Gitártól az ecsetig

Szilágy megyében nagyon sok tehetséges ember él, akikről talán nem is tudunk. A tehetség bármiben megmutatkozhat, valaki szépen rajzol vagy fest esetleg, van aki szépen énekel, hangszeren játszik, szépen szaval, különböző trükköket tud a bringáján, ügyes kőműves, jó matematikus, jól főz vagy süt és még sorolhatnánk napestig.

Mérget vennék rá, hogy mindannyiunkban ott van valami, amiben tehetségesek vagyunk. Arra kérlek kedves olvasó, hogy gondolkozz el egy kicsit, nézz magadba, és csak úgy, a saját gondolataidba merülve, nevezz meg kérlek egy-két dolgot, amiben úgy gondolod, hogy tehetséges vagy. Nem! Nincs olyan, hogy te semmiben sem vagy teheséges! Gondolkozz!

A tehetség nem feltétlenül azt jelenti, hogy olyan dologban vagy jó, amelyet más ember nem tud. Valószínüleg azok a dolgok, amelyekben jó vagy, még rengeteg más emberre jellemzőek lehetnek, de egy fontos dologban mégis különbözhetnek ezek: van aki időt szán a tehetsége kibontakoztatására, van aki nem használja ki a természet nyújtotta lehetőségeket.

Bárhogyis legyen, véleményem szerint azzal nem teszünk rosszat, ha megpróbáljuk feljeszteni a képességeinket, akár autodidakta módon, akár különböző segítségeket igénybe véve.

Ennek fényében faggattam Kovács Krisztiánt, aki amellett, hogy vérbeli rocker, a gitár mellett nem fél néha ecsetet is a kezébe venni. Mutatkozz be kérlek és mesélj kicsit magadról.

Kovács Krisztián Tibor vagyok, Szi­lágyság gyermeke, Sarmaság szülötte. Kávé pörķölőként dolgozom a BriN Caffé cégnél. Civilben pörkölő vagyok, aztán amikor épp nem a megélhetést keresem, a hobbijaimnak hódolok. Zenélés, festés.

Mikor kezdtél el zenélni? Mikor volt az a pont, amikor elhatároztad, hogy te igenis a zenével szeretnél foglalkozni? Hogyan esett a választás a gitárra?

Sajnos vagy nem, de viszonylag későn kezdtem el a zenéléssel foglalkozni, 17-18 éves korom körül érkezett ez a dolog az életembe, váratlanul oldalba talált engem is a rock and roll szele, ahogy ezt mondani szokás ezzel a klisés és közhelyes mondattal.

Túl sokat igazság szerint sosem gondoltam bele a zenélésbe, csak egyszerűen hallgatva a nagy kedvenceimet, úgy éreztem ezt én is akarom, s talán tudnám is művelni.. A gitár.., hát az tűnt a legkézenfekvőbbnek, akkoriban úgy éreztem, hogy a gitárból jön a rock and roll. Viccet felretéve, szerelmes lettem a gitárba, mint hangszerbe.

Aztán 18-20 évesen még elhiszi az ember, hogy lehet ő a rockstar és még vágyik is rá, azóta ez picit megváltozott.. mások a prioritásaim és mára már tényleg átalakult teljesen hobbivá, egy fal néha, ami mögé jó elbújni, és néha pedig maximális szabadságérzetet tud nyújtani.

Mi vagy ki motivált abban, hogy a zenélés ne csak egy kósza hobbi legyen, hanem az életed egyik fontos része? Vannak-e zenész példaképeid, akik inspirálnak?

Igazából mindig hobbiként kezeltem, de ahogy korábban is említettem, fiatalon az ember másként éli meg, máshogy tekint a jövőbe, belefér arról álmodozni, hogy ebből lehet valami komolyabb is. Viszont azt is hozzátenném, nagyon sok mindent adott nekem a zenélés, rengeteg szép és kedves élményt, barátokat… és igen, néhány álmomat is valóra váltotta.

