A pedagógus és a nagyvakáció
2023. június 16. pályafutásom huszonkilencedik évzárója szülőfalumban, Szilágyballán. Lázas vagyok és nagyon gyenge, de minden erőmmel azon vagyok, hogy kibírjam, hiszen búcsúzom egy újabb generációtól, és nekik is kijár az emlékezetes pillanat.
Ezen a borús pénteki napon a kultúrotthon megtelt ünneplőbe öltözött diákokkal, pedagógusokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel. Leültem diákjaim mellé, és szaporán legyeztem magam a kezemben levő lapokkal, közben figyelmesen hallgattam Máté Levente iskolaigazgató köszöntő beszédét, Boros Árpád lelkipásztor buzdító szavait, s élveztem kollégáim szellemes, frappáns beszámolóit, majd rám került a sor. Ennyire ,,suta” és sírós beszédet még életemben nem mondtam, pedig papírra vetettem gondolataimat, ami egyébként nem szokásom, de most még a felolvasás is nehezemre esett. Remegett a kezem, a lábam, a hangom, fojtogatott a sírás. El kell engednem őket! Újra és újra ezek a gondolatok kavarogtak fejemben, és potyogtak a könnyeim. A búcsúműsorra aztán összeszedtem magam, és diákjaim igazán ügyesen búcsúztak el tőlem és a negyedik osztálytól.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mi válthatott ki belőlem ennyire mély érzelmeket? Valamennyit ráfoghatok pillanatnyi egészségi állapotomra, de tudom, hogy a dolog hátterében ennél sokkal több áll. Elfáradtam. Sok minden történt a családunkban az elmúlt tanévben. Volt születés, temetés, házasságkötés, voltak szép napok, de voltak borúsabb napok is. Alig kezdtük meg a tanévet megszületett első unokánk, és mérhetetlen volt az örömünk. Aki ezt átélte, tudja, miről beszélek. De néhány nap múlva, az öröm mellé társult a bánat, hiszen el kellett engednem szeretett édesapámat. Próbáltam erős maradni, tartani magam, s a gyászom ellenére mosolyogva bemenni reggelente az osztályba. Melegszívű, jólnevelt, ügyes diákjaimat igazán öröm volt tanítani. Úgy gondolom, ha egy pedagógus szereti a gyermekeket, és tudja a tananyagot, a tanítás örömöt jelent számára. De a tanítás mellett annyi minden tartozik még a pedagógus munkakörébe. Dossziék összeállítása, kirándulások szervezése, kulturális műsorok betanítása, partnerkapcsolatok ápolása, vonzó, érdekes tevékenységek tervezése az Iskola másképp és Zöld hétre, versenyekre való felkészítés, felmérő dolgozatok összeállítása, javítása, vizsgák lebonyolítása, gyűlések, rendezvények, szülői értekezletek, továbbképzések… Folytathatnám a sort, de nem teszem. Hogy az ilyenfajta tevékenységek, vagy ezekre való felkészülés mennyi időt igényel, azt csak a pedagógus és a szűk családi köre tudja. Sajnálatos módon akadnak olyanok is, akik munkánknak csak a kívánatos részét látják, pedig van árnyoldala is. Ennek ellenére meggyőződéssel mondom, hogy nincs ennél szebb hivatás. De azt határozottan állítom, hogy szükségünk van a nagyvakációra, hogy testi és lelki erőnket visszanyerjük, hogy újra tudjunk önfeledten mosolyogni, érdekes tanórákat tervezni, rosszullét esetén elsősegélyt nyújtani, könnyeket letörölni, sebeket bekötözni, orrvérzést elállítani, törött végtagokat vizes törölközőbe csavarni, s közben mondogatni: Nincs semmi baj! Ne sírj! Minden rendben lesz!
Kedves Pedagógusok! Kívánom, hogy míg azon fáradozunk, hogy a ránk bízott gyermekek szemét csillogóvá tegyük, a mi szemünkből se tűnjön el a fény. Lássuk szépnek a hivatásunkat, és jelentsen örömöt számunkra a gyermekek körében végzett munka. Kívánok pihentető, testi-lelki erőt frissítő vakációt, hogy majd szeptemberben újult erővel tudjuk betölteni nemes hivatásunkat.
Király Anna tanítónő, Szilágyballai 1-es Számú Általános Iskola