMTE, Kolozsvári Protestáns Teológia Intézet és a PKE) számára komoly többlettel, előnyökkel jár együtt az ilyen szellemi erőkoncentráció. A három egyetemnek együtt és egymással összefogva, közös értékeinket összetéve és érdekeinket képviselve mindig többre lehetünk képesek.

– Hogyan „vészelte át” az egyetem a járvány időszakát? Sikerült-e visszatérni az azt megelőző állapothoz az elmúlt tanév végére?

Annak ellenére, hogy milyen hirtelen kellett átállni és váltani, majdhogynem egyik pillanatról a másikra, a kollégák és a rendszer felkészültségének köszönhetően nagyon gyorsan és példásan álltunk helyt. Habozni, hezitálni nem sok időnk maradt. Gyorsan, operatívan, fegyelmezetten és rugalmasan kellett kezelni mindent. Talán mindnyájunk egybehangzó véleménye az, hogy sokat tanultunk ebből a helyzetből, amelynek nemcsak negatívumai voltak, hanem olyan pozitívumai is, amelyeket biztos, hogy be tudunk építeni a jövendő oktatási rendszerébe. Az viszont tény, hogy a személyességre aligha volt jó hatással.

– Lezárultak a nyári felvételik, megtörténtek az anyakönyvezések. Hogyan értékeli Rektor úr az idei eredményeket?

Figyelembe véve egyfelől azt, hogy mára már sikerült rendeznünk egyetemünk korábbi elmaradásait, másfelől pedig azt, hogy évek óta tart egy intenzív, folyamatos és nagyméretű középiskolás-migráció Kelet-Magyarország irányába, most, az elmúlt évek legjobb felvételi eredményeit értük el! Eddig különböző szakjainkra, több mint 300 hallgatót anyakönyveztünk a júliusi felvételik alkalmával.  

– Maradtak még helyek az őszi felvételire?

Viszonylag kevés, de maradtak még. Valójában örülünk is annak, hogy vannak még helyek, mivel az elmúlt években is azt tapasztaltuk, hogy sok nagyszerű, értelmes magyar fiatalnak nem sikerült a június érettségi és jó az, ha nekik is adunk esélyt a továbbtanulásra. Arra biztatnám őket, hogy ne adják fel!

– Hogyan biztatja az augusztusi érettségire jelentkezőket?

Tanuljanak, érettségizzenek le, mert megéri képzettnek, felkészültnek lenni. Sikeres pótérettségi után pedig jöjjenek, szeptembertől keressenek bennünket és egyetemünkön folytassák felsőfokú tanulmányaikat. Örülnénk, hogyha nálunk szereznék meg azt a korszerű tudást, amellyel itthon maradva, elsősorban a szülőföldjükön tudnának boldogulni.

– Mit ajánl, milyen szakokat a potenciális hallgató-jelölteknek?

Minden szakunkat jó szívvel ajánlok, de érdemes figyelemmel követni az Egyetem honlapját, ahol lelkiismeretes kollégáimnak köszönhetően mindig frissítve találják meg a szakok listáját a helyek számával, ahová várjuk az ősszel jelentkezőket. Ma már hallgatóink könnyebben eljuthatnak világot látni és továbbtanulni más külföldi egyetemekre, mert több európai, ázsiai és amerikai egyetemmel kötöttünk Erasmus szerződést. Például az amerikai CCSU-n immár a második hallgatónk fogja augusztus végén megkezdeni a tanulmányait. Itt kell megemlítenem azt is, hogy folyamatosan tovább visszük mentorprogramjainkat a volt és aktuális hallgatóink bevonásával. A tehetségkutatásra és tehetséggondozásra egyre nagyobb figyelmet fordítunk, a legkisebb gyermektől a felnőttképzésig. A régió időszerű realitásait igyekszünk nap mint nap megismerni, az igényekről és szükségekről pedig tudomást venni és megfelelő válaszokat találni. Talán vissza nem térő lehetőség az, hogy a most tervezett mérnöki, műszaki, informatikai képzések beindításával egy komplexebb universitas kategóriába soroltathassunk.