Motiválni mindig én motiváltam saját magam, a fejlődés, az hogy megmutassam magam ugye, és a zene szeretete nem utolsó sorban… Példaképeim állandóan változtak az évek során, mai napig vannak, ugye a zene egy nagyon sokszinű dolog, mindig más és más van rám hatással, a személyemből adódóan minden héten kb mást szeretek.

Melyik stílus áll hozzád közelebb és miért?

Itt akkor folytathatom az előző zárógondolatommal, hogy sok hatás ér, állandóan változnak a stílushatások, a metál zenétől egészen a klasszikusokig, sok zenét hallgatok. De ugye ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a metál zene az, ami igazán lázba hoz! Lázadó, szókimondó is akár, gyors… feszültséglevezetőként is tökéletes!

Jelenleg a Hellmeton zenekar tagja vagy, meselnel kicsit az együttesről?

Uhm, igen.. a Hellmeton egy krasznai metál banda, zenekar… hát inkább banda, nem tartjuk magunkat zenészeknek, HaHa…
Lassan 3 éve vagyok tagja, nem az alapítástól kezdve, de rá nemsokkal csatlakoztam én is a három krasznai sráchoz.
Rengeteg szép élmény köt a bandához, a zene szeretete mellett, nagyon örültem, amikor felkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk. Lehetőségem nyílt azt csinálni amit igazán szeretek, és azóta mögöttünk van már néhány koncert, nagyobb események is, néhány stúdió felvétel is.

A zene mellett egy másik művészeti ág is fontos szerepet játszik az életedben, a festészet. Mikor kezdtél el érdeklődni ez iránt? Milyen tecnikával dolgozol?

Oh, igen.. itt van még a festészet is. Hát igazából ez is egy hobbi, a másik búvóhely… Egész kicsi korom óta rajzolgatok, festegetek… több szakasza volt ennek az életemben, ezt egy időben felváltotta a rock and roll és a zenélés ami miatt volt egy bő tíz év kimaradás.
Aztán jött ez a helyzet a semmiből, mint villámcsapás az égből, ahogy mondani szokás, első hullám, kijárási tilalom, sok szabad idő.. A zenélés ugye azóta is szünetel, nincsenek események, koncertek… Szóval, úgy éreztem nekifogok újra festegetni, vagy legalábbis egy nap épp ahhoz volt kedvem, aztán úgy alakult, hogy ennek már pont egy éve sajnos vagy nem, de azóta ez is egy fontos része újra az életemnek.
Akrill festékekkel dolgozok, igazság szerint kísérletezgetek még, tanuló fázisban van a dolog, kimaradt tíz év, semmit sem fejlődtem azóta, lényegében csak ösztönszerűen művelem. Bár hozzátenném az elmúlt évben rengeteg festészettel kapcsolatos videót néztem meg azon a bizonyos internetes csatornán.

Azt tartják, hogy a művész a műveiben legtöbbször saját lelkiállapotát, személyes tapasztalatait vagy esetleg vágyódásának tárgyát jeleníti meg. Rád melyik igaz?

Ha belegondolok, ez mind igaz lehet, de ez nem mindig tudatos, néha van konkrét mondanivalóm a művészetemen keresztül, néha meg csak úgy festegetek ezt azt. De mindenképp van igazságtartalma annak a mondásnak, hogy a művészet a lélek tükre.

Festményeidet megnézve, elsőre az elvont szó jut eszembe, mennyire értesz ezzel egyet? Milyen stílust tartasz a legjellemzőbbnek a művészetedre?

Lehet benne igazság, hagyom az embereknek, hogy azt lássanak bele, amit szeretnének. Nem is szoktam elemezgetni ennyire a saját „művészetemet”.
Nincs kifejezetten egy stílus, amit képviselnek, vagy hasonlítgatnám magam hozzá. Szeretek több dolgot kipróbálni, vegyíteni a stílusokat ha épp a szakmai tudásom, képességei megengedik. De általában ez csak egy ilyen automatikus folyamat, nekifogok festeni… kikapcsolom magam néhány órára és akkor csak az létezik, ösztönből tör a felszínre.

