Aktuális munkálatok a kertben
Rebarbara magról nevelt palántái
A magot április első felében hidegágyba vetjük, majd május végén- június elején tűzdeljük szabadföldi ágyásokba. Az első télen védeni kell a kifagyás ellen, tőzegből vagy avarból készített takaróval. Állandó helyre a következő év tavaszán ültetjük. A rebarbara szárát június végétől azonban már ne szedjük le, mert csak így bokrosodik elég terebélyesre ahhoz, hogy a következő esztendők során elegendő mennyiségű tartalék tápanyagot halmozzon fel. Azért sem ajánlatos később felszedni, mert ilyenkor a szárakban megnő az oxálsav tartalom. A virágtokokat jó időben kell eltávolítani. A tenyészidő folyamán a talaját lazítani, trágyázni és az első esztendőhöz hasonlóan locsolni kell.
Kapor
a rá jellemző illóolajokon kívül sok C-vitamint is tartalmaz. Március elejétől április végéig 2-3 hetes időközökben vessük el magját, majd pedig június közepétől augusztus derekáig vethetjük ismét. Szedjük folyamatosan, fagyaszthatjuk is, hogy télen is legyen fogyasztható kaprunk.
Vöröshagyma
A legtöbb nedvességet a csírázáskor és a csúcsnövekedés idején, június végén és július elején igényli.
Uborka
termesztése szempontjából a kései júniusi időpont is alkalmas lehet vetésére pl. a spenót, a fejes saláta vagy a korai burgonya után. Ezek a júniusi vetések gyorsan kikelnek, az ültetvény egészségi állapota többnyire jó és a betakarítás olyankor történik, amikor a korai vetemények már beértek. Azonban 20-30 %-kal kisebb terméshozammal kell számolni. A kikeléstől a növények megkötéséig gyomlálni is kell.
Zöldbab
Mivel a zöldbab tenyészideje rövid, 80-100 nap, meghosszabbíthatjuk a betakarítás idejét, ha június közepéig folyamatosan ültetünk babot.
Fokhagyma
Az őszi szaporítású fokhagymát júniusban, a tavaszit júliusban takarítják be.
Patisszon (csillagtök)
A legtöbb tökféléhez hasonlóan a patisszont is amerikai származású növénynek tartják. Európa szinte minden országában ismerik, de csak helyenként és kis területen termesztik. Lágy szárú, egyéves növény. Napfényes, meleg talajokon díszlik a legjobban, az erősen kötött, levegőtlen, vizenyős talajokat nem kedveli. Melegigénye és csírázási hőmérséklete hasonló a többi tökféléhez. Helyrevetéssel vagy tápkockákban előnevelt palántákkal is szaporítható. Szabad földbe április végétől június végéig vethetjük szakaszosan 3–4 cm mélyre. A friss termésből számos étel és savanyúság készíthető. Nagy előnye, hogy a 10–12 cm-nél kisebb átmérőjű terméseket nem kell meghámozni, se kimagozni, hanem elegendő alaposan megmosni a kocsány és a száraz virágszirom eltávolítása után. A 3–5 cm átmérőjű terméseket uborka módjára egészben savanyúságként lehet eltenni. Önálló ételként is megállja a helyét. Elkészíthető rántva, töltve, párolva stb. Ilyenkor a nagyobb átmérőjű, idősebb termések is felhasználhatók, igaz, ebben az esetben a külső keményedő héjat már le kell hámozni, és a magokat is el kell távolítani. Könnyű emészthetősége miatt a diétás étrendbe is jól iktatható.