Az elmúlt 30 év (IV) – Modernizálódtak a falvaink

A 2000-es évek közepén meghir­dettük egy küldöttgyűlés keretén belül a falvak modernizációját, amit el kell mondanom, sikernek tartok, hiszen, ha visszagondolunk csak 20 évre, amikor még nem voltak megoldva a bekötő útjaink, a falvaink el voltak szigetelve, akkor azt mondhatom, hogy az évek folyamán eredményes munkát végeztünk, mert sok olyan településünk volt, ahova nem lehetett bemenni télen és esős időben. Ilyen volt Borzás, Bürgezd, Diósad, Szentkirály, Vérvölgy, Bősháza is. Ha bementünk Diósadba, a dombon hagytuk az autót, mert ha esett az eső, nem tudtunk kijönni. Ma már nem csak a bekötő rendszer, hanem a belső utcarendszer is sok helyen rendben van.

A helyi igényeket többnyire a he­lyiek tudják megmondani. Emlékszem, egyszer Dobán voltunk a templomban, és az utcán nem lehetett felmenni. Arra volt a temető és a templom is, de októbertől márciusig-áprilisig, attól függően, hogy milyen volt az időjárás, az úton nem lehetett járni. Előfordult, hogy a kertek alatt, a szilvafák között vitték a halottakat is, mert olyan nagy volt a sár. Én mondtam, hogy az utat meg kell csinálni, szóltam a polgár­mester úrnak is, meg az embereknek. „Na az jó lenne”… válaszolták, de egy idős bácsi leintette. Sértő volt a leintés, mert azt fejezte ki ezzel, hogy jó-jó… kérdeztem: „ne tessék haragudni, miért mondja ezt?” Azt válaszolta: „annyiszor megígérték ezt nekünk, és mégsem lett semmi”…. Persze, akkor tavasszal már meg is valósítottuk. Megcsináltuk, leköveztük, fel lehetett menni autóval. Egyszer, amikor arra jártam, a bácsi odajött hozzám, és elnézést kért… tehát mindig vannak olyan visszajelzések, amelyek elégtételt jelentenek, de még mindig vannak helyi szinten olyan problémák, amiket meg kell oldani. Van olyan hely, ahol bent van a víz, de még nem működik rendesen. Aztán vannak olyan települések, ahol 10 éve nem volt gond a víz, most viszont az, de ne felejt­sük el, hogy az ilyen nagy munkálatokat nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani.
Viszont, ha ki tudunk egy kedvező életmódot alakítani, akkor az ember is jobban érzi magát, a fiatalság nem vágyik elmenni, mert ahol van minőségi élet, ott érdemes élni. Nekünk ez a célunk, hogy a gyerekeinket, a fiataljainkat itthon tartsuk, hogy itt érezzék jól magukat, és jó körülmények között építhessék, gyarapíthassák családjukat.

Az iskoláinkra is nagy hangsúlyt fektettünk, és ápoltuk elődeink emlékét

A 2000-es évek második felében az iskoláink modernizálása volt a prioritás. Több mint 2000 román iskola nincs rehabilitálva, a wc még mindig kint van az udvaron, de megyénkben a magyar iskoláink, az ippi, a zoványi, a nagyfalui, a bagosi, a perecseni, ballai és még sorolhatnám, mind fel van újítva. Ez nagyon fontos volt számunkra.

Elengedhetetlen szempont volt a történelmünk ápolása is, és adósságunk volt az emlékhelyek kialakítása terén is. A rendszerváltás előtt nem volt megengedve a hősök emlékművének kihelyezése, a szoborállítás, pedig Szilágy megyében igény volt Petőfi, A­­rany, Ady, Kemény János szoborra, mert volt hozzájuk kötődésünk. Most már nemcsak ezekkel dicsekedhetünk, hanem elmondhatjuk, szinte nincs olyan település, ahol ne lenne háborús emlékművünk.

,,Célunk: megtartani azt, amit örököltünk.”

Az egyházainkkal is kialakítottunk egy nagyon jó viszonyt az elmúlt években, és büszkén mondom, hogy a Szilágyságban nincsenek romos templomok és egyházi épületek. Ez elsősorban közösségeink érdeme, de a szövetség is mindig hozzájárult ehhez, mind országos szinten, mind a kulturális államtitkárságon keresztül. Az a cél, hogy a mieink is megkaphassák azt, ami őket is megillet, és megtartsuk azt, amit örököltünk.