– Milyen újdonságok várhatóak a következő tanévben? Mondana konkrétumokat is?

A legfontosabb, amit ki szeretnék emelni, hogy egyetemünk minden téren stabil és kiszámítható. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a fenntartó Magyar Kormány képviseletében felelősen eljáró és sáfárkodó Sapientia Alapítvány kuratóriuma és elnöksége megbízható partnert és hátteret jelent számunkra. A közös (helyi csapattal és az erős külső kapcsolati tőkével) erővel helyére menedzselt PKE, ma tervezhető jövőképpel rendelkezik. Örömmel számolhatok be arról is, hogy egy jelentős informatikai beruházás indul el hamarosan az egyetemen, köszönhető annak az Európai Uniós (majd 2 millió eurós PNRR – Országos helyreállítási terv) támogatásnak, amelyet egyetemünk is megnyert. Ezúttal ugyanis a hazai magánegyetemek is részt vehettek a nyílt pályázaton. Ez a fejlesztés minden jelenlegi és tervezés alatt álló szakunkat is érinti, így mindenki részesülhet belőle. Ez most éppen a legjobbkor érkezik, hiszen ősszel adjuk le a gazdasági informatika szak akkreditációs dossziéját, amelyre reményeink szerint 2023 nyarán már felvételit is hirdetünk. A szakot a PKE saját, önálló képzéseként tervezzük indítani, az Óbudai Egyetem korszerű támogatásával, apparátusával. Ugyanezt mondhatom reménység szerint az agrár– és gépészmérnöki szakokkal kapcsolatban is, amelyeket önálló és double degree formájában szeretnénk működtetni a Debreceni Egyetemmel partnerségben. Reméljük, hogy ezek dossziéja is hamarosan elkészülnek, még az ősz során és el tudjuk őket küldeni engedélyeztetésre.

– Ez már biztos?

A legfőbb szakmai felügyeletet gyakorló testülettől (Kolozsvár-i SA) már megkaptuk a jóváhagyást. Szeptemberben már csak a PKE Szenátusának kell egyértelműen és konkrétan döntenie. Természetesen minden új kezdeményezés megmozgatja belülről, még a legkisebb intézményt is. Mivel a PKE számbeli és anyagi keretei is meghatározottak és körülhatároltak, ezért itt is indokolt kivezetnünk olyan képzéseket, amelyek valamiért már kevésbé keresettek vagy éppen elfáradni látszanak. Egy egyetemnek is kell mindig mérlegelni, hogy mit érdemes folytatni, milyen új képzésekre kell fektetnie a hangsúlyt, mire van szükség, melyek a leginkább keresett képzések a potenciális hallgatók körében, melyek a kor és társadalom szükségei és igényei. Kell tudni korszerűen megújulni, változtatni, de nem tévesztve szem elől azt, hogy csak addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Itt fontos hangsúlyozni azt is, hogy a PKE-nek ma nincs tartozása: a felelős és következetes munkának, a reformoknak, a fejlesztéseknek, az elkötelezett és a jószándékú külső és belső támogatóknak köszönhetően.

– Mit gondol, mit tart most a legnagyobb, legfontosabb elismerésnek az Egyetem életében?

Talán azt, hogyha évről-évre több és több hallgató iratkozik be, mint azelőtt. Szerényen és csendesen ezt ma elmondhatjuk és ha valami, akkor ezt a legnagyobb elismerésnek lehet tekinteni. Csakúgy, mint azt is, hogyha a társadalom szélesebb köreiben az intézmények, iskolák, önkormányzatok, cégek vagy a munkaerő piac is azt jelzik vissza, hogy szívesen működnek együtt velünk és szívesen látják végzett hallgatóinkat. De akár említhetném azt is, hogy az Egyetem a közelmúltban részesült éppen az Árpád fejedelem-díjban.

– Milyen változásokra lehet számítani a következőkben?

