Faragó József 100

100 éve született az erdélyi szellemiség egyik legtekintélyesebb magyar szakembere: Faragó József (1922-2004). A József utónév a héber Jósephből származik, ami a főpapok palástján és a mellén hordott drágakődíszekre vésett törzsi megjelölésre utalt. (Ladó János: Magyar Utónévkönyv, harmadik kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972 szerint).

Faragó József a néprajz fontosságárólígy fogalmazott: „Nemzetiségi kultúránk egyik, amelyik kifejezi és hangsúlyozza nemzeti mivoltunkat, mi ugyanakkor a hazával és a nagyvilággal összeköt minket.”

Életrajza a következő:

1922-ben, Brassóban született. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, majd Kolozsváron szerzett néprajzos oklevelet, ugyanitt doktorált 1945-ben. A kolozsvári Bolyai Egyetemen oktatott: először gyakornok volt, majd tanársegéd és végül az adjunktusi címig jutva el. Közben tudományos kutatóként dolgozott a kolozsvári Folklór Intézetben. Innen vonult nyugalomba 1985-ben, de élete végéig aktívan dolgozott: néprajzi anyagokat gyűjtött és dolgozott fel, publikált és tiszteletbeli egyetemi oktatóként tanított.

1940-től kezdett el publikálni. Tanulmányai, cikkei vagy önálló kötetei magyar és román nyelven jelentek meg. Számos kiadvány és néprajzi kötet gondozója, szerkesztője is volt. Az 1948-as tanügyi reform következtében a romániai egyetemeken megszűnt a néprajzi képzés, csak a magyar nyelv és irodalom szakosok számára maradt két féléves folklór kollokvium, amelynek irányítója 1954-ig Faragó József volt.

Az etnológus Faragó Józsefnek a következő volt a kutatási területe: élő balladákat, népmeséket, népdalokat gyűjtött és tanulmányozott. Továbbá a romániai magyar folklór múltját, jelenét és forrásait is kutatta (például a Balladák földjén, 1977-ben).

Az utolsó időszakban Faragó József a magyar-román folklórkapcsolatok széles körét kutatta és dolgozta fel.

Nagy számú néprajzi írása, tanulmánya és könyve jelent meg az idők folyamán magyarul, románul és idegen nyelvű fordításban. Tudományos előadásokat is tartott szakmai kongresszusokon Németországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, Finnországban, Jugoszláviában. Tudományos munkássága elismeréseként számos neves tudományos társaság választotta tagjai sorába: a Magyar Néprajzi Társaság 1976-ban, a Kalevala Társaság Helsinkiban 1979-ben, a Magyar Tudományos Akadémia 1988-ban, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1996-ban. 

Faragó József szerteágazó munkásságát a szakma és a tudományos élet több jeles kitüntetéssel is elismerte: Kriterion-koszorú (1999), a Magyar Népi Kultúra Kutatásáért Emlékérem (2002), Arany János-díj a Tudományos Kutatásért (2004).

2004. október 18-án elköltözött a másvilágra, s a Házsongárdi-temetőben nyugszik. Oda temették el családja, barátai és munkatársai. Faragó József emlékét őrzik volt tanítványai, munkatársai és tisztelői. Béke poraira.

Faragó József hagyatékát gondozza és tudós atyja emlékét ápolja, Faragó Erzsébet – Zilahon a Silvania Főgimnáziumban tanító lánya. 

Úgy hiszem, hogy Faragó József születésének századik évében illendő kegyelettel emlékezni rá, mert sokat tett nemzetiségi önazonosságunkért és művelte mindezt szakszerűen s roppant szerényen.

Buzás Pál,

Kolozsvár, 2022. március

Források:

Szabadság, 2022. március 25.

Magyar Néprajzi Lexikon II., Akadémiai Kiadó, Budapest.