Kormányon vagy ellenzékben…

Szép volt, eredményes volt az elmúlt időszak, sok törődéssel, gonddal, bajjal, de mindig megpróbáltunk megye szinten hatalom közelbe lenni, hogy a döntéseket velünk hozzák meg, ne nélkülünk, hogy ami nekünk jár, azt közösségeink megkaphassák. Az a véleményem, hogy sokkal többet lehet elérni akkor, amikor kormányon vagyunk, legyen az helyi megyei vagy országos szinten is, hiszen olyankor a döntésekbe mi is beleszólhatunk, és tudjuk a saját érdekeinket képviselni. Ha nem, akkor nincs ki képviselje a sajátos kérdésköreinket. Senki nem fogja szóvá tenni a mi érdekeinket, ezért fontos, hogy legyenek képviselőink. Az utolsó helyhatósági választáskor is 19 alpolgármesterünk lett. Szinte mindenhol legalább 2 tanácsosunk van a helyi tanácsban, ami nagyon fontos, mert így van, aki a helyi közösség érdekeit képviselje, mind helyi, mind megyei szin­ten.

A megyei tanácsban jelenleg van alelnökünk és megyegazdánk is. Lényeges, hogy a parlamentben is legyen képviseletünk, mert óriási fejlődés volt 2005-től 2008-ig, amikor a Tariceanu féle kormányban voltunk, és érvényesíteni tudtuk a magyar érdekeinket. Mindig számontartottuk azt, ami a mi közösségeinknek fontos, ezért voltak a politikai egyezségek is.

Kormányon kívül lenni, nagyon nehéz. Ellenzékből ezt a dolgot nem lehet jól képviselni. Én az eredményorientált politizálásnak vagyok a híve, annak, hogy látszódjon a munkánknak az eredménye, és ha végigmegy az ember a Szilágy megyei falvakon, akkor az eredmények szembetűnőek, különösen azoknak, akik már rég nem jártak arra.

Végezetül, mi lenne az Ön kívánsága, ami a szervezet jövőjét illeti?

Nem titok, országos szinten úgy minősítik a szilágysági szervezetet, hogy az egyedüli szervezet Erdélyben, amelyik megőrizte mozgalmi jellegét. Mi a közösségre építünk, mi soha nem akartunk politikai párt lenni, ezért szerepel a statútumunkban is az, hogy érdekvédelmi szervezet vagyunk. Ezért nekünk nagyon komoly kapcsolatunk kell legyen azokkal, akiknek az érdekeit védjük. Márpedig úgy érzem, ez jól működik a Szilágyságban. Jó kap­csolatunk van a közösségekkel, gyakran meglátogatjuk őket, a vezető embereink által mindig tudomást szerzünk a prioritásokról, hogy mik azok, amiket meg kell valósítani, mert mindig van mit. Gyakran mondom a polgármestereinknek, hogy a munkát sosem fogjuk befejezni, mert mindig adódnak olyan kérdések, amiket meg kell oldani. Megoldjuk a csatornázást, az utakat, de utána mindezt karban kell tartani. Ez a másik kihívás.

Visszatérve a kérdésre, én azt szeretném, hogy a jövőben ez a szervezet őrizze meg ezt a jellegét, legyen egy közösségi alapja, mindig azt tegye, amit az elvár tőle, használja ki a politikai eszközöket, és közösségünk maradhasson meg, gyarapodhasson, fejlődjön. Az a célunk, hogy ápoljuk a hagyományainkat, kultúránkat, ünnepeinket, mert annál szebb dolog nincs, mikor egy közösség ünnepel, legyen az egyházi ünnep vagy közösségi ünnep, amikor felvonulunk, bemutatunk, avatunk. Tehát mindig legyen helye az örömnek, és a hálaadásnak, mert ez nagyon fontos része az életünknek. Persze, vannak gondok, bajok, de van olyan is, amikor megelégedéssel nyugtázzuk a napot, mert jól dolgoztunk, és nem éltünk hiába.

Kulcsár Mária