Elfogadta a kormány a duális képzés egyetemi szintre való kiterjesztéséhez szükséges jogi keretet
Elfogadta szerdán a kormány a duális képzés egyetemi szintre való kiterjesztéséhez szükséges jogi keretet. A sürgősségi kormányrendelet a 2011/1-es tanügyi törvényt módosítja és egészíti ki.
Az új változat értelmében az akkreditált felsőoktatási intézmények duális képzést szervezhetnek gazdasági szereplőkkel együttműködve. A duális képzés lényege, hogy a tanítási és kiértékelési folyamattal járó feladatok megoszlanak a felsőoktatási intézmény és a gazdasági szereplő között, oly módon, hogy a felsőoktatási intézmény végzi az elméleti tanítást, a gazdasági szereplő pedig a gyakorlati, ‘munka általi’ képzést, majd mindkettő részt vállal a kiértékelésben.
A kormány tájékoztatása szerint a felsőoktatási intézményeknek módjukban áll majd – önállóan vagy társulás révén, az egyetemi szenátus jóváhagyásával – cégeket, alapítványokat, egyesületeket, iskolai egységeket, duális képzéssel foglalkozó konzorciumokat létrehozni, amennyiben ezek hozzájárulnak a felsőoktatási intézmény teljesítményének növeléséhez.
A duális képzésben részt vevő gazdasági szereplők ösztöndíjakban részesítik a diákokat; ezen ösztöndíjaknak meg kell ütniük az egyetemi oktatásban alkalmazott, közpénzekből biztosított ösztöndíjak szintjét. Ennek fejében adókedvezményekben részesülnek a következők szerint:
* a gazdasági szereplő által a duális felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak fizetett ösztöndíjak összértékét levonják a gazdasági szereplő nyereségadójából;
* a munka révén történő tanulási tevékenységekre fordított beruházások értékét szintén levonják a gazdasági szereplő nyereségadójából;
* a gazdasági szereplő azon alkalmazottai, akik irányítják a munka révén történő tanulás folyamatát, mentesülnek a munkabér utáni adó befizetése alól.
A jogszabály arra is kitér, hogy az egységes, inkluzív és minőségi korai (születéstől 6 éves korig tartó) oktatás megvalósítása érdekében a helyi hatóságok, civilszervezetek, egyházi intézmények és gazdasági szereplők kiegészítő korai oktatási létesítményeket hozhatnak létre – például játszóházakat, játszóközpontokat, többfunkciós központokat – az elszigetelt vagy hátrányos helyzetű településeken, ahol nincs elegendő férőhely a bölcsődékben vagy óvodákban.