Az Anyaöl című monodráma Sarmaságon

Sarmaságon vendégszerepelt a nagy sikerű Anyaöl című monodráma, Újhelyi Kinga, a debreceni Csokonai Színház erdélyi, pontosabban sarmasági kötődésű, Jászai- és Mensáros-díjas színművészének előadásában.

Újhelyi Kinga Sarmaságon született, a nagyváradi tanítóképzőben érettségizett, színművészeti tanulmányait Marosvásárhelyen végezte. Anyaöl c. előadását, az érmihályfalvai születésű Dancs Rózsa Pokoljárás c. önéletrajzi, dokumentumregényéből állította színpadra, Szabó K. István rendezésében. Október 29-én vasárnap a Sarmasági Művelődési Házban tekinthették meg az érdeklődők a színvonalas, de egyben megrázó előadást is.

Az előadás főszereplője Dancs Rózsa, aki sajnos saját bőrén tapasztalta meg, milyen igazságtalan és embertelen korszak volt a Ceaușescu vezette diktatúra, ezen belül is az abortusz-törvény és annak következményei. Rózsa magyartanárnőként dolgozott Sepsiszentgyörgyön és közel húsz éven keresztül, mit sem sejtve, együtt élt saját titkosszolgálati besúgójával, a férjével. Már-már csodával határos módon menekült meg a rémálommá vált életéből nyolc- és tízéves gyermekével, és jutott el az ausztriai menekülttáborból egészen Kanadáig.

Élete születése pillanatától nem volt könnyű, de az igazi pokoljárás csak később következett, mindenáron édesanya szeretett volna lenni, de az anyaság örömeit nyolc terhességéből mindössze kétszer tapasztalhatta meg.

Tragikus története egy egész társadalom szenvedését tárja föl, bemutatja, hogy egy tökéletesnek hitt rendszer valójában velejéig rossz, hibás és romlott, amellyel nők, gyermekek és családok életét tették tönkre.

A színművésznő elmondta: „Azt gondolom, hogy ennek a nőnek a sorsa, jóval keményebb volt, mint amit egyáltalán ember kibírhat. Mindannyian tudjuk, hogy milyen korszak volt ez a Ceaușescu-féle diktatúra. Ez egy nagyon kényes téma, még mindig tabunak számít Erdélyben. Mindannyian tudjuk, hogy rengeteg fiatal édesanya, leányanya, és meglett anya veszett oda, az abortusz-törvény miatt. Talán nincs olyan erdélyi család, akinek a rokonságában ismerősi körében ne volna ilyen személy.

Dancs Rózsa Pokoljárás című könyve alapján készítettem el ezt az előadást, amelyet Lakitelken adtak ki, mert Erdélyben senki nem vállalta ennek a könyvnek a kiadását, senki…

Amikor elolvastam ezt a könyvet, eldöntöttem, hogy ebből egy előadást fogok készíteni. Kiharcoltam az erdélyi turnét is, Magyarországon is játszom ezt, de ott teljesen másképp szól, mint itthon, Erdélyben…

Azért csinálom, mert szív-ügyem. Nem szabad elfelejtenünk azt, ami volt, azért hogy meg ne történhessen még egyszer, és hogy a fiatalabb generáció tudjon róla, hogy mi volt, hogy mégis mit jelent a diktatúra.”

Arra a kérdésünkre, hogy milyen volt hazai színpadon játszani, a művésznő elmondta, hogy nehéz volt, mert tudta, hogy az itthoniak értik miről is szól ez az egész, hiszen sokan részesei voltak annak a kegyetlen korszaknak.

Az előadás után hosszú perceken keresztül csak néztem magam elé. Mi, a ’89 után születettek csak hallomásból tudtunk ezekről a szörnyűségekről, tudtuk, hogy ilyen dolgok megtörténtek, de amikor ezt kendőzetlenül tálaljak az embernek, nehéz megemészteni.

Újhelyi Kinga szívszorítóan hitelesen bújik bele Dancs Rózsa bőrébe, színpadi előadása által a néző is úgy érezheti, mintha személyesen ismerte volna a főszereplőt, mintha ő maga is részese lett volna ennek a szomorú, drámai életútnak. Az előadás díszletei is a kommunista éra embertelenségét, ridegségét ábrázolja, minimalista, hideg, fémes, amely mentes minden együttérzéstől, érzelemtől.

A színművésznő alakítása által Dancs Rózsa szimbólummá vált. Jelképe mindazon nőknek, akik sorstársai voltak, mindemellett megtestesíti a hőst, aki mindent kockára téve, megtette a lehetetlennek tűnőt, elmenekült egy olyan országból, ahol az önrendelkezés, az emberség, a boldog élet fogalmai ismeretlenk – mindezt teszi egy jobb élet reményében, gyermekei és saját boldogságáért.

Köszönjük Újhelyi Kinga művésznőnek, hogy hangjává vált mindazon nőknek, akik még ma sem mernek nyíltan beszélni életük drámájáról. Köszönjük neki, hogy elénk tárta Dancs Róza megrázó, de mégis hősies történetét az életről, a küzdeni akarásról, a boldogság kereséséről a kommunista diktatúra idején. És nem utolsó sorban köszönjük, hogy megtisztelt minket, hogy a Sarmasági Művelődési Házban, „hazai színpadon” mutatta be előadását!

Az előadás legközelebb megtekinthető november 6-án Kolozsváron, 18 órától a ZIZ -Közösségi és Művészeti Térben (Párizs utca, 5. szám)

Székely Anetta