Az 1848. március 15-i eseményekről emlékeztünk meg Bagoson is

Mért esik az eső minden március 15-én? Tette fel a kérdést a kisebbik fiam az egyik próba alkalmával, amikor az ünnepélyre készültünk. A többi gyerek is elgondolkodott a kérdésen és felidézték eddigi emlékeiket a március 15-ei ünnepségekkel kapcsolatosan. Különleges érzelmek és érzések öntik el az ember lelkét, amikor alig tízéves gyermekek mesélnek arról, hogy hogyan képzelték el a Márciusi ifjakat, amikor ők „még kicsik” voltak. Elmondásaikból kiderül, hogy a lovak hátán, karddal a kezükben, csatába vágtató hős katonákat édesapjukkal azonosítják. Hiszen ki más lehet a legnagyobb hős egy kisgyermek számára?!

A legnagyobb és legbátrabb hősök tiszteletére készültünk Bagoson is az 1848 – 49- es forradalom és szabadságharc emlékünnepén. Valamilyen módon az egész falu igyekszik kivenni a részét a nemzeti ünnepünk megünneplésében.

Már a reggeli órákban az intézményeken és középületeken, valamint magán házakon és kapukon, mint valami tavaszi virágok jelentek meg a piros-fehér-zöld zászlók, amelyekkel vidáman játszadozott a bolondos márciusi szél. Kora délután, a tizenötödikei ünnepély helyszínéül szolgáló kultúrotthon nagytermében is minden a helyére került, a kisteremben pedig néhányan az RMDSZ helyi képviselők tagjai közül készültek elő az esti szeretetvendégségre.

Fél hatkor kondult meg a református templom harangja és hívogatta a falu lakosságát, a kultúrotthonba, az ökumenikus istentisztelettel kezdődő ünnepi megemlékezésre. Az igei szolgálatot Nagy Tibor református lelkipásztor végezte, őt követte az RMDSZ Szilágybagosi Szervezete elnökének, Kovács Bélának, az ünnepi köszöntője. A kultúrműsort a Dörömbölő Néptánccsoport utánpótlás csapata, a Kicsi táncosok nyitották meg. A gyermekeket Lukács Zsuzsa, Gal Cristian és Birtalan Beáta készítette fel. A Szilágybagosi Általános Iskola műsorát, Tönkő József Norbert történelem-földrajz szakos tanár úr, az 1848 – 49-es szabadságharcot felidéző beszéde vezette fel. Iskolánk öt – nyolc osztályos diákjai ünnepi előadásukkal megjelenítettek néhány pillanatot a forradalom eseményeiből. A jól kidolgozott jelenetek, érthető szavalatok és párbeszédek Farnas Friderika és Székely Enikő tanárnők munkáját dicsérik. A Dörömbölő Néptánccsoport nemzeti ünnepünk alkalmával sem hazudtolta meg a nevét, virtuóz táncukkal köszönték meg oktatójuknak, Somogy Jánosnak az áldozatos munkáját.

A Szilágyságban turnézó kecskeméti Mátyás Király Citerazenekar, három népdalcsokorral emelte ünneplésünk fényét. Ami külön meglepetésként szolgált a bagosi közönség számára, hogy a zenekar a bagosi nótafától, Birtalan Józsitól gyűjtött népdalanyaggal készült. A szilágysági népdalcsokor előadásában Birtalan Józsival közösen szerepeltek.

Bernáth István polgármester úr ünnepi beszédében az 1848-as hősök tetteit méltatta és példa értékű jellemüket a ma embere számára is követendő mintaként mutatta be.

A kultúrotthonban az ünnepség, a Himnusz közös eléneklésével ért véget. Az éneklést a Mátyás Király Citerazenekar kísérte Dr. Bükki Éva, zenekarvezető és Dapin Hajnalka Judit irányításával.

Már a nyolc órát ütötte a toronyóra, amikor az ünneplő közösség a templomkertbe vonult át, a megszokott rendben, hogy elhelyezzék a tisztelet koszorúit a bagosi hősük szobrának a talapzatán. Nt. Lukács József nyugalmazott református lelkész olvasott igét és mondott egy imát a koszorúzás előtt.

De az eső csendesen esett!

Az első koszorút az RMDSZ Szilágybagosi Szervezetének nevében, Molnár Csaba és Nagy Vince helyezte el. Ezt követően az RMDSZ Szilágybagosi Nőszervezetének részéről koszorúzott, Bernáth Kinga és Fekete Klára. A Szilágybagosi Polgármesteri Hivatal és Helyi Tanács képviseletében Bernáth István polgármester úr és Kovács Béla alpolgármester úr helyezték el a tisztelet koszorúját. Bacsadi-Diószegi Piroska igazgatónő és Tönkő József Norbert tanár úr a Szilágybagosi Általános Iskolát képviselték a koszorúzás során. A Szilágybagosi Bánffy Kulturális Egyesületet képviselte Birtalan Beáta Erzsébet és Lukács Zsuzsa. A Bagosi-Borzási Ifjúsági Tanács (BIT) nevében Gréczi János és Molnár Veronika helyezték el az ifjúság koszorúját. Végezetül a Erdélyi Magyar Szövetség nevében, Szabó Zsolt képviselő helyezte el tisztelete jelképét a hősök szobránál.

A templomkerti megemlékezést a Székely himnusz közös eléneklése zárta.

Az ünnepségen résztvevők az RMDSZ helyi szervezetének jóvoltából szeretetvendégségben részesültek a kultúrotthonban, ahol alkalom nyílt a kötetlen beszélgetésekre és a táncos lábú gyermekek spontán táncházat is kezdeményeztek.

Március 16-án vasárnap, A Vándormozi közreműködésével, este hét órától, az érdeklődők a Most vagy soha című filmet tekinthették meg. A történelmi hűségre törekedve a filmben is esett az eső! A film az 1848. március 15-i eseményeket jelenítette meg, „elsősorban a mai emberek számára” – mesélte Lóth Balázs a film rendezője. A közönségtalálkozón a rendező válaszolt a filmmel kapcsolatos kérdésekre és a találkozó végén, a gyermekek nagy örömére, a film plakátjait is dedikálta.

A Március 15-e nemzeti érzéseket felkorbácsoló szellemisége lassan megcsillapszik a fiam és az én lelkemben, de az eső jelentésének gondolata mély nyomot hagyott mindkettőnkben. Eső nélkül nincs élet. Az eső megtisztít, lemossa a múlt porát. Új és tiszta jövőt fakaszt. Nagypapám szerint esőkor az angyalok sírnak. Úgy hiszem, hogy minden március 15-én az angyalok is a magyarokra gondolnak!

A lelket simogató ünnepi megemlékezés szervezésért és lebonyolításáért illesse köszönet: az RMDSZ Szilágybagosi Szervezetét és Nőszervezetét, a Szilágybagosi Polgármesteri Hivatalt és dolgozóit, a Szilágybagosi Általános Iskola tanárait és diákjait, az igei szolgálatért Nagy Tibort és Lukács Józsefet, a koszorúzás koordinálásáért Bogár Irmát, a hangosításért és a fényképekért Égető Lorándot.

Felüdült lélekkel, tisztelettel és hálával,

Birtalan Beáta Erzsébet, a Szilágybagosi Bánffy Kulturális Egyesület alelnöke