Alapvetően továbbra is a régió szellemi erőtereként szeretnénk meghatározni magunkat. Elsősorban a régióból igyekszünk megszólítani a potenciális hallgatói bázist, de örömmel nyitunk ajtót a bennünket máshonnan keresők előtt is. Ma két kar, ezeken belül négy tanszék és tizenegy alapképzésünk (BA) van, néhányukhoz pedig mesterképzés (MA) is társul. A szakstruktúra az elmúlt évek során többször is megváltozott, mivel mindig figyelembe kellett vennünk, hogy milyen típusú szakemberekre van szükség a régióban, mi az, amit el tudunk indítani és mihez van elegendő forrásunk, de a szakok mellett gondolok a humán erőforrásra és az infrastrukturális háttérre is. És miként az előbbiekben is jeleztem szeretnénk több olyan képzést is elindítani majd, amelyek legfőképp az itthoni boldogulást biztosítanák a fiatalok számára. Azt szeretnénk, hogyha fiataljaink itt szereznék meg saját anyanyelvükön a korszerű szakmai tudást, elsajátítva egyúttal a hazai piac kívánta román szaknyelvet is.

– Milyen terveik, szempontjaik vannak a továbbiakra nézve?

Egyfelől továbbra is a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási térben akarjuk természetesen stabilizálni a helyünket, Erdély és az Anyaország között funkcionálva erős kapocsként. Másfelől pedig a hazai, romániai felsőoktatási piacon akarunk mérhető módon jelen lenni. Jelen pillanatban minden akkreditációs követelménynek, törvénynek megfelelünk, mert tudjuk, hogy csak így biztosíthatjuk végzős hallgatóink számára az akkreditált oklevelet, amely az itthon maradás és az optimálisabb érvényesülés esélyeinek egyik alapszempontja. Az időszerű kihívásoknak úgy is szeretnénk megfelelni, hogy az oktatás, nevelés mellett a kutatás és innováció feltételeit is megteremtsük, létrehozzuk.

– Mindenütt folyik a felsőoktatás átszervezése és sok egyetem veszi körül a PKE-et is. Megnőtt és kiszélesedett a szakkínálat. Mekkora kihívást jelent Önöknek megszólítani a hallgatói bázist?

Valójában regionális egyetemként határoztuk meg magunkat és a brand-építés mellett tudatosan foglalkozunk a régióval. Valamilyen formában igyekszünk mindenütt ott lenni, ahol csak lehet. Lehet ez egy-egy oktató vagy hallgató személyes jelenléte vagy akár közösségi, csoportos megnyilvánulás, lehet ez művészeti, gazdasági, társadalomtudományi, nyelvi vagy humán jellegű. A versenyhelyzet valóban nagy, bármilyen oldalról nézve is. Ám mi nem azzal foglalkozunk, hogy ki, hogy és mivel jelenik meg az „egyetemi-piacon”, hanem megtesszük, amit csak lehet. Kollégáim, főleg, akik rendszeresen kimozdulnak az egyetem falai közül, azok tudják igazán, hogy minden hallgatóért meg kell küzdeni. Nem várhatjuk, hogy egy hallgató, „sültgalambként”, csak úgy magától berepüljön az egyetem falai közé. Nyilván mondhatná bárki, hogy a fenntartó úgy is működteti majd az egyetemet. Ez helytelen hozzáállás, mert azt, csakúgy önmagáért nem tartja fenn és etikátlan is lenne arra várni, hogy majd úgyis segítenek megoldani, fenntartani. Sohasem a financiális forrás az első, hanem a saját belső erőforrás, a hallgatók, az oktatók, a humánerőforrás és az elvégzett munka. Mert, ha nincs hallgató és nincs megfelelő szinten képzett szakembergárda, akkor nincs kit és mit éltetni. Minden egyéb ezután következik. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az első lépés a miénk, mert hisszük, hogy a következetes munkának mindig megvan az eredménye.

– Mit üzen a leendő hallgatóknak?

Hiszem, tudom és vallom, hogy sok mindent el lehet venni az embertől, de a megszerzett tudást és ismereteket nem. Hittel, tudással és kitartással, egy egészséges örökrend szerinti organikus szemléletet képviselve, itt is és ma is lehet összhangban működni a társadalommal és a természettel együtt.