A legtöbb képednek van egy csíkos sapkájú központi figurája. Ki ő? Kit/mit testesít meg a szerepeltetése?

Ez egy érdekes dolog, HaHa… Valamikor régen láttam egy hasonló figurát egy képen, és nagyon megtetszett. Magamat éreztem benne egy kicsit, és most előkerült a festéssel együtt, előszeretettel jelenítem meg a képeimen, amikor egy fantáziavilágot ábrázolok.
Nevezhetjük az alteregómnak ebben a fantáziavilágban, amit megjelenítek néha.

Mindezek mellett számos egyéb témájú műved is van, természet, magányos alakok/tárgyak, mit testesítenek meg ezek?

Legtöbbször, ha épp nem csak unaloműzésből festegetek, akkor valami mélyebb tartalma van a dolognak, belső vívódások, lelki problémák, amiket mint minden művész hajlamú ember próbál a saját eszközeivel megtestesíteni, ugyan ez van a zenémben is, mint a képeimen.
Altalában melankolikus személyiség vagyok, szeretem a búskomor, szomorkás dolgokat, a zenében is, engem egy szomorú dallam jobban ösztönöz, mint egy életvidám nyári sláger, furának hathat ez, de ez az igazság.

Volt már olyan, hogy megkértek, fess valamit? Ha igen, mi volt a legnehezebb, esetleg legfurcsább kérés?

Előfordult már igen, de nem sokszor még eddig. Nem is igazán vittem át ezt eddig még üzleti felületre, 1-2 képet elvállaltam már, de legtöbbször visszautasítottam. Erőltetve nem élvezetes, elvesz az a varázs, amit nyújt hobbiként, és ez nálam tényleg csak hobbi egyelőre.

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát, a zenélést, a festést és a magán­életet? Mindegyik sok időt és energiát emészt föl, mi a titkod?

Nem könnyű úgy gondolom, ha valaki mást mondana, hazudna. De megkell találni az egyensúlyt, a zenélést és a festést egyszerre nem tudom, ha ma festek akkor biztos kezembe nem veszem a gitárt 2 napig, és fordítva. Mindkettő ugyanazt nyújtja, ugyanaz a hatás.
Munka mellett nem egyszerű, főleg zenésznek lenni, ezért nem is lettem sosem hivatásos zenész, egyszerűen nem jutott rá annyi idő, amennyit ez igényelt volna. Napi 10 óra munka után már nehéz eljátszani a rockstart, ennek ellenére néha megpróbáltuk vagy próbáljuk…

Megtudtuk azt, hogy a zene terén mi az, ami inspirálóan hat rád. Na de mi a helyzet a festészettel? Van-e olyan festőművész, akinek a munkássága motiválóan hat rád?

Igen, van néhány korábbi, de leginkább néhány mai, élő művész, akik a legnagyobb hatással voltak rám. Tim Gagnon például, egy amerikai festő. Ugyanazt csinálja, amit én szeretnék, csak ő egy vérprofi. Amikor rátaláltam és a műveire, azt éreztem, én ismerem ezt az alakot, közben meg dehogy, egyszerűen nagyon betaláltak a képei, a hangulat, amiket közvetítenek, és a stílus.

Körülbelül hány festményed van? Melyik a kedvenced ezek közül és miért?

Jajj, bajban vagyok. Nem tudom számszerint, lehet 20 képem, amiből néhány már nem az én tulajdonom. Nincs kedvenc, mind a gyermekeim.

Ha egy-két szóban kellene jellemezned a stílusodat, hogyan írnád le?

Kísérletező, melankolikus.

Mit üzensz azoknak, akik nem tudják eldönteni, hogy milyen hangszert, vagy esetleg ecsetet ragadjanak a kezükbe?

Hát, mindenképp azt, amihez leginkább vonzódnak, ne törődjenek azzal, mit gondolnak, mondanak mások, és ha már elhatározták magukat, ne legyenek restek rengeteg munkát, időt belefektetni a sikerért cserébe!

Székely Anetta