Farsangoltunk, állt a bál
Ismét felejthetetlen élményekkel gazdagodhattak a zilahi Mihai Eminescu Általános Iskola kisdiákjai a február 17-én szervezett farsangi mulatságon. Iskolánk díszterme néhány órára több, mint százhúsz gyerek önfeledt szórakozásának volt színhelye.
Színes, ötletes jelmezekben feszítettek, és ezeket keltették életre kis tanítványaink, előbb ki-ki a maga tantermében, hogy ott is hagyjanak legalább egy morzsányit az egyre dagadó ujjongásból, vidámságból, zsongásból.
Megtörtént az úgynevezett bemutatkozás, elhangzottak a jól begyakorolt versikék, énekek, és mind-mind hozzáadtak az amúgy is sikeres alakításokhoz. Szülőt, nagyszőlőt vagy gyereket egyaránt dicsérte a jelmezbemutatás, hiszen hetek óta azon fáradozott az egész család, hogy mesehősök, példaképek, kedvenc állatok, növények vagy tárgyak elevenedjenek meg úgy, hogy mindenki őszintén megcsodálja, megtapsolja őket, esetleg nevessen rajtuk, mert farsangkor ezt is szabad.
Hetekig tartott a tarkabarka díszlet előállítása is, és a pedagógusok irányításával egyre sokasodtak a papírból vagy újrahasznosított anyagokból, dobozokból készült bohócok, bohócfejek, s díszítették az osztálytermet, illetve, mindenki örömére a dísztermet.
Múlt, jelen és jövő találkozása a farsang ideje. Ki gondolná, hogy ilyen jól megfér egymás mellett a varázsló, a kalóz, az űrhajós, a titkosügynök, egy csapatra való focista vagy más sportoló, egy pipacs, egy napraforgó egy kaktusz, egy bagoly, egy méhecske, egy tükörtojás vagy egy dominó? Álarcok mögül nevettek kedves figurák, szelíden mosolygott Piroska, de vicsorítottak ránk szörnyűséges agyarak, csörögtek kardok, pörgött a Rubik-kocka, volt bőven ketchup meg mustár is a nagy kartontubusokban…
Benépesült a táncparkett. Szólt a kedvünkre való zene, száguldott a „gyermekvonat”, átbújtunk a karok alagútján, kitört a limbó-láz, pingvintáncot, kacsatáncot jártunk, magasba lendültek a karok, tapsoltuk a ritmust, és a sok gyerekszáj együtt énekelte a zenegéppel a jól ismert slágereket. Csapódott a nagy seprű, és a táncosok párt cseréltek, majd társat kerestek a „labdatánchoz”, aztán a „szigetfoglaláshoz”, végül pedig a „diószedés” tette próbára ügyességüket. Örültek a győztesek, vesztes pedig nem is volt, hiszen mindenki játszott, táncolt, de a sok otthonról hozott finomság is kárpótolta.
A sikeres tevékenység a következő pedagógusok közreműködésével jött létre: Béczi Csilla aligazgató, Kósa Andrea logopédus, valamint Fazakas Csilla, Sólyom Andrea, Nagy Beáta, Tyukodi Jolán és Csepei Ibolya tanítónők.
Csepei Ibolya tanítónő