„Felelősséget vállalunk az országért, megvédjük a magyarokat!” Interjú Kelemen Hunorral

Tavaly ilyenkor az optimisták azt gondolhatták, ha minden jól megy, a választási szuperév után csendes időszak következik. Nem így történt, a választások sem értek véget, és az új kormány rögtön súlyos költségvetési helyzettel szembesült. Kezdjük talán innen: milyen az RMDSZ helyzete az új kormányban?

Kicsit olyan, mintha futóhomokon járnánk. Nem stabil a helyzet és nem stabilak a partnerek sem. Görgetjük magunk előtt a problémákat: amint megoldunk egyet, jön a másik, és nem mindig látni a végét. Miközben az RMDSZ a közösség bizalmából történelmi eredményeket ért, a két nagy pártot a választóik megbüntették. Most ott tartunk, hogy a liberálisoknál nincs a kongresszus által megválasztott elnök, a PSD még emészti története talán legrosszabb szereplését, és közben meg kell oldani a költségvetési válságot is.

Először fordul elő, hogy az RMDSZ kormányon van, de az elnök nem vállal tisztséget. Mi ennek az oka?

Én nem azért tárgyaltam, hogy pozícióm legyen a kormányban. Mi a pénzügyminisztériumot és a fejlesztést kértük és mindkettőre alkalmas jelöltünk volt. Azt mondtam, hogy a fejlesztési minisztériumot csak akkor érdemes vezetni, ha nálunk van a pénzügyminisztérium is. Mert ugyan nem láttuk az összes számot, de láttuk, hogy baj van.

Durva tárgyalások voltak, de sikerrel jártunk több szempontból is. Egyrészt felelősséget akartunk és most már tudunk vállalni azért, hogy rendbe rakjuk a költségvetést, és közösségünket meg tudjuk védeni és segíteni tudjuk. Másrészt szintet léptünk: magyar ember eddig nem vezethetett pénzügyminisztériumot.

Rosszabb volt a helyzet, mint amilyenre számítottak pénzügyileg?

Rosszabb, mert az előző kormány ostobán túlköltekezett. A 8% feletti költségvetési deficit messziről látszott, de nem láttuk a struktúráját. Vagyis, hogy mekkorák pontosan az egyszeri kiadások, illetve azok, amik beépülnek a következő év vagy évek költségvetésébe, mint a nyugdíj és bérnövekedések, vagy a felvett hitelek kamatai.

És így jutottunk el rögtön a kormány megalakulása után a „trenuleț”, vagyis a saláta rendeletig…

Az RMDSZ-nek fontos volt, hogy ne vegyünk el az emberektől semmit. Amíg nincs meg a forrás, nem tudunk béreket és nyugdíjakat növelni, de nem is csökkentjük azokat. Illetve a kisnyugdíjasok esetében év végén lesz egy egyszeri támogatás az 1300-tól 3000 lejig terjedő nyugdíjakra.

Meddig tudunk szolidárisak lenni a megszorításokkal? Tehát mi az a vörös vonal, amit nem szabad átlépniük a koalíciós partnereknek?

Több ilyen is van. Az első, hogy ‘25-ben nem lesz adóemelés. A második, hogy nem lehet elvenni senkitől pénzt. Tehát nem lehet azt, ami volt a 2010-es válságkezelésben, hogy visszaveszünk a bérekből, a nyugdíjakból. Továbbá meg kell tartani a beruházásokat, és közben ragaszkodunk ahhoz, amiről a választási programunk szólt: karcsúsítani és hatékonyabbá kell tenni az államot. Végül, 2026 második felétől lehetőséget kell teremteni, hogy az infláció mértékében a bérből élőket és a nyugdíjasokat támogassa a kormány.

Röviden, én csak olyan fiskális reformot tudok elképzelni, ami egyfajta egyensúlyt fönntart és a kiskeresetűeknek, a szegény embereknek, a bérből élőknek nem okoz kilátástalan helyzetet. Lehet, hogy érdemben nem tesz hozzá az ő béreikhez, de nem is vesz el direkt vagy indirekt módon és megtartja a vásárlóerőt.

Ebben a kormányban milyen magyar ügyekben lehet előrelépni?

Egyrészt meg kell őrizni, ami van. Ez a mai politikai, gazdasági, társadalmi kontextusban létkérdés. Támadás ér mindenhonnan. Itt van még előttünk egy elnökválasztási kampány: aki követi, látja, hogy vannak olyan jelöltek, akik számára a kisebbség egy púp, örvendenünk kell, hogy földet és levegőt adtak nekünk Romániában. Na most, amikor ilyen emberekkel állsz szemben, akkor először védekezned kell.

Az anyanyelvhasználattal kapcsolatban tisztázni kell néhány dolgot, valószínűleg módosítani kell a törvényt, mert az igazságszolgáltatás jogértelmezése nem egységes. Az anyanyelvhasználati küszöböt újra kell gondolni. A marosvásárhelyi katolikus iskola ügyét meg kell oldani. A marosvásárhelyi meg a kolozsvári színházak felújítása is napirenden van. Nyilván a háború árnyékában, egy ilyen nehéz geopolitikai környezetben a nagy áttörés nem most születik meg. Az emberek nagy többsége ezt pontosan érti és érzi, de az fontos, hogy az identitás megőrzésének a garanciái, biztonsága meglegyen.

Nem csak abban van szintlépés, hogy magyar pénzügyminisztere van a kormánynak, hanem abban is, hogy az RMDSZ elnöke javasolt közös államfőjelöltet. Miért jó nekünk Crin Antonescu?

Antonescu párbeszédképes partner, nincsenek benne zsigeri magyarellenes érzelmek, aki mellé a mostani politikai környezetben nyugodtan, jó lelkiismerettel oda lehet állni. Én azt gondolom, hogy nagy tapasztalattal rendelkezik, és képes lesz olyan ajánlattal előállni, amivel többséget fog szerezni. Az embereknek egy jelentős része tíz év Iohannis után olyan elnököt akar, aki részt akar venni a társadalom problémáinak a megoldásában, megértésében. Antonescu képes erre.

fotók: RMDSZ facebook oldala