Erdély jövőjéről (II.)

Versenyképes gazdaság
Erdély és az erdélyi magyarok gazdasági megerősödése elsőrendű fontosságú. Etnopolitikai törekvéseink nem korlátozódhatnak a kisebbségi jogok védelmére, hiszen közösségünk megmaradása és fejlődése a mai körülmények között nagymértékben gazdasági kérdés.

Védekezés mellett többet kell építkeznünk. Közösségünk tagjai kiszámítható jövőt, növekvő életszínvonalat remélnek. Az új nemzedékek szempontjából ez a kérdés még sürgetőbb.

Románia a demográfiai összeomlás felé közeledik, ennek oka a fiatal, az aktív lakosság nagyfokú migrációjában keresendő. Közösségünket is jelentős mértékben érinti ez a folyamat, és ennek alapvetően gazdasági okai vannak. A magyarlakta régiók gazdasági megerősödését, a jobban fizető munkahelyeket, a beruházásokat, az infrastruktúra fejlesztését tekintjük elsődleges feladatunknak.

Minőségi oktatás
Közösségünk versenyképessége a megszerzett tudás és készségek szintjétől függ. A magyar oktatási hálózat kiépítését egyik legfontosabb eredményünknek tartjuk, és továbbra is kihívást és sok munkát jelent, hogy minden magyar gyermek számára megteremtsük a magyar nyelvű tanulás lehetőségét.

Ezzel párhuzamosan viszont nagyobb figyelmet kell szentelnünk a képzés színvonalára és a román nyelv elsajátítására. Ennek többféle eszköze áll rendelkezésünkre: a magyar pedagógusok és intézményvezetők támogatása, a magyar pedagógusok képzése és továbbképzése, minőségbiztosítási eljárások bevezetése, az oktatási infrastruktúra javítása, iskoláink presztízsének növelése.

A fiatalok médiafogyasztási szokásainak átalakulása háttérbe szorítja az eddig is alacsony szintű román nyelvű tartalmat, ezért a közoktatásban a román nyelv oktatása meghatározóvá válik, hiszen a pályakezdők munkaerő-piaci pozícióit a román nyelv ismerete döntő mértékben befolyásolja. Kiemelten fontosnak tartjuk a szakoktatás újraszervezését, ezen belül a cégek bevonását a gyakorlati képzésbe, hiszen az automatizálás és a robottechnika térnyerése radikálisan csökkentette a szakképesítés nélküli munkahelyek számát.

Bővített jogvédelem
Az elmúlt években kisebbségvédelmi kérdésekben részleges eredményeket értünk el. A törvényi feltételeket kis, vagy korlátozott mértékben sikerült tovább bővítenünk, viszont a szerzett jogok csorbítását meg tudtuk akadályozni. Gondot inkább az okoz, hogy jogaink jelentős részét nehezen vagy csak részlegesen tudjuk gyakorlatba ültetni. A hatalom stratégiát váltott: szerzett jogaink gyakorlását nem a törvényhozásban, hanem a bűnüldözés-igazságszolgáltatás útján akarja visszavonni.

Kisebbségpolitikai törekvéseinkről a továbbiakban sem mondunk le. Fel kell ismernünk, hogy a parlament ma már nem lehet kizárólagos tere az érdekérvényesítésnek. Egy több lábon álló rendszerre, és a bátor lépések politikájára lesz szükségünk ahhoz, hogy túllépjünk a jelenlegi kereteken. Önkormányzatainknak, szakmai és civil szervezeteknek, állampolgári kezdeményezéseknek nagyobb teret kell biztosítanunk a kisebbségi jogok védelmében. És nagyobb teret szánunk az Európai Uniónak is ebben a kérdésben – bízunk abban, hogy a Minority SafePack-kel új utat tudunk nyitni az európai szintű kisebbségvédelemben.

Magyar–román párbeszéd
A román és a magyar társadalom közötti párhuzamosság jelentősen mélyült az elmúlt időszakban. Ez egy természetes folyamat, viszont új kihívások elé állít. A társadalmi párbeszéd megfeneklett, a korábbi, alapvetően informális kapcsolatok már nem elégségesek közös dolgaink átbeszélésére. Fel kell ismernünk, hogy új eszközökre és új felületekre van szükség.

Ma úgy tűnik, hogy a politikai térben elérhető eredmények szűkösek. A párbeszéd új fórumait kell kialakítanunk társadalmi és intézményi szinten, arra kell ösztönöznünk önkormányzatainkat, egyetemeinket, gazdasági, szakmai és civil szervezeteinket, hogy keressék és alakítsák ki azokat a formális kereteket és programokat, amelyek lehetőséget teremtenek a többségi társadalom felé közvetíteni elvárásainkat, problémáinkat. Alapvető célunk az egymás iránti bizalom növelése és a kölcsönös előítéletek csökkentése.

Verseny és szolidaritás
Versenyképes társadalmat akarunk építeni. Meggyőződésünk, hogy a verseny előre visz, és van helye a rivalizálásnak a közösségen belül is. Természetes az, ha régiók, önkormányzatok, iskolák, kulturális vagy médiaintézmények összemérik erejüket, teljesítményüket. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a társadalmi szintű felelősségről közösségünk iránt.

Ki kell alakítanunk a verseny etikáját, kultúráját és szabályait. Oda kell figyelnünk, hogy ne tévesszenek meg kívülről érkező hatások, amelyek mesterségesen akarnak versenyhelyzetet vagy annak látszatát kreálni. Vitázás mellett gondolkodjunk is. Egymásra vagyunk utalva és rivalizálásunk semmilyen esetben sem írhatja fölül legfőbb célunk szolgálatát, az erdélyi magyar társadalom jólétét, fejlődését. Szolidaritásra legalább akkora szükségünk van ma, mint a versenyre. A közösségben, de a Szövetségben is.

(folytatjuk)