Thu. Nov 21st, 2024

A fentebbi cím 1989 óta számtalanszor szerepelt és hangzott el közösségi programokon, megemlékezéseken, ünnepi rendezvényeken, tulajdonképpen ebben az esztendőben Reményik Sándor születésének 130. évfordulójára kellene emlékeztessen mindenkit. De az idei évben ennek a két szónak különleges jelentése is van, mivel egész életvitelünkre, benne közösségi életünkre, a közművelődési programok megvalósítására is jellemző, hogy nem úgy szervezünk és valósítjuk meg őket hogyan szeretnénk, hanem ahogy lehet.

Az idei Báthory Napok megrendezése, a koronavírus-járvány miatt, már az év elejétől fogva bizonytalanná vált. A járvány kezdetekor született kijárási tilalmas intézkedések bevezetése nyomán úgy tűnt, hogy mindennemű kulturális tevékenység megvalósíthatatlan lesz. Sajnos ez nagyrészt be is igazolódott, sorra maradtak el a EMKE Szilágysomlyó és környéke és az alapítvány programjai, pedig sok mindennel készültünk 2020-ra is.

Aztán lassan éledeztek első dermedtségükből a hivatásos és amatőr intézmények, a közművelődés katonái. Hírek érkeztek, hogy sok mindent meg lehet a virtuális világban is valósítani, így sok tevékenység ott kapott teret. A Facebook oldalunkon keresztül mi is sok programot megosztottunk, majd elindult a Játékkuckó Minden hétre két mese népszerű online programja.

Ahogy lehetett, a hivatásos művészek, de a különböző rendezvényszervezők, civil szervezetek is elkezdtek kis nézőszámú, a járványügyi szabályokat tiszteletben tartó műsorokat szervezni, mivel a sok online lebonyolított programon való részvétel alkalmával sokan rájöttünk, hogy a személyes találkozás varázsát, az élőben látott művészeti élményt semmi sem tudja helyettesíteni. Ez a személyes találkozás és részvétel felértékelődött szemünkben, és nem csak az idősek, hanem a virtuális világot szinte egész nap használó fiatalok szemében is.

Az már tavasszal eldőlt, hogy az idei Báthory Napok keretében megrendezendő orvostovábbképző, elsősorban nemzetközi jellege miatt, nem tartható meg. Akkor is, amikor felcsillant a remény, hogy mégiscsak lehetnek valamiféle Báthory Napok, tudtuk azt, hogy a tervezett programból sok minden nem valósulhat meg. Illetve nem minden valósulhat meg személyes részvétellel, így egy hibrid rendezvényt igyekeztünk kialakítani, melynek lesznek online programjai, és lesznek – ha kis létszámmal is – de élő pillanatai.

Sok kihívás elé állított a 2020-as esztendő. De ugyanakkor egy régi álmunk is megvalósulhat, ha nem is úgy, ahogyan eredetileg gondoltunk. Amikor 1998-99-ben, a többség ellenállása miatt, nem sikerült létrehozni a nemzeti emlékhelyet, a következőket írtam le:

Nem az első eset, hogy valami egy adott történelmi pillanatban nem sikerül. De azért megvalósításáról nem mondtam le, és remélem, hogy rajtam kívül mások sem mondtak le az emlékhely létrehozásáról. Mert az alábbiakban leírt példa, a Báthory-szobor története, azt bizonyítja, hogy kitartással, sok munkával, kedvező politikai széljárás esetében céljaink elérhetőek. [1]

És íme, eljött a pillanat, amikor a nemzeti emlékhelyet – hacsak egy emlékfal erejéig is – létrehozzuk, kihozva eddig készített emléktábláinkat ideiglenes elhelyezési helyükről, a református templomból. Az 1948-49-es szabadságharc kopjafáját már 2014-ben sem sikerült köztérre elhelyezni, így, tanulva a sorozatos kudarcokból, illetve részsikerekből, az emlékfalat eleve saját területünkön, a Magyar Ház udvarán valósítjuk meg, az alapítvány kuratóriumának döntése alapján. És hogy ne csak az eddig létrejött emléktáblákat tegyük ki erre a falra (amelyik még nem számít befejezettnek, nem készült el teljesen elsősorban az anyagiak hiánya miatt), az emlékhely felavatása mellet, Szilágysomlyó egyik szülöttének, dr. Nyiszli Miklósnak állítunk emléket. Az eljövendő generációra marad, hogy Báthory István, Mártonfi István mellett a város többi nagy szülötte is megkaphassa majd emlékjelét ezen a falon, itt és most nem említve meg csak dr. Gáspár Ferencet, Bölöni Györgyöt, vagy Joe Pasternakot.

A Nyiszli Miklós-emléktáblával nemcsak a város szülöttére emlékezünk, hanem a náci haláltáborok felszabadulásának 75. évfordulójára is. Ugyanezt teszi a Magyar Ház udvarán felállított Vitold Pilecki háromnyelvű emléktábla is.

De legyünk optimistábbak! Talán majd jövőre nemcsak az online résztvevőknek és egy kis létszámú regisztrált látogatónak kívánhatunk majd jó szórakozást, hanem mindenkinek, aki részt szeretne venni programjainkon. Addig is, a rendkívüli körülmények ellenére minden tényleges és online résztvevőnek méltóságteljes emlékezést, a lehetőségekhez képest jó szórakozást, valamint mindenkinek jó egészséget kívánok, vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra.

 

Széman Péter

a Báthory István Alapítvány elnöke

.

[1] Széman Péter: A Báthory István Alapítvány első 20 éve. Szilágysomlyó – Kolozsvár, Báthory István Alapítvány – Művelődés Egyesület, 2013.