Ha a hó súlya maradandó károkat okozott, le kell vágnunk a jóvátehetetlenül lehajlott vagy letört ágakat, egyébként gyakran évekbe telik, amire a növények kiheverik az elszenvedett kárt. A visszavágás elmulasztásával ugyanis a korhadás, száradás mellett a sebfelület a betegségek gócpontja lehet.
Kevesen tudják, hogy a kényszermetszésen kívül az örökzöld növényeket is lehet, sőt kell metszeni.
A tuják, a hamisciprusok és a borókák folyamatosan növekednek, ezért az év bármely szakaszában elviselik a metszést.
A sövénynek nevelt oszlopos örökzöldeket sövényvágó ollóval is alakíthatjuk, de szebb és természetesebb lesz az eredmény, ha a kinyúló ágakat inkább metszőollóval „csipkedjük le”.
Az egyetlen fontos szabály, hogy a visszavágás helyén maradjon az ágon zöld rész, amely nélkül nehezen vagy egyáltalán nem újul fel a fa.
Metszés, hogy szép dús, formás fenyőnk legyen
A fenyőfélék, függetlenül attól, hogy fák vagy bokros növekedésű talajtakarók, metszhetőek akkor, amikor aktív a hajtásnövekedés. Ez lehetővé teszi, hogy új rügyeket fejlesszen, ezáltal dúsabb formásabb fácska lesz belőle. A hajtást “gyertyát” vághatjuk ollóval vagy törhetjük kézzel.
A fenyők szakaszosan növekednek, tavasszal, kora nyáron hozzák friss hajtásaikat. Ilyenkor érdemes metszeni, helyesebben mondva inkább visszatörni őket. A növekedő hajtások – amelyeket gyertyának neveznek – könnyen pattinthatók, a seb helye gyorsan gyógyul, a töréshez legközelebbi rügy pedig csúcsrüggyé alakul.
Fontos: Metszőollóval is dolgozhatunk, de ilyenkor a tűleveleket is károsítjuk, és nem lesz olyan szép az eredmény, mint a töréssel.
Felére vagy harmadára törjük vissza a gyertyákat, attól függően, hogy mennyire tömött, zömök növényt szeretnénk. Csak arra vigyázzunk, hogy maradjon legalább 1 centis friss hajtás, amelyen a jövő évi növekményt hordozó rügyek kifejlődhetnek.
A Pinus nemzetséghez tartozó hosszútűs fenyőket szokták a leggyakrabban metszeni, mert különben nyurga, ritkán ágas fákká alakulnak. A tavasszal fejlődésnek induló csúcsrügyet a felére, az oldalágakat pedig a harmadára törjük vissza. Ilyenkor biztosan kifejlődnek a rügyek.
A több éve elhanyagolt fenyőket erőteljesebben kell ifjítani. Az előző évi vagy a kétéves hajtásrészre is visszametszhetünk, de ilyenkor számíthatunk arra, hogy nehezebben gyógyul a sebfelület, és több időt vesz igénybe az új rügyek képződése.
A levágott, lecsípett hajtásvégeket ne dobáljuk el, készítsünk belőle fenyőszirupot!
Így készül a fenyőszirup:
Hozzávalók:
fenyőrügy (lucfenyőről)
nádcukor (vagy méz)
A lucfenyő fiatal hajtásaiból készítjük, amikor a fenyőhajtások még nem fásultak el. Ilyenkor nagyon magas a C-vitamin és a terpentin tartalmuk. A terpentin a legerősebb természetes oldószer, amely a nyirokrendszert és az érfalakat is tisztítja, felold minden lerakódást a légutakban.
Érdemes akkor gyűjteni, amikor eléri a 2-3 cm hosszt, mert a kisebbek esetében nem szapora a szedés. Amikor viszont a szárrész elkezd barnulni, már nem érdemes szedni, mert akkor a terpentin visszahúzódik a fa testébe. A leszedett hajtásokat minél előbb megmossuk, lecsöpögtetjük, és a mennyiségtől függően nagy befőttesüvegbe rétegezzük cukorral. A nádcukor egészségesebb, de a kristálycukor is megfelel. Az üveg aljára fenyőhajtás kerüljön, jó szorosan megnyomkodva, kb. 2cm vastagon, majd erre egy hasonló vastag réteg cukor, majd ismét fenyőhajtás és cukor váltakozva, jó szorosan összenyomva.
A legfelső réteg cukor legyen. Ezután a kupakot rácsavarjuk, és hűvös, sötét helyre tesszük, hogy lassan oldódjon ki a cukor hatására az értékes anyag.
Tartósítószert nem kell tenni bele, elég az üveg forralással való csírátlanítása.
Ebből reggelente egy evőkanálnyit fogyasztunk, köhögés, megfázás esetén napi 3-4 evőkanállal.
gazigazito.hu
