Egy örök Most
,,A XIX. Költészet Tavasza Fesztivál keretén belül 2019. május 9-én, csütörtökön 11 órától a zilahi Gheorghe Șincai Tanítóképzőben megrendezésre került egy rendhagyó irodalomóra, melynek meghívottai Antal Krisztián (Zilah, Kolozsvár), Demény Péter (Marosvásárhely, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője), Halmosi Sándor (Budapest), Jász Attila (Tatabánya, az Új Forrás főszerkesztője), Molnár Andrea (Désháza, Kolozsvár) és Terék Anna (Budapest) költők voltak.
A beszélgetést és az azt követő műhelyfoglalkozást Kovács Tünde magyartanárnő vezette. A kezdeti feszültség feloldásában egy nyitójátékként értelmezhető flashmob játszott nagy szerepet. Az ezt követő beszélgetés alapötleteként minden költőnek mondania kellett valamit jelenlevő társairól. Így derült fény olyan érdekességekre, mint amilyen például Molnár Andrea első versének története, amelyet azért „kellett megírnia”, hogy ne kapjon egyest, amiért „nem tudott viselkedni magyarórán”, Halmosi Sándor igencsak pörgős autóvezetési stílusa, Jász Attila dzsessz-rajongására, valamint született egy új mértékegység is, amely a „Terék Anna” elnevezést kapta, tekintve, hogy a költőnő meglehetősen terjedelmes műveket tud felmutatni. A két igen fiatal, éppen kibontakozó költő, Krisztián és Andrea költészetére nagy hatással volt Demény Péter, aki, akárhányszor csak hozzá fordultak, mindig őszintén fogalmazott meg építő jellegű kritikákat kettejük munkáiról.”
A rendhagyó irodalomóráról részletesebben az e heti Szilágyságban olvashatnak.
